Ezen a napon született a Tabán festőkrónikása, Zórád Ernő
Egy letűnt korszakot, s talán egy jóval emberibb világot varázsolnak elénk egyedi stílusával megfestett, a tabáni életképeket ábrázoló akvarelljei. A „Precíz Bohém” 1911. október 16-án született Balassagyarmaton.
A felvidéki köznemesi Zórád-család a trianoni békediktátum után hagyta el Dacsókeszit és költözött a magyar fővárosba. Nagybátyja, Zórád Géza (1890-1969) ismert tájképfestő volt.
Zórád Ernő a legendás, sokak mestereként ismert iparművészetis tanár, Harangy Jenő (1894-1951) grafikus, festőművész tanítványaként végzett az egykori Iparművészeti Iskolában. A második világháború után kezdett el egyedi stílusú irodalmi és történelmi képregényeket rajzolni, amelyekkel magának a műfajnak is úttörőjévé vált.
Akvarelljein pedig a lebontott, bohém városrészt örökítette meg, amelyek visszavarázsolják a Tabán egykori hangulatos utcáit, házait és típusos, mondhatni krúdys karaktereit.
Budavár díszpolgára 2004. április 8-án halt meg, egykori lakóházának falán, a Csap utca-Aladár utca sarkán tábla őrzi emlékét.
Az alábbi videóválogatás - a teljesség igénye nélkül - mutatja meg egy letűnt világ, a Tabán festőkrónikásának festményeinek egyedi hangulatát:
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
