Cikkek tagek alapján:
Képek
Az alábbi fotó 1931 szilveszterén készült Németh László (1901-1975) író krisztinavárosi lakásán. A képen egy-egy ismerős arc, de mindenesetre különleges elmék néznek bele a lencsébe. Képzeljük el a pillanatot, amikor kifordulnak a valóságból, belenéznek a fényképezőgép optikájába és elhagyva teret és időt, mit sem sejtenek arról, hogy a megörökített pillanattal átadják magukat az örökkévalóságnak.
Az alábbi fotókat egy olvasónk küldte, a képek a Halászbástya és a Mátyás-templom szomszédságában készültek. Ha Te is szeretsz fotózni és szép képeket csinálsz a Várnegyedben és szeretnéd viszont látni a képeidet a Nagyon Vár oldalán, akkor ne habozz, hanem küldd el nekünk őket a nagyonvar.szerkesztoseg@gmail.com emailcímre! Ha tényleg jók és tényleg Vár, akkor nálunk biztosan megjelenik! Ezúton is köszönjük Halmos Viktóriának a csodaszép, hópelyhes képeket! Áldott, békés karácsonyt kívánunk Neked!
Egy letűnt korszakot, s talán egy jóval emberibb világot varázsolnak elénk egyedi stílusával megfestett, a tabáni életképeket ábrázoló akvarelljei. A „Precíz Bohém” 1911. október 16-án született Balassagyarmaton.
A Tabán területén található török kori fürdő, melyet a XIX. században a neves építész, Ybl Miklós tervei alapján építettek újjá, talán végre a sokéves jogvita után egyszer ismét megnyitja a nagyközönség előtt kapuit. Ennek apropóján néztük meg, hogy mi maradt Budapest egykori turisztikai desztinációjából, büszkeségéből.
A turisták még ébredeznek, talán éppen a reggelijüket fogyasztják a szállásukon, vagy valamelyik kávézóban ülve indítják a napot. A Tóth Árpád sétány és az Anjou bástya környéke embertömeg-mentes, van lehetőség nyugodtan, szinte csendben nézelődni, felfedezni, látni, és persze fotókat készíteni. A Várban és a Várból. Amit ott látunk, és amit onnan láthatunk.
Gulácsy Lajos a magyar képzőművészet egyik különösen tragikus sorsú, ugyanakkor eredeti tehetségű mestere volt, akinek a mentális problémái meghatározták az egész életét és ezzel egyetemben a festészetét is. „Dekadens-e vagy sem? Ki tudja!” – kezdte Bálint Aladár író A dekadens festő életrajza című írását a Nyugat 1922-ben megjelent hasábjain.