Cikkek tagek alapján:
költészet
Budavári beszélgetés Eperjes Károly, színművésszelA „Közelről” címmel szervezett budavári beszélgető estek soron következő vendége Eperjes Károly, színművész, a Magyar Színház művészeti vezetője lesz. Turi Bálint, az est házigazdája április másodikán este hét órától beszélget a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésszel a szokásos helyen, a Budavári Palotanegyedben, a Lovarda mellett található Pasha Caféban.
„Ülök, künn a Bástyán, Tűnődöm a csillagok Néma fordulásán” – a legszebb budavári verssel köszöntjük a tavasztÉppen ma van a tavaszi nap-éj egyenlőség, vagyis a csillagászati tavasz kezdete. Mi mással köszönthetnénk azt a csodás évszakot, mint egy valaha a Várnegyedben élt költő télbúcsúztató és a tavaszi feltámadást köszöntő versével, amely itt az egykori Bástya sétányon íródott, s amely 1946 óta már épp e költő nevét viseli.
„Haló napoknak avarából vergődök a halhatatlanságba!” - 80 éve halt meg az igazság zsoldosa, Sárközi GyörgyA magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
„Mind búsan elmerengve járunk, szivünk sok emléktől nehéz…”- így várta Kosztolányi a tavaszt A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tavaszvárás. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt 1906 februárjában tavaszváró versében.
„Pest felszabadult romjai. Jaj, nem tudok ujjongani” - Vas István 80 évvel ezelőtti Februári jegyzeteVas István éppen 80 éve, a II. világháború befejezésekor írta Februári jegyzetek című versét, de annak utolsó két sora plasztikusan mutatja meg azt is, hogy a költő még képtelen feledni az átélt szenvedést, a tragédiákat, a háború kísértő borzalmait. A költőt a vészkorszak idején második felesége, Kutni Mária, illetve Ottlik Géza (1912-1990) és felesége, Debreczeni Gyöngyi bújtatták. A kemény fizikai munkát jelentő gyalázatos munkaszolgálatok és az embertelen megaláztatás borzalmai miatt az író többször is végezni akart magával. Szerencsénkre egyszer sem sikerült…
„Brummog az erdő is, dörmögő hanglemez. Morog a medve. Ébredez.” – Kányádi és a FebruárAz erdélyi születésű magyar költő kulturális jelentőségét jól mutatja, hogy tavaly már a középszintű magyar érettségi műveltségi tesztjében is szerepelt tőle származó idézet. Az élete utolsó évtizedeiben itt a Tabánban, a Döbrentei tér szomszédságában otthonra talált költő igazi lokálpatriótaként élt. Kevesen tudják, de neki köszönhetjük a Mesemúzeumot, illetve Elek apó kútját is. Most a február hónapról írott költeményét mutatjuk be olvasóinknak.
