Kávéházak Budán: A Philadelphia Kávéház

A városrész fejlődésének legfontosabb mérföldkövét a Budai Várhegy átfúrása jelentette, amely a Pestről történő közvetlen, akár gyalogos átjárással főútvonallá tette az Alagút utcáját. Talán az sem véletlen, hogy a Budai Váralagút skót építőmestere, Clark Ádám egyik korai lakhelye is éppen itt, az Áldássy-házban volt, amit később tabáni otthonára cserélt. A másik nagy mérföldkő pedig a mai Déli Pályaudvar elődjének tekinthető budai indóház 1861. március 20-én történő megnyitása volt, amit egy osztrák érdekeltségű magántársaság, a Déli Vaspályatársaság épített ide a mai pályaudvartól kissé az alagúthoz közelebbi területre, a Pálya utca (nem véletlen az elnevezés) magasságába.

De maradjunk a Filánál, először néhány érdekes adat az épületről.  A ház tulajdonosa a dúsgazdag Biermann (Bíró) Károly (1843-1927) erzsébetvárosi építési vállalkozó volt, aki egy agyagburkolatú kályha szabadalmából tollasodott meg. A ház építésekor Budapest legtöbb adót fizető polgárai között volt. 1894-ben a budai Alagút utca és Pauler utca sarkára is építtetett egy háromemeletes házat Pichler József és Brezina Rezső tervei alapján, amelynek földszintjére költözött be a kávéház. Aki a Filadelfia Attila útra nyíló hatalmas ablakain benézett, az láthatta a kávéház otthonos, Thonet-bútorokkal berendezett enteriőrjét.

‍

1898-ban kellett várni, hogy Fuith Lajos, korábban komáromi bor- és sörkereskedő megnyissa a kávéházat. Fuithtól egy Veres Kálmán nevű úriember vette át a kávéház üzemeltetését 1905-ben, akit egy-két évig Szívós Zsigmond követett, tőle viszont már karakószörcsöki Szabó Sámuelhez, a Kávésipartestület későbbi alelnökéhez került, aki 1909-től egészen a bezárásig üzemeltette a kávéházat. Már a legelején biliárd-helyiséggel bővítette, így ide volt bejegyezve – többek között - a Budai Biliárd Kör és a Budai Sakkozó Társaság is.

A Fővárosi Közlöny 1903. szeptember 18-i száma arról tanúskodik, hogy a kávéház tulajdonosának meggyült a baja az Alagút utcai taxiállomáson drosztoló taxisokkal is:

Fuith Lajos, az I. ker. Attila- és Alagut utcza sarkán levő kávés az éppen üzlete előtt levő bérkocsi állomásnak áthelyezését ismételten kérte, mert — úgymond — vendégei a bérkocsi állomáson kifejlődő köztisztasági állapotok és a bérkocsis legények magaviselete miatt üzletéből visszamaradnak.

A kávéház jól hangzó nevét - amit sokszor így, fonetikusan is írtak - állítólag az alapítótulajdonos tengerentúlra emigráló legjobb barátja, illetve annak eltűnése ihlette, aki utoljára a Pennsylvania állambeli városból, Philadelphiából adott magáról hírt. Furcsa egybeesés, hogy az ógörögből származó Philadelphia elnevezés testvéri szeretet jelent.

Ez nem bohémek helye, hanem kedves polgári kávéházvolt.

- írta a Filáról „az elsodort író”, Szabó Dezső.

Sokféle ember járt ide, a Déli pályaudvar miatt ez a rész volt egy időben Buda egyik legfrekventáltabb helyszíne. De a törzsvendégek is sokfélék voltak: a Horváth-kertben található Budai Színkörből ruccantak át ide a színészek biliárdozni, mulatozni, a közeli délivasút igazgatóságának irodista tisztviselői is szerettek ide járni inni-enni, de törzsvendégek voltak itt híres írók, költők, művészek is. Krúdy Gyula a környéken mindenhol, de természetesen itt is gyakori vendég volt. Szabó Dezső egészen fiatalon, már egyetemista korában járt a „Filába”, ahol később törzsasztala volt. Állítólag ő hívta ide még 1913-ban át Ady Endrét is, aki szintén visszatérő vendége lett a hangulatos kávéháznak. De ide járt a Magyar Nemzet alapító-főszerkesztő publicistája, Pethő Sándor is, vagy a politikus Bajcsy-Zsilinszky Endre, a főpolgármester Ripka Ferenc, aki a szomszédban, a Gellérthegy utcában lakott. De állandó vendég volt itt Bornemisza Géza is, aki kereskedelmi, iparügyi, illetve kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter volt a Gömbös-, Darányi-, Imrédy- és Kállay-kormányban. De járt ide főként Szabó Dezső miatt, az íróba halálosan szerelmes Kaffka Margit is. De sokszor volt itt vendég Kosztolányi, Babits, Márai, Karinthy vagy éppen az utca túloldalán lakó Schöpflin Aladár. Károly bácsi, a délutáni főúr kedvelte a művészeket, számon is tartotta őket. Egy-egy törzsvendégnek réztáblába vésett, névre szóló akasztója volt a fogason.

‍

A régi Krisztinaváros arculatához két dolog tartozott intenzíven: a templom és a Philadelphia. Ha valaki a Krisztinába ment, hát az egész biztosan vagy templomba, vagy kávéházba készült.

– idézik ma is sokan a Budavára 1936-os tárcaíróját közel egy évszázaddal később.

Elegendő élénk volt e kedves tér ezen a júniusi estén. Egy közeli és kalandosan amerikai városhoz – Philadelphia – címzett kávéházból kihallatszott a zene, mely élénk ütemű spanyol táncot játszott, és az így elvonuló nőcskék mozdulatai kellemesen himbálóztak az imént hallott ütemekhez igazodva.

– írta a Filáról Újhelyi Nándor 1917-ben megjelent Tabán című, Gara Arnold rajzával illusztrált könyvében.

A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következett az állami hivatalok és a délivasút igazgatóságának elvándorlása erről a környékről. Újabb visszaesés a forgalomban. Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és így sok jó vendégünk végleg elmaradt. Lerombolták a Tabánt és most bezárhatom a kávéházat —mondja a Philadelphia tulajdonosa

Ujság, 1935. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1935-ben szűnt meg a kávéház, helyére bankfiók került, az eredeti épületét később lebontották.

Az életem egy darabja omlik el a Philadelphiával és félek, hogy ez szimbolikus mondja rezignáltan az író. (…) Szabó Dezső bánatosan néz ki a Philadelphia Horvát-kertre néző ablakán. A fák lombjai mintha búcsút intenének a Philadelphiának és illusztris törzsvendégének, Szabó Dezsőnek...

- idézte a Kis Ujság 1935 szeptemberi lapszáma a híres írót.

Végleg becsukták a budai Philadelphia kávéházat. Hétfőn szép csendben befejezte pályafutását egy híres budai kávéház, a Philadelphia. Már vasárnap éjszaka és hétfőn a kávéházhelyiségében munkások jelentek meg, akik csákányokkal fogtak neki, hogy lebontsák az ódon kávéház falait. Átalakítják a helyiséget, bank kerül a helyére. öreg budai polgárok megszomorodott szívvel veszik tudomásul, hogy a „Fila‘‘ — így becézték Budán — jobblétre szenderült A kávéháznak hosszú történeti múltja van és joggal formálhat igényt arra, hogy az irodalomtörténet is számon tartsa. Törzsvendégei között a magyar irodalomnak nem egy büszkesége volt mindennapos vendég. A Philadelphia törzsvendégei meghitt családot alkottak, akik összetartottak s tudtak egymás ügyes-bajos dolgairól. Más volt a levegője ennek a budai kávéháznak, mint az „ezüst tükrös” a pesti kávéházaké. Nem anyagi válság okozta a Philadelphia halálát. A kávéház nem tartozott az aranybányák közé éppen, de budai mértékkel mérve, elég tekintélyes s főleg állandó törzsközönsége volt. A kávéház tulajdonosa, Szabó Sámuel nem panaszkodhatott, a Philadelphia elég tisztességesen jövedelmezett. De a háztulajdonos — ugyancsak Szabó Sámuel — még a múlt esztendőben eladta a kávéházat a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak, amely elhatározta, hogy a kávéház helyén fiókintézetet létesít Szabó Sámuelnek az adásvételi szerződésben sikerült még opciót biztosítania arra, hogy a kávéház február közepéig nyitva lehet A Philadelphiaezzel nem kapott kegyelmet, hanem csak életét hosszabbították meg néhány hónappal. Most azután könyörtelenül bekövetkezett a vég. A Philadelphia nevezetességei közé tartozott Szabó Dezső, aki állandó törzsvendég volt, gyakran látogatott el ide szegény Krúdy Gyula és Ady Endre baráti körével is ide menekült egy időben, amikor megunta a pesti kávéházakat. Budán élő írók még a legutóbbi időben is gyakran dolgoztak a csendes Philadelphiában. Most kitelepítik az írókat az öreg Philadelphiából is…

- írta meg a Magyar Hirlap, 1936. február 18-án.

‍

‍

‍

‍