Az utolsó aranyágacska - 1301-ben ezen a napon halt ki az Árpád-ház Budán, a Várban

Az utolsó aranyágacska - 1301-ben ezen a napon halt ki az Árpád-ház Budán, a Várban

Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.

Az Árpád-ház utolsó uralkodójaként ugyan próbálta megakadályozni a patrimoniális monarchia válságát, s a feudális korszak egyik mélyrepülését, azonban az oligarchák erősödését csak részben volt képes megfékezni.

Egyik ilyen, jogtörténetileg is jelentős kísérletének tekinthetjük az 1290. szeptember elején Óbudára összehívott országgyűlést, ahol az egyházi méltóságokkal és a köznemességgel összefogva próbálták a „kiskirályokat” megfékezni. Lényegében megismételve az Aranybulla rendelkezéseit.

III. András hirtelen halála a kortársaknak is gyanús volt, sokan mérgezésre gyanakodtak Buda polgárai között és az egész országban. A kérdésre feltehetően sosem kapunk már választ. Az biztos, hogy az uralkodó a halálát megelőző napon még fogadta a Margit-szigeti apácákat. A királyi lakosztályában holtan talált III. András

Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának a nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt.

-írta róla Ákos-nembéli István nádor.

…az Úr 1301-ik évében Szent Félix napján András király a budai várban elnyugovék az Úrban, és eltemették Szent János evangélista egyházában, a minorita testvéreknél.

- írta meg a Képes Krónika.

A középkori Szent János templom és kolostor Budán

A középkori ferences kolostor templom feltehetően a mai Sándor-palota helyén állhatott, s csak tévedésből azonosították a mai polgárvárosban található Mária Magdolna plébániatemplommal. Ennek a történelmi tévedésnek egyik ma is látható mementója a Mária Magdolna templom falára 1866-ban felkerült kőtábla, amely szövege szerint a templomról, mint III. András temetkezési helyéről emlékezik meg.

Kőtábla a Mária Magdolna plébániatemplom falán (Fotó: Wikipédia)

Ma már a több lépcsőben történt régészeti kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a későbbi jezsuita, illetve karmeliták kolostorának telkén, valamint a Sándor grófok klasszicista palotájának helyén is ferences rendház, illetve középkori Szent János templom állt. A templom alapfalait az 1970-es években a Várszínház, a kolostort pedig 1994-2001 között a Sándor-palota alatt tárták fel. Ennek eredményeként feltételezhetjük, hogy az utolsó aranyágacskaként említett III. Andrást itt, a mai Budavári Palotanegyed egyik fontos helyszínén, a Sándor-palota és a Karmelita-udvar helyén helyezhették örök nyugalomra.

Ezen a napon sújtott le a hóhér Hunyadi Lászlóra a budavári Szent György piacon
Ezen a napon sújtott le a hóhér Hunyadi Lászlóra a budavári Szent György piacon

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.

115 éve született minden idők legnagyobb vívózsenije, Gerevich Aladár
115 éve született minden idők legnagyobb vívózsenije, Gerevich Aladár

1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.

„Álmomban egy haza képét láttam, mellyet ébren nem felejthetek” – az író, akit a forradalom szabadított ki börtönéből
„Álmomban egy haza képét láttam, mellyet ébren nem felejthetek” – az író, akit a forradalom szabadított ki börtönéből

Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.