Egy régi szilveszteri fotó nyomában
Az alábbi fotó 1931 szilveszterén készült Németh László (1901-1975) író krisztinavárosi lakásán. A képen egy-egy ismerős arc, de mindenesetre különleges elmék néznek bele a lencsébe. Képzeljük el a pillanatot, amikor kifordulnak a valóságból, belenéznek a fényképezőgép optikájába és elhagyva teret és időt, mit sem sejtenek arról, hogy a megörökített pillanattal átadják magukat az örökkévalóságnak.
Néhányukat hellyel-közzel minden érettségizett magyar ember felismeri. Már amennyire Babits Mihály (1883-1941) és felesége Tanner Ilona alias Török Sophie (1895-1955), Németh László, Illyés Gyula (1902-1983) felismerhetőek egy 1931-es fotóról.
Ahogyan arról már a bevezetőben írtunk a szilveszteri buli házigazdája Németh László volt, aki eredetileg 1901. április 18-án született az erdélyi Nagybányán, de családjával már 1905-től Budapesten éltek. Tanulmányait először a bölcsészkaron kezdte meg magyar-francia szakon, de 1921-től már orvostanhallgató. Zsenijét plasztikusan mutatja, hogy 1925 decemberében megnyerte a Nyugat ötmillió pengős novellapályázatát, 1930-ban pedig megkapta a Baumgartner-díjat, amit aztán 1949-ben, amikor újra a díjazandók között volt végül politikai okok miatt megtagadtak tőle és törölték a listáról, egyébként egy másik kommunisták által indexált íróval, Szabó Magdával (1917-2007) egyetemben. Az pedig már tényleg a különös és furcsa véletlenek kategóriájába tartozik, hogy az ekkor már egy éve Szobotka Tibor (1913-1982) hitveseként élő írónő több, mint másfél évtizeddel később a fotó helyszínétől alig néhány lépésnyire, férje Attila utcai lakásában értesült arról, hogy mégsem kapja meg a neki ítélt irodalmi elismerést.
Németh László feleségül a dúsgazdag vendéglős lányát, Démusz Ellát (1905-1989) 1925 karácsonyán vette el, így - ifjú házasokként - éltek egészen 1932-ig a Philadelphia Kávéház mögötti Pauler utca 3. szám alatti házban található lakásukban, amit a ház túloldali bejárata miatt sokan Attila úti lakásnak neveznek. 1932 után a Törökvészi útra költöztek, szerelmükből hat kislány született, de közülük végül csak négyen élték meg a felnőttkort. Németh László az írás mellett fogorvosként, illetve iskolaorvosként praktizált.
De visszatérve a képre a szófán balról-jobbra a Babits házaspár mellett Ella, illetve az ekkor híres irodalomkritikus, Farkas Zoltán (1880-1969) felesége Farkas Zoltánné; míg a földön ülve három fiatalembert láthatunk: Erdélyi Józsefet (1896-1978), Németh Lászlót, Illyés Gyulát
Erdélyi József ekkor már ismert költő volt; de talán érdemes megemlíteni, hogy a nyilasok mellé sodródó írót a háború után a népbíróság háborús bűnösként három év börtönbüntetésre ítélte. A fotó készültekor a középen ülő Németh László még csak 30 éves. A kép jobb szélén helyet foglaló Illyés Gyula, ekkor József Attila (1905-1937) talán legjobb barátja, aki néhány évvel később a tragikus sorsú költőgéniusz utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával (1905-1995) a szintén néhány lépésnyire található Alagút utca fölötti házba, egy - a Logodi utca 3. számban található - padlástéri, erkélyes kislakásba költözik.
Azt visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1930. év szilveszterét a Németh-család a szintén az Attila úton lakó Babitséknál töltötte, a fényképen talán ezért is láthatjuk a megörökített visszahívás bizonyítékát. Pedig ekkor már nem volt felhőtlen a két író közötti viszony, a Baumgartner-díj miatti támadások sem igazán kedveztek barátságuknak; a Nyugat-alapító mecénás, Hatvany Lajos (1880-1961) Babitsnak ment keményen neki, a feltörekvő népi író, Kodolányi János (1899-1969) pedig Némethet állította célkeresztjébe. Németh László ekkor egyébként éppen túl van az antik görög irodalom iránti szerelmén, amit egy ógörög érettségi vizsgával koronázott meg ebben az évben. A Babitssal való barátsága legnagyobb tehertételeként felbukó nézetkülönbség azonban feltehetően már ekkor megjelent, ugyanis Babits egy a feleségéről, Török Sophieról szóló tanulmányt szeretett volna viszontlátni a Nyugat hasábjain az írótól. Ez Németh elegáns, de határozott ellenkezése vagy inkább ellenállása miatt azonban már sosem készülhetett el. A fiatal író ugyan még elment a Nyugat 25 éves jubileumi ünnepségére 1932 januárjában, de több képen már nem szerepeltek együtt. Babits a kép készülte után tíz évvel már halott. Pedig a fotó alapján milyen jó kis szilveszter lehetett…
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
