„Hol vannak a katonák?” – egy gyönyörű dal egy csodálatos színésznő előadásában
Ma van a Magyar 2. hadsereg emléknapja, ugyanis 1943-ban éppen ezen a napon, január 12-én kezdődött a magyar történelem és hadtörténet egyik legnagyobb tragédiáját jelentő doni áttörés, amelynek 100-120 ezer magyar katona esett áldozatul. E nemzeti tragédia ihlette Mezei Mária (1909-1983) "Mondd, hol van a sok virág" című dalát. De hogyan kapcsolódik a színésznő áttételesen a Budai Várhoz? Mutatjuk!
A születésekor félárván maradt kislányt a kecskeméti közjegyző édesapa, dr. Mezei Pál (1881–1938) egyedül nevelte fel Székelyudvarhelyen, illetve Szegeden, miután a kecskeméti földrengésben összedőlt a házuk. Az eredetileg jogi- és bölcsészeti tanulmányokat folytató Mezey Mária gyermekkora óta színész akart lenni, de apja ezt elég határozottan ellenezte, egyszer még a lánya haját is kopaszra vágta egy vita hevében. Idővel azonban az apa belenyugodott a pályaválasztásba, felismerte lánya hajthatatlanságát, így Mezey Mária 1936-tól már filmszínészként dolgozott, 1938-ban pedig ünnepelt sztárrá vált.
A hatalmas sikerek után, a háború alatt mellőzött és üldözött művésznő önkéntes száműzetésbe vonult, majd a háború elcsendesedésével újra játszott. A bujdosó lány címet viselő, 1952-ben előadott, dramatizált székely népdalcsokor szemet szúrt az elvtársaknak, akik le is tiltották a Vidám Színpad műsoráról. A színésznő ezután WC felelős volt a színházban, mint azt a Szigethy Gábor szerkesztette Mezei Mária Kedves hatalom! című könyvéből megtudhatjuk. A színésznő megromlott egészségi állapota miatt 1970-ben teljesen visszavonult budakeszi házába, itt élt egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Számára gyógyírt már nem jelenthet, hogy 1988-ban Budakeszin utcát neveztek el róla, utolsó lakóhelyének falán pedig emléktábla áll, történelmi igazságérzetünknek mégis ad valamiféle vigaszt, hogy nem a közös múltunk sötét oldalán állókra emlékezünk.
Szigethy Gábor (1942-) színháztörténész derített fényt a kétezres években az ismert színésznő és a budavári polgár, Márai Sándor (1900-1989) titkos szeretői kapcsolatára. A nős író a negyvenes évek elején hódította meg a sztárként ünnepelt színésznő szívét. Az író Sirály című regényéről, korábban azt gondolták, hogy csak egy kitalált férfi és egy kitalált nő képzeletbeli dialógusa, ma már tudjuk azonban, hogy az említett mű valójában Márainak a színésznőhöz fűződő viszonyának feldolgozása volt. Alig tíz évvel ezelőtt Mezey Mária örököse átadta a kiváló színháztörténésznek a művésznő levelezését és fényképeit, ezek pedig egyértelműen bizonyították a két nagy művész 1941-ben megélt szenvedélyes kapcsolatát. Volt, hogy a színésznő előre megbeszélten ugyanazon szállodában, annak különböző emeletén szállt meg, mint az író a feleségével, Lolával, s az éjszaka leple alatt találkoztak egymással... A fegyverek és az élet azonban elsöpörte románcukat, a háború után már sosem találkoztak.
Végeredményben elmondhatjuk, hogy Márai kedvelhette a színésznőket, hiszen itt a Nagyon Vár hasábjain is írtunk már arról, hogy Tolnay Klári (1914-1998) is Márai Sándor titkos szerelme volt. Vele, Mezei Máriával véget ért kapcsolata után, 1945-ben a Vígszínházban ismerkedtek meg, ahol a Mikó utcából kényszerből Leányfalura költöző író Varázs című darabját vitték színpadra, s amelyben Tolnay is játszotta a női főszerepet. Főként a Múzeum Kávéházban beszélgettek, boroztak, illetve a pesti korzón andalogtak együtt. Tolnay csak a rendszerváltás és Márai halála után beszélt először az író, Mészöly Dezsőnek (1918-2011) Márairól fűződő titkos viszonyáról.
De térjünk csak vissza Mezey Máriához és hallgassák csak meg ezt a csodálatos dalt!
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A fiatalon és tragikus körülmények között meghalt házaspár tagjai külön-külön is a XX. magyar festészet kiemelkedő tagjai voltak, azonban kettejük világa egy meghatóan szép, az ártatlan és önzetlen szerelem festői tájára vezet el bennünket. A kiállítás azért is érdekes, mert Dénes Valéria az egyetlen magyar festőnő, aki Henri Matisse tanítványa volt.
A letűnt polgári világ egyik utolsó mohikánja írásainak egy jelentős részében megtanít bennünket, európai embereket értékelni, hogy az évszakok váltakozásai mennyire színessé, s változatossá teszik életünket. Október az őszközepe, amikor ugyan még olykor-olykor a nyár emléke is felderenghet, s már a tél is csábítana, azonban mégis: október a legtisztább őszi hónap. Az alábbi cikkben az író októberhez kapcsolódó írásaiból szemezgettünk, de ahogyan Márainál megszokhattuk, az idézetek nem egy hónapról szólnak, hanem annál sokkal többről: a polgári világlátás szellemi metszetéről, a polgári szemüvegen át szemlélt emberi életről, egy polgárnak az emberi világról vallomásairól.
1990. október 9-én halt meg Ottlik Géza (1912-1990) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító. Az Iskola a határon írója a valóságban egy iskola mellett élt a krisztinavárosi Horváth-kertnél, az iskola pedig az egykoron Werbőczy Gimnázium névre, ma Petőfire keresztelt Gimnázium volt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
