A különc zseni - Gulácsy Lajos életmű-kiállítás augusztus végéig a Nemzeti Galériában

A művészettörténeti értelemben véve besorolhatatlan Gulácsy Lajos még fiatal korában ismerte meg Bálint Aladárt. „Még művésznövendék volt, mikor először láttam őt az utcán. Himlőhelyes torz arca, tőben is széles orra, elrajzolt vastag ajka, hosszú haja, keshedt felleghajtó köpenyege maga volt a reménytelenség” – idézve az írót, majd folytatta:

 „Gulácsy valami magaszőtte álomvilágba gubózta be magát, ő bévülről kifelé épített, a házak, kertek, tájak számára nem jelentettek realitásokat, hanem csupán eszközöket, kellékeket, melyeket kedve szerint illesztett egymás mellé, hogy vizíóinak, lírikus elképzeléseinek megfelelő formát adjon.”

‍

De milyen is volt ez a „magaszőtte álomvilág”, amely Gulácsy számára a valóságot jelentette?

 „Nakonxipán volt az ő hazája, ez a furcsa ország, amely szerinte Japán és a hold között fekszik és amelynek nyelvét ő tudta csak beszélni az összes földi emberek közül. Beszélt is, írt is sokat nakonxipánul, és képein is gyakorta szerepelnek ennek az álomtartománynak apró, mulatságos lakói…”

Ezek már Juhász Gyula szavai a barátjáról, Gulácsy Lajosról és az elképzelt álomországról, Na’Conxypanról. A Magyar Nemzeti Galéria újonnan nyílt, Gulácsy. Na’Conxypan hercege című, hiánypótló életmű-kiállítás címében nem véletlenül szerepel Na’Conxypan: ez az Észak-Olaszországba képzelt, középkori hangulatú kisváros volt a művész kitalált és gyakran megfestett lírai világa, a valóságból való elvágyódásának a helyszíne. A macskaköves, szűk utcák, a különleges nevű és megjelenésű emberek (például Piripiri nagyherceg, Holdkifli kisasszony, vagy épp Édesfagyökér ország ura), valamint ódon udvarrészletek egy egészen egyedi festői világ részei és szereplői. Az elképzelt világnak külön nyelve volt, amelyhez Gulácsy szótárat is szerkesztett, történetét pedig novellákban írta meg. A múzeum időszaki kiállításában külön „Na’Conxypan-szekció” várja az érdeklődőket, ahol egy terembe gyűjtve ismerhetik meg a különleges műtárgyegyüttest, ráadásul Mácsai Pál színművész hangján meg is idézik a művész egy-egy írásművét.

A különc festő Juhász Gyula szerint egy „angyali lélek” volt „egy szatír testében”, „csodálatos, szent tiszta művész, Giotto jó utódja”. Nem véletlen Giotto felelevenítése: Gulácsy számára követendő példa volt a középkor művészete, de hatott rá a reneszánsz, a preraffaelizmus, valamint a rokokó és a szecesszió is. A művész - szemben a pálya- és kortársaival - nem Franciaországba vágyott tanulni, hanem Velence, Como, Padova, Genova, Verona és Róma vonzotta és Itáliában is "feszes bársonynadrágban, madárcsőrű cipőben, csipkezsabóval, csipkemandzsettával és kúp alakú barettel" járta az utcákat Dénes Zsófia visszaemlékezése szerint, bizonyára komoly feltűnést keltve. Karneváli jelenetei tehát nem csak a képzeletében éltek, hanem ténylegesen is szeretetett jelmezekben járni, amely ugyancsak egyfajta menekülést jelentett számára. „Az ember legkevésbé önmaga, ha saját személyében beszél. Adjatok neki álarcot, és az igazat fogja mondani” – idézve Oscar Wilde költő gondolatát, akit Gulácsy Lajos is jól ismert és magáévá is tette ezt.

„Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli”

‍– ez már a festőművész ars poétikának is beillő idézete. Ha megnézzük a gyakran „álruhába bújtatott” önarcképeit, valamint a tárlatban látható, róla készült fényképeket és festményeket, Gulácsy mélyreható tekintetében is feltűnik, hogy valóban csak „félig álmodva” élte a világot. Ugyanakkor nem csak festőként, hanem grafikusként is figyelemre méltó a munkássága, kiváló kompozícióteremtő képessége a rajzain is tetten érhető. Mindemellett színházi díszleteket és könyvillusztrációkat is tervezett, sőt, színdarabokat is írt.

A köztudatban talán kevésbé ismert színházi tevékenysége kapcsán Gajdó Tamás színháztörténész május 13-án, szombaton 16 órakor a Thália Társaság különleges történetébe avatja be az érdeklődőket egy előadás keretében, valamint a Gulácsy által tervezett díszletekről is mesél. A művész mentális betegségéről, az alkotni vágyás, mint traumafeldolgozás lehetőségeiről és az önkifejezésről Dr. Gerevich József pszichiáter tart tárlatvezetést május 5-én, pénteken 16 órakor, de megismerhetik a művész irodalmi vonatkozású alkotásait is egy-egy irodalomtörténésszel: előbb május 19-én Péteri Évával, majd június 2-án Széchenyi Ágnessel.

Gulácsyt a réveteg álmodozása, a játékossága és a finomsága inkább filigrán herceggé tette, semmint királlyá. Ráadásul az édesanyjával, Méray-Horváth Jolánnal való kapcsolata nem csak a gyermekkorát, hanem az egész felnőtt életét is meghatározta: a szülei egyszem, koraszülött, féltett gyermeke volt, a zsarnoki természetű édesanyja pedig szélsőségesen uralkodott felette, ami miatt sosem nősült meg és utódai sem születtek. A nőkhöz emiatt mindvégig ambivalens viszony fűzte: vagy a végsőkig istenítette a vágyott nőt, vagy gyűlölte.

A festő „ötven esztendős volt, amikor befejezte földi életét, és megkezdte azt, amely örök” - idézve Dénes Zsófiát. Félszáz esztendőjéből tizenhat évet elmegyógyintézetben töltött, ott is halt meg 1932. február 21-én. Temetése után kilenc évvel avatták fel a portréjával díszített síremlékét, sírjánál Gellért Lajos színész a közeli barát, Juhász Gyula egyik legmegrázóbb, ugyanakkor a maga drámaiságában csodálatos versét szavalta:

„Lajos, elér-e hozzád még a hangom, / Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen, / Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó / S rájuk ragyog a csillagszerelem, / Elér-e hozzád hangom, a szívedhez, / E nagy, bíbor virághoz, mely beteg / És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! - / Gyász és nyomor borával telve meg! / Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús / Juhászkolomp a végtelen teren / És fölver-e egy percre álmaidbul, / Melyekben nincs már többé értelem? (…)”

A vers 1922-ben, az Ernst Múzeum gyűjteményes kiállítása után született – ekkorra a festő elmebaja annyira elhatalmasodott, hogy nem volt képes visszatérni a civil életbe és 1917 óta Lipótmező lakója volt.

Az április elejétől augusztus végéig látogatható Gulácsy. Na’Conxypan hercege című életműkiállításban mintegy kétszáz művet láthatnak az érdeklődők, azon belül több, mint nyolcvan festményt, számos különleges rajzot és illusztrációt, valamint kéziratokat és fényképeket. A kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad a magyar századforduló és a korai modernizmus egyik legeredetibb művészének életművéről. Ismerjék meg önök is ezt a különc zsenit a Magyar Nemzeti Galériában!