
1978-ban ezen a napon tért vissza a Szent Korona Budapestre
Az Amerikai Egyesült Államokból, ahová a második világháború után vitték. Ma negyvenhat éve, 1978. január 6-án, vízkereszt napján hozta a magyar koronázási jelvényeket a Magyar Országházba az USA akkori külügyminisztere, Cyrus Vance (1917-2002).
Cikkünk kereteit szétfeszítené, ha belebonyolódnánk a Szent Korona történetébe, szimbolikájába és az évszázadokon át élő tanba, amely a magyar uralkodói hatalom legfontosabb jelvénye köré épült. Ezért nem is bocsátkoznánk nagy történelmi elemzésekbe, témánk szempontjából elegendő csupán annyit tudni, hogy a Budai Vár és a Szent Korona története elválaszthatatlanul összeforrt.
Ezt bizonyítja, hogy már a XV. században a Budai Vár István-toronyban őrizték Szent István koronáját. Tény, hogy a Szent Korona állandó őrzési helyévé a Budai Vár csak a Habsburgok uralkodásának idején vált, 1791-től. 1848-ban Kossuth Lajos (1802-1894) ugyan Debrecenbe „menekítette” az uralkodói jelképet, majd Szemere Bertalan (1812-1869) elrejtette a koronaékszereket, végül azonban Ferenc József (1830-1916) egy rövid bécsi kitérő után 1853. szeptember 19-én elrendelte, hogy a koronát a Budai Vár koronaőrző kamrájában helyezzék el, ahol egészen a második világháború utolsó időszakáig őrizték. Innen kétszer is vitték koronázásra a szintén a Várban található budai Mátyás-templomba, ahol 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és feleségét, Wittelsbach Erzsébet alias Sissit (1837–1898) bajor hercegnőt, majd 1916. december 30-án IV. Károlyt (1887-1922) és feleségét Bourbon Zita (1892-1989) hercegnőt koronázták meg. A Szent Koronát a koronaőrség a második világháborúban az országot végigrabló szovjetek elől a Dunántúlra menekítette, innen pedig az ausztriai Mariazellbe vitték, majd Mattseeben elásták, ahonnan az amerikaiak Augsburgba, illetve Frankfurtba szállították. A korona 1951-1978 között a texasi Fort Knox haditengerészeti támaszponton őrizték, a baptisták és a katolikus egyház erőteljesen lobbiztak, hogy a korona visszakerüljön Magyarországra, azonban az emigrációba kényszerült és meglehetősen nagy befolyással rendelkező Mindszenty József (1892-1975) bíboros és hercegprímás folyamatosan blokkolta a visszaszállítási törekvéseket, ugyanis abban - részben nem vitatható módon - a kommunista államhatalom nemzetközi legitimálását látta. Halála után három évvel, 1978. január 6-án az amerikai külügyminiszter kíséretében, a most 99 éves Jimmy Carter elnöksége idején, az Országházban adták át az akkori szocialista pártállam vezetőinek.

Tehát éppen ma van az évfordulója, hogy a magyar Szent Korona – a többi koronázási ékszerrel együtt – közel harminchárom évi távollét után visszatért a tengerentúlról Magyarországra. Érdekes adalék, hogy a Szent Koronát az amerikaiak hangsúlyozottan a magyar nemzetnek kívánták visszaadni, ezért előzetesen egyeztetett diplomáciai kitétel volt, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot eláruló és vérbe fojtásában hathatosan közreműködő kommunista politikus, Kádár János (1912-1989) személyesen nem lehet jelen sem az amerikai külügyminiszter ferihegyi fogadásán, sem az ünnepélyes parlamenti átadáson. Az ünnepi eseményt egyébként kétórás késleltetéssel „közvetítette” a pártpolitikai irányítás alatt működtetett Magyar Televízió, mert az „elvtársak” féltek az amerikai külügyminiszter beszédének tartalmától. A koronát Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke vette át, Lázár György miniszterelnök, illetve Aczél György társaságában.
A koronát és a jelvényeket a restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították és több, mint két évtizeden át itt állították ki. Egészen 2000-ig, amikor is a Szent Koronát és a koronázási ékszereket a múzeumban maradó palást kivételével - tehát a jogart, az országalmát és a kardot is - ünnepélyes keretek között a Országház kupolacsarnokában helyezték el. Az ezeréves magyar hon és az élő magyar nemzet szimbólumát azóta is a parlamentben őrzik.

(A nyitóképen az amerikai Nemzeti Galéria vezetője, Victor Covey átadja a koronát dr. Fülep Ferencnek, a Magyar Múzeum főigazgatójának - Fotó: MTI/Fényes Tamás)

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.