Április 4 – a megszállás ünnepe

Április 4 – a megszállás ünnepe

Felszabadulás vagy felszabadúlás? – kérdezhetnénk félig viccesen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy évtizedeken keresztül ezen a napon, április 4-én ünnepeltették velünk a megszállók hazánk elfoglalását.

Magyarország „felszabadításának napja” vagy a „felszabadulás ünnepe” a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt hivatalosan 1950-től 1989-ig. A kommunisták valójában már 1946-ban ünnepelték a napot és a Munkáspárt még 2003-ban is koszorúzott a gellérthegyi Szabadság-szobornál. Azért április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előre nyomuló szovjet csapatok elől menekülve.

Mindenki boldog (Grafikus: Göncz-Gebhardt Tibor)

A szovjet megszállást a magyaroknak a propaganda próbálta felszabadulásnak beállítani, de már az is ellentmondás volt, hogy a Vörös Hadseregben „Budapest elfoglalásáért”, nem pedig „felszabadításáért” osztották a kitüntetéseket a Budapestet térdre kényszerítő kíméletlen és gyilkos ostrom után.

Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a gelllérthegyi Szabadság-szobornál is. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából magyar és szovjet államférfiak táviratban köszöntötték a magyar és szovjet népet, és a koszorúzásünnepségeken, valamint a felszabadulási ünnepségeken is részt vettek a szovjet nép, s a többi testvéri ország küldöttségei is.

- írta a Pest Megyei Hírlap 1960. áprilisában.

Kommunista propagandaplakát (Grafikus: Bánhegyi Tibor)

Ha a Budai Várnak, mint „reakciós fészeknek” nem is, de a katonai parádék miatt a kilátásnak volt szerepe. A felszabadulás ünnepe minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül, ezt követően 1991. évi VIII. törvény pedig véglegesen törölte a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.

„Fehér rózsákként hull alá a hó…” – írta a télesti hóesésről Kosztolányi
„Fehér rózsákként hull alá a hó…” – írta a télesti hóesésről Kosztolányi

A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tél. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt a téli alkonyatról 1907 telén.

Budavári szenteste az ostrom árnyékában
Budavári szenteste az ostrom árnyékában

Éppen 80 éve 1944. december végén lendültek támadásba a Magyarországot elfoglaló szovjet csapatok a főváros bekerítésére, 23-án elfoglalták Bicskét, majd másnap Budakeszit, amellyel szabaddá vált az útjuk Budapest irányába, így még Szenteste ostrom alá vették a magyar fővárost. Miközben a főpolgármester, a nyilasok és családtagjaik egy része, valamint a Gestapo tagjai elhagyták a várost, addig a férfiak zsúfolásig telt légópincékbe menekítették le szeretteiket, ahol az emberek rettegve, nélkülözve, éhen-szomjan, egymásba kapaszkodva próbálták túlélni a kegyetlen és kíméletlen ostromot.

Száz éve született „a magyar Piaf”
Száz éve született „a magyar Piaf”

A Zsolnai Hédiként híressé vált Liszt Ferenc-díjas magyar énekesnő, színésznő volt az első igazi magyar sanzonénekesnő. Az iskola mellett Lakner bácsi színházában tanult, tőle kapta művésznevét is. 1935-ben, alig 10 évesen már filmszerepet kapott az Édes mostoha című mozifilmben. Az első magyar sanzonett 100 éve született és napra pontosan húsz éve búcsúzott el a földi világtól. Néhány általa énekelt sanzont is megidézve emlékezünk most cikkünkkel rá.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.