Az utolsó aranyágacska - 1301-ben ezen a napon halt ki az Árpád-ház Budán, a Várban
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
Az Árpád-ház utolsó uralkodójaként ugyan próbálta megakadályozni a patrimoniális monarchia válságát, s a feudális korszak egyik mélyrepülését, azonban az oligarchák erősödését csak részben volt képes megfékezni.
Egyik ilyen, jogtörténetileg is jelentős kísérletének tekinthetjük az 1290. szeptember elején Óbudára összehívott országgyűlést, ahol az egyházi méltóságokkal és a köznemességgel összefogva próbálták a „kiskirályokat” megfékezni. Lényegében megismételve az Aranybulla rendelkezéseit.
III. András hirtelen halála a kortársaknak is gyanús volt, sokan mérgezésre gyanakodtak Buda polgárai között és az egész országban. A kérdésre feltehetően sosem kapunk már választ. Az biztos, hogy az uralkodó a halálát megelőző napon még fogadta a Margit-szigeti apácákat. A királyi lakosztályában holtan talált III. András
Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának a nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt.
-írta róla Ákos-nembéli István nádor.
…az Úr 1301-ik évében Szent Félix napján András király a budai várban elnyugovék az Úrban, és eltemették Szent János evangélista egyházában, a minorita testvéreknél.
- írta meg a Képes Krónika.
A középkori ferences kolostor templom feltehetően a mai Sándor-palota helyén állhatott, s csak tévedésből azonosították a mai polgárvárosban található Mária Magdolna plébániatemplommal. Ennek a történelmi tévedésnek egyik ma is látható mementója a Mária Magdolna templom falára 1866-ban felkerült kőtábla, amely szövege szerint a templomról, mint III. András temetkezési helyéről emlékezik meg.
Ma már a több lépcsőben történt régészeti kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a későbbi jezsuita, illetve karmeliták kolostorának telkén, valamint a Sándor grófok klasszicista palotájának helyén is ferences rendház, illetve középkori Szent János templom állt. A templom alapfalait az 1970-es években a Várszínház, a kolostort pedig 1994-2001 között a Sándor-palota alatt tárták fel. Ennek eredményeként feltételezhetjük, hogy az utolsó aranyágacskaként említett III. Andrást itt, a mai Budavári Palotanegyed egyik fontos helyszínén, a Sándor-palota és a Karmelita-udvar helyén helyezhették örök nyugalomra.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
