Ezen a napon született a Tabán festőkrónikása, Zórád Ernő
Egy letűnt korszakot, s talán egy jóval emberibb világot varázsolnak elénk egyedi stílusával megfestett, a tabáni életképeket ábrázoló akvarelljei. A „Precíz Bohém” 1911. október 16-án született Balassagyarmaton.
A felvidéki köznemesi Zórád-család a trianoni békediktátum után hagyta el Dacsókeszit és költözött a magyar fővárosba. Nagybátyja, Zórád Géza (1890-1969) ismert tájképfestő volt.
Zórád Ernő a legendás, sokak mestereként ismert iparművészetis tanár, Harangy Jenő (1894-1951) grafikus, festőművész tanítványaként végzett az egykori Iparművészeti Iskolában. A második világháború után kezdett el egyedi stílusú irodalmi és történelmi képregényeket rajzolni, amelyekkel magának a műfajnak is úttörőjévé vált.
Akvarelljein pedig a lebontott, bohém városrészt örökítette meg, amelyek visszavarázsolják a Tabán egykori hangulatos utcáit, házait és típusos, mondhatni krúdys karaktereit.
Budavár díszpolgára 2004. április 8-án halt meg, egykori lakóházának falán, a Csap utca-Aladár utca sarkán tábla őrzi emlékét.
Az alábbi videóválogatás - a teljesség igénye nélkül - mutatja meg egy letűnt világ, a Tabán festőkrónikásának festményeinek egyedi hangulatát:
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
