Egy régi szilveszteri fotó nyomában
Az alábbi fotó 1931 szilveszterén készült Németh László (1901-1975) író krisztinavárosi lakásán. A képen egy-egy ismerős arc, de mindenesetre különleges elmék néznek bele a lencsébe. Képzeljük el a pillanatot, amikor kifordulnak a valóságból, belenéznek a fényképezőgép optikájába és elhagyva teret és időt, mit sem sejtenek arról, hogy a megörökített pillanattal átadják magukat az örökkévalóságnak.
Néhányukat hellyel-közzel minden érettségizett magyar ember felismeri. Már amennyire Babits Mihály (1883-1941) és felesége Tanner Ilona alias Török Sophie (1895-1955), Németh László, Illyés Gyula (1902-1983) felismerhetőek egy 1931-es fotóról.
Ahogyan arról már a bevezetőben írtunk a szilveszteri buli házigazdája Németh László volt, aki eredetileg 1901. április 18-án született az erdélyi Nagybányán, de családjával már 1905-től Budapesten éltek. Tanulmányait először a bölcsészkaron kezdte meg magyar-francia szakon, de 1921-től már orvostanhallgató. Zsenijét plasztikusan mutatja, hogy 1925 decemberében megnyerte a Nyugat ötmillió pengős novellapályázatát, 1930-ban pedig megkapta a Baumgartner-díjat, amit aztán 1949-ben, amikor újra a díjazandók között volt végül politikai okok miatt megtagadtak tőle és törölték a listáról, egyébként egy másik kommunisták által indexált íróval, Szabó Magdával (1917-2007) egyetemben. Az pedig már tényleg a különös és furcsa véletlenek kategóriájába tartozik, hogy az ekkor már egy éve Szobotka Tibor (1913-1982) hitveseként élő írónő több, mint másfél évtizeddel később a fotó helyszínétől alig néhány lépésnyire, férje Attila utcai lakásában értesült arról, hogy mégsem kapja meg a neki ítélt irodalmi elismerést.
Németh László feleségül a dúsgazdag vendéglős lányát, Démusz Ellát (1905-1989) 1925 karácsonyán vette el, így - ifjú házasokként - éltek egészen 1932-ig a Philadelphia Kávéház mögötti Pauler utca 3. szám alatti házban található lakásukban, amit a ház túloldali bejárata miatt sokan Attila úti lakásnak neveznek. 1932 után a Törökvészi útra költöztek, szerelmükből hat kislány született, de közülük végül csak négyen élték meg a felnőttkort. Németh László az írás mellett fogorvosként, illetve iskolaorvosként praktizált.
De visszatérve a képre a szófán balról-jobbra a Babits házaspár mellett Ella, illetve az ekkor híres irodalomkritikus, Farkas Zoltán (1880-1969) felesége Farkas Zoltánné; míg a földön ülve három fiatalembert láthatunk: Erdélyi Józsefet (1896-1978), Németh Lászlót, Illyés Gyulát
Erdélyi József ekkor már ismert költő volt; de talán érdemes megemlíteni, hogy a nyilasok mellé sodródó írót a háború után a népbíróság háborús bűnösként három év börtönbüntetésre ítélte. A fotó készültekor a középen ülő Németh László még csak 30 éves. A kép jobb szélén helyet foglaló Illyés Gyula, ekkor József Attila (1905-1937) talán legjobb barátja, aki néhány évvel később a tragikus sorsú költőgéniusz utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával (1905-1995) a szintén néhány lépésnyire található Alagút utca fölötti házba, egy - a Logodi utca 3. számban található - padlástéri, erkélyes kislakásba költözik.
Azt visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1930. év szilveszterét a Németh-család a szintén az Attila úton lakó Babitséknál töltötte, a fényképen talán ezért is láthatjuk a megörökített visszahívás bizonyítékát. Pedig ekkor már nem volt felhőtlen a két író közötti viszony, a Baumgartner-díj miatti támadások sem igazán kedveztek barátságuknak; a Nyugat-alapító mecénás, Hatvany Lajos (1880-1961) Babitsnak ment keményen neki, a feltörekvő népi író, Kodolányi János (1899-1969) pedig Némethet állította célkeresztjébe. Németh László ekkor egyébként éppen túl van az antik görög irodalom iránti szerelmén, amit egy ógörög érettségi vizsgával koronázott meg ebben az évben. A Babitssal való barátsága legnagyobb tehertételeként felbukó nézetkülönbség azonban feltehetően már ekkor megjelent, ugyanis Babits egy a feleségéről, Török Sophieról szóló tanulmányt szeretett volna viszontlátni a Nyugat hasábjain az írótól. Ez Németh elegáns, de határozott ellenkezése vagy inkább ellenállása miatt azonban már sosem készülhetett el. A fiatal író ugyan még elment a Nyugat 25 éves jubileumi ünnepségére 1932 januárjában, de több képen már nem szerepeltek együtt. Babits a kép készülte után tíz évvel már halott. Pedig a fotó alapján milyen jó kis szilveszter lehetett…
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
