Cikkek tagek alapján:
Történelem
A magyar királyi herceg gyermekkori képekkel és rengeteg történettel érkezett a Budavári Palotanegyedbe. A legmagyarabb Habsburgnak is nevezett József nádor ükunokájának, a József főhercegi palota egykori lakójának, Habsburg-Lotharingiai Mihálynak a keresztelőjét is itt, a Szent György téri palotában tartották. Szülei 1944-ben nyolc gyermekkel menekültek el Magyarországról, abban a hitben, hogy a háború után majd visszatérhetnek. Nem így történt, de…
A többszörös olimpiai-, és Európa-bajnok kardvívó a versenyzés befejezése után újságíróként dolgozott, az Est című újságban önálló rovattal rendelkezett. A nagy társasági ember hírében álló, jóképű sportoló éppen ma 80 éve halt meg tragikus körülmények között a Davidovka közelében lévő szovjet gyűjtőtáborban munkaszolgálatosként. Sorozásáig itt, a Krisztinavárosban élt, az Attila út 65. szám alatti házban. Rá emlékezünk.
Izgalmas története van, és neves lakói voltak a budavári Úri utca 24. szám alatt található épületnek. Az utcára barokk stílusú homlokzatával tekintő házban lakott családjával Erkel Ferenc, a Himnusz zenéjének szerzője. A ház legkorábbi, név szerint is ismert lakói a városi tanács tagjai voltak a 15. században.
A Budavári Palotanegyedben újjászülető épület egykori lakójának és névadójának dédunokája egy körbevezetésen vett részt a József főhercegi palota építkezésén. Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg többek között azt emelte ki, hogy az épület kinézetre teljesen ugyanolyan lesz, mint hajdanán, ami nagyon sokat jelent a család számára.
Elmentünk egy a budaivarsetak.hu által meghirdetett tematikus sétára, ahol végre nem a romantikus Romy Schneider által – egyébként zseniálisan – alakított Sissi szerepet kaptuk vissza, hanem bekukkantva a pompás és parádés díszletek mögé, megpillanthattuk a valódi Erzsébet királynét. Azt az Erzsébet királynét, aki 1837 és 1898 között valóban élt és létezett, s aki élete egy jelentős részét itt töltötte a magyar emberek között, a Budai Várban.
Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Várban sétálni felér egy történelemórával. Egy hagyományos, iskolai 45 perchez képest annyi az izgalmas különbség, hogy számos történelmi eseménnyel, ténnyel, személlyel, pontosabban annak emlékével nem pusztán a tanár szájából hallunk, a tankönyv papírjain olvasunk, hanem a maga fizikai valóságában találkozhatunk.