A költészet napján nem feledkezhetünk meg a magyar irodalom valaha élt legnagyobb mecénásáról sem!

Hatvany Lajos a dúsgazdag cukorgyáros család, az 1910-től bárói rangot viselő hatvani Hatvany-Deutsch család sarjaként született Budapesten 1880. október 28-án.

A budapesti kegyes-tanitórendi főgymn. igazgatósága jelenti, hogy Hatvany-Deutsch Lajos, szül. 1880. évi okt. 28-án, Budapesten, izr. vall., állítólag elveszett érettségi bizonyítványának másodlatát kivette. Az eredeti éretts. bizonyítvány kelt 1897. évi június hó 18-án 543. sz. a. A másodlat kelt 1900. április hó 18-án 449. sz. a.

- írta meg a Hivatalos Közlöny, 1900. május elsején.

A Piarista Gimnázium elvégzése után klasszika-filológiát tanult Magyarországon és Németországban. 1905-ben diplomázott a budapesti bölcsészkaron. A dúsgazdag, de komoly műveltséggel és elméleti tudással is rendelkező ifjú kettőségét plasztikusan mutatja, hogy tagja volt az akkori magyar sakkszövetségnek, de a Magyar Automobil Clubnak is.

A család asszimilációjának bizonyítéka, hogy a Deutsch nevet Sándor fiai, Ferenc és Lajos is elhagyták.

Személyem körüli magyar miniszerem előterjesztésére megengedem, hogy báró Hatvani Hatvany-Deutsch Ferenc és báró Hatvani Hatvany-Deutsch Lajosbudapesti lakosok, valamint törvényes utódaik, magyar bárói rangjuk és Hatvani előnevük épségben tartása mellett, családnevüket »Hatvány” alakban használják. Kelt Laxenburgban, 1917. évi március hó 19-én. Károly s. k. Báró Roszner Ervin s. k.

- jelent meg a Budapesti Közlöny, 1917. április 4-én megjelent számában.

A mecenatúrával kapcsolatos hírek már korán megjelentek

Írók és hírlapírók segítésére fordítottak eddig 6061 koronát, Hatvany Deutsch Lajosbáró pedig külön akcióként eddig 9500 koronát fordított irodalompártoló célra. Képzőművészek, iparművészek, zenészek és színészek segítésére szintén több ezer koronát fordított az osztály.

- írta róla a Budapesti Hírlap, 1915. február 7-én.

1908-ban alapította Ignotussal és Fenyő Miksával közösen a Nyugat című folyóiratot. Azonban 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól és több, mint egy évtizedre a német fővárosba, Berlinbe költözött, ahol, mint igazi világpolgár külhoni lapok budapesti, illetve itthoni lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett. Hazaérkezése után alapította a Pesti Naplót. Az őszirózsás forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált, majd Európa számos fővárosában élt, így például Berlinben és Párizsban. Csak 1927-ben költözött vissza Magyarországra, de természetéből és az irodalomszeretetéből fakadt, hogy az ezt követő években is komoly mecénási tevékenységet folytatott. Az emigrációban kifejtett újságírói tevékenysége miatt hazaérkeztével szinte azonnal perbe fogták, az antiszemita újságírók egyik célpontjává vált az általuk csak "cukorbárónak" csúfolt mecénás.

A bíróság Hatvany Lajos bárót ezért, a büntetőtörvénykönyv 96. és 99. szakaszainak alkalmazásával, összebüntetésül hétesztendei fegyházra, tízévi hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére, továbbá tizenötezer pengő pénzbüntetésre ítélte el. A fegyházbüntetésből az ítélet a vizsgálati fogsággal egy hónapot és tíz napot kitöltöttnek számít. Kötelezte ezenkívül a bíróság Hatvany Lajos bárót a magyar államkincstárral szemben ötszázezer pengő vagyoni elégtétel megfizetésére, továbbá a bűnügyi költségek viselésére.

- tudósított a perről a Magyarság, 1928. február 2-án.

1934-ban vette feleségül Somogyi Irént, Lolit, az 1920-ban meggyilkolt újságíró-szerkesztő Somogyi Béla (1868-1920) lányát, aki hathatósan szorgalmazta és támogatta férje művészetpártoló tevékenységét.

A Bécsi kapu téri palotát Hatvany – a már meglévő a Tárnok utcai palotája mellé - 1932-ben vásárolta meg, ahol aztán komoly irodalmi életet alakított ki, többek között alapító helyszíne lett a Szép Szó című folyóiratnak is.

A Bécsi kapu téren található eklektikus épület a barokk, a copf és a romantika stílusának jól sikerült egyvelege. A ház, jobban mondva annak elődje Buda visszafoglalásakor 1686-ban romba dőlt, de alapjainak egy része és a pincéje megmaradt, így a jelenlegi épület a két késő gótikus lakóház maradványainak összevonásából épült fel. Az épület pincéjében ma is álló Zsigmond-kori kőoszlopok találhatók. Az 1741-ben a megsérült épületet 1600 forintért megvásárló Kothl János mészárosmester, városi tanácsos megrendelésére építették újjá. Ekkortájt készült el a barokk vakolatarchitektúra is. 1807-ben pedig a gazdát cserélt a ház Grigely József, volt piarista tanár tulajdonába került, aki az elkészült házat saját ízlése és a késő barokkra jellemző copfstílus indiciumai szerint újra átépíttette. A felvilágosodás eszméinek magyar terjesztője — aki Nyitrán, Szegeden, Kecskeméten és Budán tanárkodott—1790-ben lépett ki a rendből és 1792-ben nősült meg. Európai műveltsége, zenében, költészetben és természettudományokban való jártassága alapján született meg a domborművek klasszikus sorozata. A filozófia-, latin- és irodalomprofesszor fontosnak tartotta, hogy otthonán is megjelenjenek a számára fontos gondolkodók és szónokok. Ekkor alakult ki a ház mostani homlokzata, melyet füzérdíszes medaillonok díszítenek. Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, hát még a domborművek, amelyek 1807-ben kerültek fel rá. Ezeken Vergilius, Cicero, Szókratész, Líviusz arcképei, valamint Quintilianus és Seneca kettős képei láthatók. Az ablakok domborműves szemöldökdíszein többek között a zene és költészet, a nyelvészet és vegyészet, a festészet, szobrászat, történelemtudomány, csillagászat és a földrajz allegorikus ábrázolását láthatjuk.

Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, de talán az sem véletlen, hogy a műkedvelő irodalmár éppen egy olyan épületben élt, ahol a homlokzati domborműveken a művészetek és a tudományok allegóriái mellett antik írók és gondolkodók képe is látható. Az épületben olyan emberek fordultak meg rendszeresen, mint Márai, Kosztolányi, Karinthy, Babits, Tóth Árpád, Ottlik Géza, sőt még Illyés Gyula is. Karinthynak konkrétan saját párnája volt arra az esetre, ha a feleségével történő veszekedés után úgy dönt - ahogy egyébként számos alkalommal így döntött - hogy nem megy haza, hanem inkább Hatvanyéknál alszik.

Minden jelentősebb magyar író megfordult itt, de számos külföldi író, művész is vendégeskedett Hatvanyék palotájában. Thomas Mann 1935-ben, 1936-ban és 1937-ben is Hatvany vendége volt. 1935-ben Márai vezette körbe a Várnegyedben, 1936-ban találkozott Bartókkal, 1937-ben pedig József Attila olvasta fel neki a számára dedikált, őt üdvözítő ódát.

‍

Este társaság Hatvanyéknál. Bartók és más vendégek. Vacsora és zene…

- írta Thomas Mann 1936 júniusában egy naplóbejegyzésben, miután a kivételes műveltségű mecénás-irodalmár vendégeként Budapestre érkezett.

Rosszullétre hivatkozva Thomas Mann és Bartók Béla is lemondta az akkori magyar kormány, pontosabban Hóman Bálint kultuszminiszter által szervezett ünnepélyes programot, helyette Hatvany Bécsi kapu téri palotájában vendégeskedtek. Fél évvel később pedig, 1937. januárjában pedig - ahogyan azt már említettük - József Attila is itt, a Bécsi kapu téri villában adta át Thomas Mann üdvözlése című, előző nap betiltott versét személyesen az írónak Hatvany rögtönzött fordításával.

‍

Az előkelően egyszerű palotában, ahol is az öreg Budán lakott, mindig eleven volt a társadalmi élet; volt ott valami intellektuális nyüzsgés, melynek egy csipetnyi titkos konspiráció adta meg sava-borsát, de ettől lett kissé kísérteties is... Csupa gyanús elem, rebellus népség, potenciális vagy valódi resistance találkozott a kívülről oly tekintélyes-gazdag keretek között... Egymással összeesküvők, forradalmárok kifogástalan estélyi öltözékben, igazhitű, bár kissé megrémült szabadságharcosok elszigetelt kis csapata. Valami belső emigráció – Hatvany barátom házában tudtam meg, hogy létezik ilyesmi. Értelmiségiek hatalom nélkül – írók és tudósok, bohémek és arisztokraták.

- írta visszaemlékezésében Thomas Mann fia, Klaus Mann (1906-1949) német író, az 1933 utáni emigráns német irodalom jelentős alakja.

A hazai antiszemitizmus felerősödése miatti 1938-as újbóli emigrálása után Hatvany eladta ingatlanjait, így a Bécsi kapu téri palotát is. Ezután először két évig Párizsban, majd a nácizmus kontinentális előretörése miatt 1947-es hazatéréséig Londonban, illetve Oxfordban élt.  Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem, később Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára lett egészen haláláig. 1959-ben Kossuth-díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

A háború után rommá lőtt házat Imrényi Szabó Imre építész restaurálta, a hiányzó plasztikákat pedig Óra Sándor (1910-1963) szobrászművész készítette el. Hatvany Lajos halálának 50. évfordulóján, 2011-ben a Budavári Önkormányzat felújíttatta az épületet, ekkor kerültek a palotában gyakran vendégeskedő írók, költők és művészek aláírásai a járdára.

‍