Az utolsó aranyágacska - 1301-ben ezen a napon halt ki az Árpád-ház Budán, a Várban

Az Árpád-ház utolsó uralkodójaként ugyan próbálta megakadályozni a patrimoniális monarchia válságát, s a feudális korszak egyik mélyrepülését, azonban az oligarchák erősödését csak részben volt képes megfékezni.

Egyik ilyen, jogtörténetileg is jelentős kísérletének tekinthetjük az 1290. szeptember elején Óbudára összehívott országgyűlést, ahol az egyházi méltóságokkal és a köznemességgel összefogva próbálták a „kiskirályokat” megfékezni. Lényegében megismételve az Aranybulla rendelkezéseit.

III. András hirtelen halála a kortársaknak is gyanús volt, sokan mérgezésre gyanakodtak Buda polgárai között és az egész országban. A kérdésre feltehetően sosem kapunk már választ. Az biztos, hogy az uralkodó a halálát megelőző napon még fogadta a Margit-szigeti apácákat. A királyi lakosztályában holtan talált III. András

Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának a nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt.

-írta róla Ákos-nembéli István nádor.

…az Úr 1301-ik évében Szent Félix napján András király a budai várban elnyugovék az Úrban, és eltemették Szent János evangélista egyházában, a minorita testvéreknél.

- írta meg a Képes Krónika.

‍

A középkori ferences kolostor templom feltehetően a mai Sándor-palota helyén állhatott, s csak tévedésből azonosították a mai polgárvárosban található Mária Magdolna plébániatemplommal. Ennek a történelmi tévedésnek egyik ma is látható mementója a Mária Magdolna templom falára 1866-ban felkerült kőtábla, amely szövege szerint a templomról, mint III. András temetkezési helyéről emlékezik meg.

Ma már a több lépcsőben történt régészeti kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a későbbi jezsuita, illetve karmeliták kolostorának telkén, valamint a Sándor grófok klasszicista palotájának helyén is ferences rendház, illetve középkori Szent János templom állt. A templom alapfalait az 1970-es években a Várszínház, a kolostort pedig 1994-2001 között a Sándor-palota alatt tárták fel. Ennek eredményeként feltételezhetjük, hogy az utolsó aranyágacskaként említett III. Andrást itt, a mai Budavári Palotanegyed egyik fontos helyszínén, a Sándor-palota és a Karmelita-udvar helyén helyezhették örök nyugalomra.

‍