
Ígéretes irodalmi est a MáraiKultban: Költők a Tabánban
Egy szupernek ígérkező kulturális programot ajánlunk kedves olvasóink figyelmébe. A téma egyik legszakavatottabb szakértője, Saly Noémi lokálpatrióta irodalomtörténész és helytörténész beszél majd a szívünknek egyik legszebb városrész irodalmi vonatkozásairól.
Az egykor Virág Benedek otthonául szolgáló Tabán, amelynek már elnevezésének eredete is egy mesebeli keletiesebb világba repít el bennünket számtalan költő otthonául, pontosabban másodotthonául szolgált. A Tabakhane-Tabahon-Tabán, azaz a Tímárok Földje etimológiájával rendelkező egyszervolt városka romantikája még ma is - közel száz évvel a lebontása után is – szívünk mélyére. lelkünk legbelsejébe hatol. Megelevenednek előttünk a macskaköves tabáni utcákon cipőjükkel kopogó kalapos kisasszonyok, a fiákerrel érkező cilinderes-sétapálcás úriemberek, a bajuszát pödörgető vendéglős gargarizáló vendégköszöntő nevetését. De megelevenednek előttünk Krúdy, Szindbád, Rezeda Kázmér – aki egy és ugyanazon személy – legendásan szaftos vacsorái, Ady snapszillatú dőzsölései, Márai a Hajóst idéző zamatos fröccs fölötti merengései a kockásterítős kerthelyiség diófájának árnyékában, magunk előtt látjuk Szerb Antal epiktétoszi borozgatásait, de itt van szemünk előtt a madarakkal beszélgető Tandori Dezső és a Lengyel Balázsba belekaroló, az iskolából szerelmesen andalgó Nemes Nagy Ágnes kedves, angyali lénye is. Jó értelemben vett szellemidézés ez, egy jó értelemben vett szellemvárosban, amely még száz év után is eleven.ú

Érdekességek hónapról hónapra az I. kerületről. Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész népszerű havi sorozata novembertől egészen a jó idő beköszöntéig a Márai Sándor Művelődési Házba költözik. Az izgalmas történetek és tanulságos előadások mellett a szokásos poénok sem hiányozhatnak majd.
- írják az esemény Facebook-oldalán, amit január 30-ára, keddre este hét órára hirdették meg a krisztinavárosi MáraiKult oldalán.
Mi biztosan ott leszünk.
Jegyeket itt lehet még venni!

Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.