.jpg)
Látta mostanában belülről a Rác fürdőt? Így néz ki most! – exkluzív képek
A Tabán területén található török kori fürdő, melyet a XIX. században a neves építész, Ybl Miklós tervei alapján építettek újjá, talán végre a sokéves jogvita után egyszer ismét megnyitja a nagyközönség előtt kapuit. Ennek apropóján néztük meg, hogy mi maradt Budapest egykori turisztikai desztinációjából, büszkeségéből.
Az egykori Rácz vagy mai nevén Rác fürdő a Gellérthegy és a Duna között húzódó területen, a Tabánban található gyógyhatású, meleg vizű hévizekre épült. Egyes kutatók szerint itt már feltehetően Zsigmond király idejében is állt valamiféle gyógyfürdő, mások Mátyás királyhoz kötik a létét, ami biztos, hogy a török hódoltság idején már állt itt fürdő és a néhány száz méterre lévő, mai Rudas is a helyén volt már. A törökök Kücsük Ilicának, vagyis „kis fürdőnek” nevezték. Az oszmán megszállók 1686-os kiűzését követően először a császári kamara, majd 1696-ban a később hatalmaskodásai miatt perbe fogott császárkapitány, Johann Karl Pergassi (Bergassi) tulajdonába került kvázi hadizsákmányként. Mai nevét a délvidékről a Duna mentén fel, észak felé vándorló rácokról, vagyis délszlávokról kapta; ugyanis "rácnak" ekkoriban nem csak az ortodox szerbeket hívták, hanem a katolikus délszlávokat is ezzel a névvel illették. A német nyelvű budai polgárság gyakorlatilag mindenkit így nevezett, aki nem magyarul vagy németül, hanem valamilyen szláv nyelven beszélt. Ezért is nevezték el a fürdőt később Raitzenbadnak. A források szerint a gyógyfürdő az 1752 Budán letelepedett Czagler Károlyhoz (Carolus vagy Karl Zagler) a sebész céhben is megtalálható felcserhez, illetve sebészhez, aki egész pontosan 1768-ban nyert polgárjogot Budán "fürdősként". Az is biztos, hogy a páviai születésű, Bécsben vizsgát tett katonaorvost 1778-ban a városi tanács egyes jegyzőkönyvei már, mint a Rudas-fürdő (Brackbad) bérlőjét említik.
1860-ban omoroviczai Heinrich Nepomuk János (1818-1888) orvosdoktor, a Ferenc József-rend lovagja vette meg a fürdőt, és komoly átalakítási munkálatokba fogott 1864-70 között. A tervezéssel és kivitelezéssel Ybl Miklóst (1814-1891) a magyar historikus építészet legnagyobb alakját bízta meg. A bécsi egyetemen orvosdoktori oklevelet nyert Heinrich János fürdőszakmai tervei szerint építették át később a Margit-szigeti, illetve a Baden-Badeni gyógyfürdőt, sőt a bécsi Römer-bad is az ő tervei szerint épült. 1890-ben a bűzös, szennyvizes Ördög-árkot is sikerült befedni. A fürdő gyakorlatilag ekkor élte virágkorát, még külön hintók is indultak a Belvárosból a fürdőhöz. Noha a mozgásszervi panaszokra számos orvos által javallott gyógyvíz jótékony hatását már messze földön ismerték, azonban magát a fürdőt csak jóval később, 1929-ben nyilvánították gyógyfürdővé. Az elaprózódott Heinrich-vagyont - amely közel két tucatnyi részre szállt át - végül az örökösök a Horthy-korszakban eladták Budapest székesfővárosnak. Ennek eredményeként 1931-ben, az államalapító fiának, Árpád-házi Szent Imre herceg halálának 900. évfordulója alkalmából pedig a fürdőt Szent Imre fürdőnek nevezték át. A fürdő, amit a budapestiek továbbra is csak Rácnak hívtak, a második világháborúban komoly találatokat kapott, a langyos medence kivételével szinte megsemmisült. A háború utáni felújítására csak a hatvanas évek elején került sor, majd ennek köszönhetően 1965-ben nyitotta meg ismét kapuit Rác fürdő néven. Az ekkor még sokszor építészetileg értéktelennek tekintett historizmusra nem igazán voltak tekintettel a felújítási munkálatok alatt, így a fürdő szinte alig őrzött meg valamit eredeti Ybl által tervezett formájából. Az autentikusnak nem igazán nevezhető közfürdő állapota a szocialista időszaktól kezdve folyamatosan romlott, majd magánkézbe került. 2002 bezárták, felújították, de sajnos bonyolult jogviták miatt lassan másfél évtizede a közönségtől elzárva áll. Most elvileg van rá esély, hogy újra kinyit, ennek apropóján jártunk az épületben. Még a siralmas állapotok mellett is látszik, hogy ez a fürdő egy csoda és bűn, hogy zárva van…
De nézzék csak a képeket!
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve igyekeznek a Királyi Palota felé, a Szent György tér irányába, a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal tűzdelt képe és már-már hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Éppen ma van Budavár 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emléknapja, melynek egyik leghősiesebben harcoló alvezére Savoyai Jenő volt. És ehhez kapcsolódóan közeledik egy a törökök kiűzése szempontjából talán még jelentősebb évforduló, hiszen Savoyai Jenő herceg - egy évtizeddel Budavár visszavétele után - 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott elsöprő győzelmet II. Musztafa szultán serege fölött. E két évfordulót egyetlen személy köti össze, a törökverő Savoyai herceg, akinek legendás történetű lovasszobráról is beszélgettünk Budavár testvérvárosának, Zentának az idegenforgalmáért felelős igazgatójával, Laskovity Kornéllal.
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
