Ígéretes irodalmi est a MáraiKultban: Költők a Tabánban
Egy szupernek ígérkező kulturális programot ajánlunk kedves olvasóink figyelmébe. A téma egyik legszakavatottabb szakértője, Saly Noémi lokálpatrióta irodalomtörténész és helytörténész beszél majd a szívünknek egyik legszebb városrész irodalmi vonatkozásairól.
Az egykor Virág Benedek otthonául szolgáló Tabán, amelynek már elnevezésének eredete is egy mesebeli keletiesebb világba repít el bennünket számtalan költő otthonául, pontosabban másodotthonául szolgált. A Tabakhane-Tabahon-Tabán, azaz a Tímárok Földje etimológiájával rendelkező egyszervolt városka romantikája még ma is - közel száz évvel a lebontása után is – szívünk mélyére. lelkünk legbelsejébe hatol. Megelevenednek előttünk a macskaköves tabáni utcákon cipőjükkel kopogó kalapos kisasszonyok, a fiákerrel érkező cilinderes-sétapálcás úriemberek, a bajuszát pödörgető vendéglős gargarizáló vendégköszöntő nevetését. De megelevenednek előttünk Krúdy, Szindbád, Rezeda Kázmér – aki egy és ugyanazon személy – legendásan szaftos vacsorái, Ady snapszillatú dőzsölései, Márai a Hajóst idéző zamatos fröccs fölötti merengései a kockásterítős kerthelyiség diófájának árnyékában, magunk előtt látjuk Szerb Antal epiktétoszi borozgatásait, de itt van szemünk előtt a madarakkal beszélgető Tandori Dezső és a Lengyel Balázsba belekaroló, az iskolából szerelmesen andalgó Nemes Nagy Ágnes kedves, angyali lénye is. Jó értelemben vett szellemidézés ez, egy jó értelemben vett szellemvárosban, amely még száz év után is eleven.ú
Érdekességek hónapról hónapra az I. kerületről. Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész népszerű havi sorozata novembertől egészen a jó idő beköszöntéig a Márai Sándor Művelődési Házba költözik. Az izgalmas történetek és tanulságos előadások mellett a szokásos poénok sem hiányozhatnak majd.
- írják az esemény Facebook-oldalán, amit január 30-ára, keddre este hét órára hirdették meg a krisztinavárosi MáraiKult oldalán.
Mi biztosan ott leszünk.
Jegyeket itt lehet még venni!
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
