Tíz csodaszép magyar festmény, amelynek múzsája az ősz
Az erdei avar ólomnehéz illata, a színpompás kertekben füstölgő falevelek, a szüreti mulatságok zenéjének távoli moraja és az elmúló élet különleges, andalító hangulata, no meg persze a fákról lehulló sárguló, pirosló és barna falevelek a legnagyobb magyar festőket is megérintették és megihlették.
De kinek ne jutna eszébe ebben a merengő évszakban életünk lassú elmúlása? Ki az, akinek a szívébe ne szökne be ilyenkor, ha csak egy pillanatra is, elvesztett szeretteinek arcának emléke? S ki ne bontana meg szívesen ebben a édesen búsongó időben az otthon melegében egy palack finom bort, hogy picit derűsebb legyen az egyre korábban ránk sötétülő este?
Hiszen már az ókori Hellászban is oly fontos szerep jutott a gráciáknak, pontosabban a Hóráknak, akikben eredetileg három évszak, a tavasz, a nyár és az ősz istennőit tisztelték a görögök. Thalló, mint „virághozó” a tavasz istennője és az ifjúság védelmezője; Auxó, mint „növesztő” a nyár, míg Karphó, mint „gyümölcsöztető” az ősz istennője volt. A réten, kezükben mindig az adott évszakra leginkább jellemző gyümölcsökkel, virágokkal táncoló fiatal lányok a termékenység, a gyümölcsözés, a gazdagság megtestesítői voltak. Mi most a Karphó szolgálatába álló művészeink legszebb alkotásait kerestük meg. Ennek eredményeként összegyűjtöttünk tíz csodaszép magyar festményt, amelyeknek témája vagy ha úgy tetszik „múzsája” az ősz. Ha pedig valaki szeretné ezeket a csodákat élőben is megpillantani, akkor csak fel kell jönnie a Budavári Palotanegyedben található Magyar Nemzeti Galériába és itt meg is találja őket!
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
