Erről mesél az Úri utca 45.
Az Úri utcában több ország diplomáciai képviseletét is megtaláljuk. Sőt, van egy olyan is, amelyik ebből a szempontból már „nyugdíjas”, hiszen a hajdan volt nagykövetség azóta már Pestre költözött. Ez az épület egy olyan család birtokába került a 20. század első harmadában, amelynek titkos receptúra alapján készült termékeit ma is előszeretettel fogyasztják a magyarok.
A Kapisztrán tér felől elindulva, a Magdolna-toronnyal átellenben, az Úri utca 70. szám alatt működik Szudán Kereskedelmi Képviselete. Továbbsétálva, de még ugyanennek a háztömbnek a Lant utca felé eső végében, a 64-66. szám alatt a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetség épületéhez érünk, ahonnan már látszik cikkünk központi eleme, az utca túloldalán, a 45. szám alatt álló, lépcsőző homlokzatú épület. A napjainkban szerény méretűnek tekinthető, szépen helyreállított épület helyén korábban állt házaknak nevezetes lakói voltak.
A 14. században itt élt Zsámboki Simon erdélyi alvajda, aki a Zsámbékon 1100 körül letelepedett, francia eredetű nemzetség sarja volt. A 16. században Kanczlyr János budai albíró, a 17. században Schuszter Gáspár üvegmester, tűzszerész, az 1800-as évektől pedig dr. Gvozdanovich Tamás vármegyei törvényszéki elnök és felesége lakott az itt álló épületben.
Az egyemeletes, félköríves kapuval az utca felé nyitó ház két kisebb középkori építményből lett összevonva a 18. században, tömegformája azonban őrzi a középkori elrendezést.
A házat 1932-ben Zwack János likőrgyáros vásárolta meg, 1974-től pedig az épület beilleszkedett az Úri utcai külképviseletek sorába, ugyanis itt működött Törökország nagykövetsége.
Érdekesség, hogy ezáltal a Vár egy kis területe mintegy három évtizedre hivatalosan is török fennhatóság alá került, míg a kirendeltség át nem költözött mai otthonába, a Duna túloldalára, az Andrássy út 123. szám alá.
Napjainkban a régizene értékeinek magyarországi támogatását, valamint a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus repertoár (1630-1830) népszerűsítését céljául kitűző Haydneum működik az épületben.
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve igyekeznek a Királyi Palota felé, a Szent György tér irányába, a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal tűzdelt képe és már-már hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Éppen ma van Budavár 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emléknapja, melynek egyik leghősiesebben harcoló alvezére Savoyai Jenő volt. És ehhez kapcsolódóan közeledik egy a törökök kiűzése szempontjából talán még jelentősebb évforduló, hiszen Savoyai Jenő herceg - egy évtizeddel Budavár visszavétele után - 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott elsöprő győzelmet II. Musztafa szultán serege fölött. E két évfordulót egyetlen személy köti össze, a törökverő Savoyai herceg, akinek legendás történetű lovasszobráról is beszélgettünk Budavár testvérvárosának, Zentának az idegenforgalmáért felelős igazgatójával, Laskovity Kornéllal.
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
