Ezen a napon született a Tabán festőkrónikása, Zórád Ernő
Egy letűnt korszakot, s talán egy jóval emberibb világot varázsolnak elénk egyedi stílusával megfestett, a tabáni életképeket ábrázoló akvarelljei. A „Precíz Bohém” 1911. október 16-án született Balassagyarmaton.
A felvidéki köznemesi Zórád-család a trianoni békediktátum után hagyta el Dacsókeszit és költözött a magyar fővárosba. Nagybátyja, Zórád Géza (1890-1969) ismert tájképfestő volt.
Zórád Ernő a legendás, sokak mestereként ismert iparművészetis tanár, Harangy Jenő (1894-1951) grafikus, festőművész tanítványaként végzett az egykori Iparművészeti Iskolában. A második világháború után kezdett el egyedi stílusú irodalmi és történelmi képregényeket rajzolni, amelyekkel magának a műfajnak is úttörőjévé vált.
Akvarelljein pedig a lebontott, bohém városrészt örökítette meg, amelyek visszavarázsolják a Tabán egykori hangulatos utcáit, házait és típusos, mondhatni krúdys karaktereit.
Budavár díszpolgára 2004. április 8-án halt meg, egykori lakóházának falán, a Csap utca-Aladár utca sarkán tábla őrzi emlékét.
Az alábbi videóválogatás - a teljesség igénye nélkül - mutatja meg egy letűnt világ, a Tabán festőkrónikásának festményeinek egyedi hangulatát:
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
