Mit vesztettünk Mohácsnál? – a Budavári Történelmi Kaszinó legújabb előadásán jártunk
Az 1526. évi török hadjáratról és annak következményeiről szóló előadást a téma legkiválóbb szakértője, Dr. Fodor Pál, Széchenyi-díjas történész, turkológus, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának címzetes főigazgatója, a Történettudományi Intézet kutatóprofesszora tartotta a budavári Szent István Kávéházban.
A Budavári Történeti Kaszinó alapítójának, Dr. Seifert Tibor történésznek a felvezetőjéből, illetve az előadóval folytatott személyes bemutatkozó beszélgetéséből megtudhattuk, hogy Dr. Fodor Pál 1955-ben született Aszófőn és 1979-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán török–történelem szakokon szerzett diplomát. A közel félévszázados történészi munkája során kutatási területei elsősorban az Oszmán Birodalom születése és felemelkedése; a birodalom hadszervezete és közigazgatása; az oszmán politikai gondolkodás és ideológiák; valamint a magyarországi oszmán hódítás és berendezkedés voltak. Eddig 13 kötete és különböző nyelveken több mint 350 tanulmánya jelent meg.
A történettudományban kifejtett tevékenységét számos ösztöndíjjal és kitüntetéssel ismerték el, 2019-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 2017–2020 között Pap Norberttel közösen irányította a Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet című kutatási projektet, amelynek keretében 15 kötetet adtak ki a mohácsi csata történetéről, a hozzá vezető útról, a korabeli európai hadügyről, valamint a csata következményeiről és emlékezetéről.
A Szent István Kávéházban hétfőn összegyűlt közönség azonban nem „csupán” a téma legavatottabb szakértőjétől hallhatott egy rendkívül érdekfeszítő előadást a Mohácshoz vezető útról, illetve annak következményeiről, de megismerkedhetett egy nemrégiben a belgiumi Antwerpenben előkerült, történeti kuriózumnak is tekinthető forrással, illetve annak tartalmával. De ne szaladjunk ennyire előre!
Köztudott, hogy „Több is veszett Mohácsnál!” félig viccesen, félig kesernyésen vigasztaló szólásunk az 1526. augusztus 29-én bekövetkezett Mohácsi vereségre utal, amikoris I. Szulejmán (1494-1566) szultán serege megsemmisítő vereséget mért a II. Lajos (1506-1526), magyar király által vezetett seregekre. Azonban a Budavári Történelmi Kaszinó közönsége számára a kutatóprofesszor előadásból egyértelművé vált, hogy a tragikus mohácsi vereséget megelőzte az Oszmán-Török Birodalom szinte példátlan - Nagy Sándor birodalmát idéző - terjeszkedése.
Az is kiderült, hogy a török szultánok számára Buda elfoglalása, tehát Magyarország legyőzése stratégiai cél volt, s az oszmán hódítás négy frontja – nevezetesen az indiai-óceáni, földközi-tengeri, iráni, magyarországi – közül a XVI. században Isztambul számára egyértelműen a magyar vált a legfontosabbá. Ekkora az Oszmán Birodalom túlereje már sokszorosára duzzadt a magyar királysággal szemben. Ez a túlerő pedig a mohácsi csatamezőn is megmutatkozott, ahol a körülbelül harmincezres magyar seregek néztek farkasszemet a nyolcvanezres török haderővel. Nem nehéz belátni, hogy a mohácsi vereség elkerülhetetlen volt. Dr. Fodor Pál előadásában tételesen cáfolta a későbbi bűnbakképző vádakat, toposzokat; többek között, hogy Szapolyai János (1487-1540) szándékosan késett volna el a csatából.
A kutatótörténész számára az egyik legizgalmasabb kérdés a számok világába repít bennünket, hiszen számok nélkül nehezen tudjuk megadni a választ az előadás címében is szereplő alapkérdésre, ami így szólt: „Mit vesztettünk Mohácsnál?”.
Nos, itt kanyarodunk vissza a veszteségadatok, elsősorban a török veszteségekről szóló megbízható források hiányához. Ebben jelentett áttörést a Mércz András által a belgiumi Antwerpenben fellelt „hiányzó láncszem”. A kutató egy 13. századi, a budaszentlőrinci pálos kolostorból származó bibliában talált egy török nyelven írott bejegyzést, amely nagy valószínűséggel a mohácsi csata után hazafelé tartó fődefterdár veszteségszámítása, halottszámlálása lehet. A bejegyzés alapján Dr. Fodor Pál arra a következtetésre jutott, hogy a törökök vesztesége - a magyarok 150.000 főnyi összes (!), a rablóportyákon megölteket és a foglyokat is magában foglaló veszteségével szemben, amely mindent összeadva a lakosság 4,5-5 %-át jelentette – 7.000 fő fölötti, százalékosan 10-15% is lehetett.
A Nagyon Vár - mint budavári tematikus portál - szemszögéből Mohács legfontosabb következménye, az Oszmán Birodalom eredeti, stratégiai céljának elérése, Buda török megszállása, illetve a Budai vilajet megszervezése volt. Ezen cél eléréséhez végül is Mohácson keresztül vezetett az út, amelynek következménye az lett, hogy Buda, illetve a Budai Vár mintegy másfél évszázadig, 1686-ig nem is szabadult fel a török iga alól.
Az izgalmas előadás után pedig a szokásos, a Budavári Történelmi Kaszinó rendezvényein már megszokott, az egykori kaszinók hangulatát idéző kötetlen beszélgetés következett, amelyen a Széchenyi-díjas történész készségesen válaszolt a még felmerült kérdésekre.
A rendezvényről készült rövid videós összefoglalónkat itt nézheti meg:
Az elsősorban szőlő- és bortermelésből élő budaörsi svábok a két világháború között évről évre Európa-szerte híressé vált szabadtéri passiójátékokat adtak elő a Kő-hegyen. A közönség egy része a Kálvária dombra vezető keresztutat végig járva közelítette meg az ünnepi előadást. Akkor még nem sejthették, hogy néhány év múlva egy olyan szenvedéstörténetet élnek át, amely a XX. századi diktatúrák embertelenségének egyik iskolapéldája lesz. A rákosista ötvenes években még a kálváriát is lerombolták, mintegy letörölve a valaha itt élt, majd kitelepített svábok emlékét a dombról. De mindhiába: cikkünkkel és a rendezvénnyel rájuk emlékezünk.
Exkluzív tárlatvezetésekkel, történelmi előadásokkal, különleges családi programokkal várják a kicsiket és a nagyokat is a Budavári Palotanegyedben található Vármúzeumban. Az 1848. március 15-én kitört forradalom ünnepnapja alkalmából az összes programra és kiállításra a belépés ingyenes.
Kápolnapuszta egy éppen idén 80 éve kiirtott sváb falu volt. Lakosságának többségét a második világháború végén meggyilkolták a „felszabadító szovjet harcosok”. A túlélők nagy részét a háború után származásuk miatt kitelepítették a kommunisták. A falu és annak lakosságának tragédiáját bemutató dokumentumfilm után történészek beszélgetnek a sokáig nem csak kibeszélhetetlen, de megemlíteni is tilos történtekről. A Saxlehner András Egyesület által 2025. március 12-én 18 órára, a budavári Pasha Caféba szervezett program nyilvános és ingyenes, azonban a cikkben szereplő linken regisztrálni kell!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
