Benczúr és Munkácsy került terítékre a Budavári Történelmi Kaszinó legújabb előadásán
Aki pedig az ínyencségeket tálalta, nem más volt, mint Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa és a Szent István Kávéház.
Bellák Gábor művészettörténet iránti elkötelezettsége és szakmai hozzáértése jelentősen hozzájárult már a tudományág fejlődéséhez, ám most azt is megmutatta, hogy a tudásanyag átadásának élvezhetővé tételéhez is nagyon ért.
A Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa “A száznyolcvan éves nemzedék” című előadásában, amit a Budavári Palotanegyedben, a Szent István Kávéházban tartott hétfő este, Benczúr Gyulát és Munkácsy Mihályt állította középpontba. Azaz, pontosabban a két zseni életútját párhuzamba, ráadásul a közönség reakcióiból leszűrhetően igazán szórakoztató módon.
Munkácsy Mihály talán a legismertebb magyar festőművész, Bellák Gábortól pedig részletesen hallgathatták meg a résztvevők, hogy ez minek köszönhető. Egyrészt Munkácsy élete igen kalandos, fordulatokban gazdag, szegény, árva asztalosfiúból lett a maga idejében a világ legjobban fizetett festője. Ez már önmagában egy izgalmas történet, ráadásul Munkácsy meg is írta ifjúkora történetét, ami a mai olvasó képzeletét is megmozgatja.
Szó esett arról is, hogy Munkácsynak már életében hatalmas kultusza alakult ki Magyarországon, s ez a művész korai halála után még elevenebbé vált. A vendégek hallhattak róla, hogy ő alkotta meg a magyar történeti festészet legnagyobb (mintegy 62 négyzetméteres) képét, a Honfoglalást. És arról is, hogy ezt a több éves feladatot milyen kutatómunka előzte meg.
Bellák Gábor beszélt arról is, hogy Munkácsy a festészet Petőfijévé szeretett volna válni, kortársai pedig ennek is látták.
A korszakformáló nemzedék másik nagy alakja, Benczúr Gyula ugyan nem “sztáréletet” élt, de legalább olyan úttörő és modern volt, mint Munkácsy. Mindketten az 1840-es évek közepén látták meg a napvilágot és ahogy Bellák Gábor fogalmazott: 1848 forradalmi lelkesültségét legföljebb már csak apáik közvetítésével élhették át, az 1867 utáni nagy feladatok viszont már őket találták meg elsőként. Ők, a „kőszívű ember unokái", egy józanabb, békésebb, minden korábbinál nagyobb lehetőségeket ígérő korszaknak voltak alapító nemzedéke.
Az előadás után a Budavári Történelmi Kaszinó hagyományainak megfelelően a Szent István Kávéház bőséges vendéglátása, a rendezvény úgynevezett kaszinó része következett, aami egyben mindig kötetlen beszélgetéseket, ízletes falatokat és kellemes koccintásokat jelent.
A Sher-Gil család a vízivárosi Szilágyi Dezső téren élt egy gyönyörű, Kopeczek György (1877-1927) építész által tervezett és 1912-ben átadott szecessziós házban, éppen abban, amelyikben a húszas években Bartók Béla is lakott. Amrita Sher-Gil (1913-1941) és már itt született, pont szemben a Szilágyi Dezső téri református templom templommal. Az anyai ágon magyar festőművész képeiért ma már dollármilliókat fizetnek és egyszerű rajzai is közel százezer dollárt kóstálnak.
Illyés Gyula a háború első néhány évében még itt élt a Várban, az Alagút utca és a Logodi utca sarkán álló ház legfelső emeletén második feleségével, Kozmutza Flórával. Az ostromot persze ők is légópincében vészelték át, de ekkor is születtek versek, ekkor is a nyelv, a szavak, az irodalom segített sokaknak, hogy emberek maradjanak a legnagyobb veszedelmek között.
Pontosan 80 éve, 1945. január 27-én verték agyon Szerb Antal szinte végkimerülésig legyengült testét nyilas keretlegények. Halálának évfordulóján szeretnénk bemutatni, hogy Ulpius Éva alakját Szerb Antal egy a valóságban is létező hölgyről; múzsájáról, egykori szerelméről mintázta. Még akkor is, ha ez későbbi feleségének nagyon fájhatott. Az író testét ugyan megtörhették névtelen gyilkosok, de Szerb Antal szelleme és emléke örökké él.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
