„Hol vannak a katonák?” – egy gyönyörű dal egy csodálatos színésznő előadásában
Ma van a Magyar 2. hadsereg emléknapja, ugyanis 1943-ban éppen ezen a napon, január 12-én kezdődött a magyar történelem és hadtörténet egyik legnagyobb tragédiáját jelentő doni áttörés, amelynek 100-120 ezer magyar katona esett áldozatul. E nemzeti tragédia ihlette Mezei Mária (1909-1983) "Mondd, hol van a sok virág" című dalát. De hogyan kapcsolódik a színésznő áttételesen a Budai Várhoz? Mutatjuk!
A születésekor félárván maradt kislányt a kecskeméti közjegyző édesapa, dr. Mezei Pál (1881–1938) egyedül nevelte fel Székelyudvarhelyen, illetve Szegeden, miután a kecskeméti földrengésben összedőlt a házuk. Az eredetileg jogi- és bölcsészeti tanulmányokat folytató Mezey Mária gyermekkora óta színész akart lenni, de apja ezt elég határozottan ellenezte, egyszer még a lánya haját is kopaszra vágta egy vita hevében. Idővel azonban az apa belenyugodott a pályaválasztásba, felismerte lánya hajthatatlanságát, így Mezey Mária 1936-tól már filmszínészként dolgozott, 1938-ban pedig ünnepelt sztárrá vált.
A hatalmas sikerek után, a háború alatt mellőzött és üldözött művésznő önkéntes száműzetésbe vonult, majd a háború elcsendesedésével újra játszott. A bujdosó lány címet viselő, 1952-ben előadott, dramatizált székely népdalcsokor szemet szúrt az elvtársaknak, akik le is tiltották a Vidám Színpad műsoráról. A színésznő ezután WC felelős volt a színházban, mint azt a Szigethy Gábor szerkesztette Mezei Mária Kedves hatalom! című könyvéből megtudhatjuk. A színésznő megromlott egészségi állapota miatt 1970-ben teljesen visszavonult budakeszi házába, itt élt egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Számára gyógyírt már nem jelenthet, hogy 1988-ban Budakeszin utcát neveztek el róla, utolsó lakóhelyének falán pedig emléktábla áll, történelmi igazságérzetünknek mégis ad valamiféle vigaszt, hogy nem a közös múltunk sötét oldalán állókra emlékezünk.
Szigethy Gábor (1942-) színháztörténész derített fényt a kétezres években az ismert színésznő és a budavári polgár, Márai Sándor (1900-1989) titkos szeretői kapcsolatára. A nős író a negyvenes évek elején hódította meg a sztárként ünnepelt színésznő szívét. Az író Sirály című regényéről, korábban azt gondolták, hogy csak egy kitalált férfi és egy kitalált nő képzeletbeli dialógusa, ma már tudjuk azonban, hogy az említett mű valójában Márainak a színésznőhöz fűződő viszonyának feldolgozása volt. Alig tíz évvel ezelőtt Mezey Mária örököse átadta a kiváló színháztörténésznek a művésznő levelezését és fényképeit, ezek pedig egyértelműen bizonyították a két nagy művész 1941-ben megélt szenvedélyes kapcsolatát. Volt, hogy a színésznő előre megbeszélten ugyanazon szállodában, annak különböző emeletén szállt meg, mint az író a feleségével, Lolával, s az éjszaka leple alatt találkoztak egymással... A fegyverek és az élet azonban elsöpörte románcukat, a háború után már sosem találkoztak.
Végeredményben elmondhatjuk, hogy Márai kedvelhette a színésznőket, hiszen itt a Nagyon Vár hasábjain is írtunk már arról, hogy Tolnay Klári (1914-1998) is Márai Sándor titkos szerelme volt. Vele, Mezei Máriával véget ért kapcsolata után, 1945-ben a Vígszínházban ismerkedtek meg, ahol a Mikó utcából kényszerből Leányfalura költöző író Varázs című darabját vitték színpadra, s amelyben Tolnay is játszotta a női főszerepet. Főként a Múzeum Kávéházban beszélgettek, boroztak, illetve a pesti korzón andalogtak együtt. Tolnay csak a rendszerváltás és Márai halála után beszélt először az író, Mészöly Dezsőnek (1918-2011) Márairól fűződő titkos viszonyáról.
De térjünk csak vissza Mezey Máriához és hallgassák csak meg ezt a csodálatos dalt!
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
