
A krisztinavárosi festőművész, akit Picasso barbár zseninek nevezett
Ide a Déli pályaudvar melletti krisztinavárosi Pálya utcai házba született Novák Vilmos néven 1894-ben, éppen 130 évvel ezelőtt. A család később átköltözött a közeli Pauler utcába, majd az ifjú festő itt a Várdombon található Budai Főreálban, a későbbi Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1912 tavaszán. 1913-ban a lapok már Aba-Novák Vilmos néven említik, mint a Képzőművészeti Főiskola tehetséges növendékét egy kiállítás kapcsán.
A gyerekeknél a pályaválasztás többnyire az omnibuszkocsisnál kezdődik. Így nálam is. Azután festő akartam lenni, szüleimnek egész legutóbbi évekig tartó heves ellenzése dacára
– írta naplójában.
A Toldy később is büszkén említette meg a híres festővé lett tanítványai között, mint például Benkhard Ágost (1882-1961), Csók István (1865-1961), Feszty Árpád (1856-1914) és Tölgyesy Artúr mellett Aba-Novák Vilmost (1894-1941) is. Sőt, 1917-es értesítőjükben még front szolgálatáról is megemlékeztek, ekképpen:
Aba Novák Vilmos (ér. 1912.), a 29. h. gy.e. hdja, az északi harctéren küzdött. I. oszt. ez. vit. érem.
1915-ben a fronton lövési sérülést szerzett, amely miatt jobb keze lebénult, de az orvosi tanácsok helyett trenírozta sebesült kezét és meggyógyult.

A Novák-család a Pálya utca 4. számú házban lakott, 1898-ban költöztek át az ugyancsak krisztinavárosi Pauler utca 15-be, majd később a Logodi utca 61-ben laktak. A festő felnőtt korában sem igazán tudott hosszabb ideig elszakadni az I. kerülettől, ugyan 1924-1927 között a Zugligetben élt és dolgozott. de 1932-1939 között - legjelentősebb művészi periódusában - itt élt szülei egykori a Zsolt utca- Derék utca sarkán található lakásában feleségével, a tősgyökeres tabáni családból származó, Vulkovics Katalinnal (1896-1959) és kislányával. A helytörténetet viszontagságosságát, illetve a háború lokális pusztítását jól érzékelteti, hogy a felsorolt lakóhelyek közül ma már csak a Zsolt utcai ház áll.

Gyermekük, Aba-Novák Judit (1928-2003) a közeli Baár-Madasba járt gimnáziumba, ő szintén Budán élt, először a Felső Zöldmáli út 90., majd - mint neves művészettörténész - a Pasaréti út 60. szám alatt.

Aba-Novák Vilmos 1912–14 között végzett a József Nádor Műegyetem (később Képzőművészeti Főiskola) rajztanárképző szakán Révész Imre (1859-1945) tanítványaként. 1913-ban ösztöndíjasként a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf (1867-1945) segítette művészi fejlődését. Egy ideig a híres avantgárd festőművész, Berény Róbert (1887-1953) kvázi-tanítványaként annak budapesti Városmajor utcai műtermében dolgozott. 1922-ben nyílt meg első önálló grafikusi kiállítása az Ernst Galériában, majd rá két évre ugyancsak itt mutatta be először festményeit a nagyközönségnek. Korán kialakult senkihez sem hasonló, egyedi festői stílusa, amely valahol a modern expresszionizmus és az olasz neoklasszicista irányzat, az úgynevezett novecento határain egyensúlyozott, ez a különleges, nem mindennapi, olykor már-már extrémbe hajló látásmód adja művészetének sajátosságát, életműve leglényegét. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki.

Érdekes, a cikk címében is utalást érdemlő anekdota róla, hogy az 1937. évi Párizsi Világkiállításon bemutatott, egyébként Nagydíjat jelentő alkotását, a magyar pavilon - egyébként a magyar és a francia történelem legjelentősebb kapcsolódási pontjait - megörökítő monumentális pannóját meglátva a világhírű spanyol avantgárd festő, Pablo Picasso (1881-1973) a ekképpen kiáltott fel:
"Ki ez a barbár zseni?"
Aba-Novák kapcsán 1940-ben a lapok már betegségéről írnak, végül Budapesten halt meg gyomorrákban 1941. szeptember 29-én.
A magyar képzőművészetnek nagy gyásza van: Aba Novák Vilmos, a kiváló festőművész hétfőn délután meghalt Budapesten. Egyik vezető alakja volt a magyar és európai szellemű, korszerű formanyelven munkálkodó festészetnek. A háború után alakult ki erőteljes művészi egyénisége, amelyben a valóság jelenségeit átíró, gazdag képzeleterő párosodott tökéletes tudással. Nagy lendülettel előtörő tehetsége, amely fiatal mestereink élére vitte nemcsak idehaza, hanem külföldön is nagy sikereket hozott nevének és a magyar képzőművészetnek. Aba Novák negyvennyolc éves korában távozott az élők sorából. Budapesti születésű volt s a Képzőművészeti Főiskoláról került a harctérre, ahol négy évig teljesített szolgálatot. A világháború után a Római Magyar Művészeti Akadémián tökéletesítette tudását. Képet vett tőle a római Modern Képtár, első díjat nyert az 1932. olaszországi nemzetközi egyházművészeti kiállításon s itthon megnyerte a Ferencz József - díjat. Mussolini is vásárolt tőle grafikai művet. Számos képe és grafikai munkája van a Szépművészeti Múzeumban és a Fővárosi Képtárban. Szegeden a Szent Demeter templomban, Jászszentandráson és Székesfehérváron nagyszabású falfestmények őrzik művészetét. Gyomorrák végzett vele budai villájában, ahol a műterme is volt. A magyar művésztársadalomban osztatlan nagy részvétet keltett halála.
- olvasható a Függetlenség című újság 1941. szeptember 30-i lapszámának hasábjain halálhíre, illetve nekrológja.
Festményeinek jelentős része a Magyar Nemzeti Galériában található, a fenti anekdota miatt is elhíresült monumentális pannója a székesfehérvári Csók István Képtárba került.


A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.