Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.

Egy szupernek ígérkező kulturális programot ajánlunk kedves olvasóink figyelmébe. A téma egyik legszakavatottabb szakértője, Saly Noémi lokálpatrióta irodalomtörténész és helytörténész beszél majd a szívünknek egyik legszebb városrész irodalmi vonatkozásairól.

A Philadelphia Kávéház, becenevén csak Fila Budapest egyik legforgalmasabb kávéháza volt 1898-1936 között, amely a Krisztinavárosban, a Vár lábánál, az Alagút utcában állt.

Budavári iskolatörténeti sorozatunk részeként néhány legendás pedagógusról is megemlékezünk majd tematikus portálunk hasábjain. Cikkünk apropóját az adja, hogy a közelmúltban az Attila úton található Petőfi Sándor Gimnáziumban emléktáblát avattak a legendás, több generáció által szeretett és tisztelt, Pro Schola és Virág Benedek díjas tanárnak, Gitta néninek.

Ma van a Magyar 2. hadsereg emléknapja, ugyanis 1943-ban éppen ezen a napon, január 12-én kezdődött a magyar történelem és hadtörténet egyik legnagyobb tragédiáját jelentő doni áttörés, amelynek 100-120 ezer magyar katona esett áldozatul. E nemzeti tragédia ihlette Mezei Mária (1909-1983) "Mondd, hol van a sok virág" című dalát. De hogyan kapcsolódik a színésznő áttételesen a Budai Várhoz? Mutatjuk!

Az Amerikai Egyesült Államokból, ahová a második világháború után vitték. Ma negyvenhat éve, 1978. január 6-án, vízkereszt napján hozta a magyar koronázási jelvényeket a Magyar Országházba az USA akkori külügyminisztere, Cyrus Vance (1917-2002).

Az alábbi fotó 1931 szilveszterén készült Németh László (1901-1975) író krisztinavárosi lakásán. A képen egy-egy ismerős arc, de mindenesetre különleges elmék néznek bele a lencsébe. Képzeljük el a pillanatot, amikor kifordulnak a valóságból, belenéznek a fényképezőgép optikájába és elhagyva teret és időt, mit sem sejtenek arról, hogy a megörökített pillanattal átadják magukat az örökkévalóságnak.