580 éve született Mátyás, az igazságos

Már Mátyás édesapja, a törökverő Hunyadi János (1407-1456) a korszak egyik nagy hőse is ezer szállal kötődött a Budai Várhoz, már rögtön élete elején, hiszen Ozorai Pipó (1368-1426) temesi bán, majd Lazarevics István (1377-1426) szerb despota szolgálatába állt apródként. Nos, mint ahogyan azt már korábban megírtuk mind Ozorainak, mind pedig Lazarevicsnek volt háza a Budai Várban. 1456. július 22-i a nándorfehérvári diadal napja, amikor Hunyadi János II. Mehmed (1432-1481) török szultán és többszörös túlerőben lévő seregének  "torkán akadt", aki a legenda szerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját Bécsben akarta elfogyasztani. Hunyadi azonban sokadmagával áldozatául esett a csata után kitört pestisjárványnak, s végül alig két hétre rá, 1456. augusztus 11-én halt meg. A sokszor, itt a környékbeli erdőkben vadászó Hunyadi János emlékét a Budai Várban a róla elnevezett úton kívül, a Schulek Frigyes (1841-1919) által tervezett talapzaton Tóth István (1861-1934) szobrászművész alkotása őrzi. Gyermekei László (1431-1457) és Mátyás voltak. János halála után az alig 25 éves fia, László került a Hunyadi család élére. Az uralkodó, V. László (1440-1457) király le akarta mondatni hatalmáról és a várakról többek között a Cillei-család javára. A Cilleiek Hunyadi László elleni szervezkedését leleplezték, mely után Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. Az uralkodó békességet színlelve és büntetlenséget ígérve Budára csalta Hunyadi Lászlót és öccsét, a 14 éves Mátyást, majd börtönbe vetette őket. Lászlót végül halálra ítéltette felségárulásért, és 1457. március 16-án itt, a budavári Szent György téren fejezték le, először itt, a Várban temették el. Talán van abban valami sorsszerűség, hogy mind Benczúr Gyula (1844-1920) Hunyadi László búcsúja, mind Madarász Viktor (1830-1917) Hunyadi László a ravatalon című festménye is éppen itt, a Szent György téren, a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg.

‍

‍

Mátyást előbb a bécsi, majd a prágai udvarba vitették fogolyként. Azonban 1457. november 23-án fordultak a csillagok, amikor is V. László váratlanul elhunyt Prágában. 1458. január 24-én távollétében itt a budai országgyűlésen választották királlyá Mátyást. A legenda szerint Mátyás királlyá választása a Duna befagyott jegén történt. Lehetséges, hogy az országgyűlésre siető főurak a Duna jegén átkelve vonultak fel a várba. Az is elképzelhető, hogy a Mátyás megválasztását ünneplő nemesség a befagyott Dunán ünnepelt. Nos, egy valami azonban egészen biztos: Mátyás ekkor még Prágában raboskodott és csak megválasztása után indult a magyar küldöttség Mátyás kiszabadítására, akik csak 1458. február 14-én érkeztek vissza Budára. Az biztos, hogy ekkor Mátyás valóságos diadalmenetet tartott, kiváltásotokat erősített meg, amnesztiát hirdetett és a Budavári Palota trónját elfoglalva az ország törvényes uralkodója lett.

Mátyás trónján megerősödött, férfivé vált és túlzás nélkül állítható, hogy Európában is meghatározó uralkodó volt. Mátyás palotája – követve a kialakult várszerkezetet - a Várhegy déli oldalán helyezkedett el. Buda hatalmas, soha nem látott fejlődésnek indult, a kereskedelem felvirágzott, az itt élő polgárság pedig gazdagodott, miközben kiépült a királyi udvar és az ahhoz szükséges állami hivatalnokréteg. Itália mesteremberek, reneszánsz művészek, építészek, zenészek, humanista történetírók jelentek meg Budán. Az egykori vár a virágzó kereskedelem és pezsgő kulturális élet hatására igazi európai színvonalú reneszánsz udvarrá vált, ahol a páratlan Corvinákat az itt alapított könyvtár díszes polcaira készítették.

A humanista műveltségű történész, Oláh Miklós (1493-1568) így írt Hungaria és Athila című művében Mátyás budai udvaráról:

Ez Magyarország királyainak királyi székhelye, teljes egészében egy elég magasra kiemelkedő sziklára építették, és északról dél felé húzódva déli homlokzatán fellegvár áll, melyet nem nagy távolság választ el a várostól, remekül fel van szerelve mindenfajta erődítéssel, hozzá figyelemre méltó épületektől, művészi boltozatoktól, arany és színesre festett mennyezetes termektől elbűvölően ragyogó. Fekvésén és a királyi székhely épületein kívül figyelemre méltó volt egyrészt Alamizsnás Szent János ereklyéje miatt, másrészt csodálatra méltó Corvin Mátyás király könyvtára révén. Amerre az út a belső könyvtár oldalától a Szent János-kápolnához átfúrt fülkéhez vezet, ahonnan a király misét szokott hallgatni, két boltíves termet találunk; az egyik görög könyvekkel volt tele, melyeket részben Görögország szívéből, részben más keleti vidékekről hordatott össze a király nem kis gonddal és fáradsággal. A másik belső terem őrizte a teljes latinság kódexeit az elemi dolgoktól kezdve egészen a tudományok csúcsáig, könyvtartó dobozokban és állványokon a maguk rendje szerint megkülönböztetve. Mindegyiket selyemborítás fedte, színes és aranyos díszítésű, rajta volt a tudományág és tudományszak jelzése, ezek szerint voltak a könyvek osztályozva. A könyvek legnagyobb része selyemmel összefűzött pergamenlapokból készült, sarkaik és csatjaik aranyozott ezüsttől ragyogtak. Hallottam az idősebbektől, hogy Mátyás király, amíg élt, mindig tartott vagy harminc festéshez értő íródeák szolgát, ezek legtöbbjét az ő halála után én még ismertem. Csaknem az összes másolt görög és latin kódex az ő munkájuk volt.

Mátyás király halála egy korszak végét jelentette, uralkodása befejeztével a török veszély egyre nyomasztóbba vált az ország számára. A történet folytatását pedig jól ismerjük.

Már Mátyás apjáról is, mint Szebeni Jankó vagy Szibinyáni Jank legendák keletkeztek nem csak Magyarországon, de az egész Balkánon. A magyar néphagyományban jól ismert Mátyás-kultusz is átterjedt a bolgár, a szerb, a horvát és a szlovén folklórra. Mátyás, az igazságosról szóló mese és az álruhás hős toposza még Antonio Bonfininél (1434-1503) is olvasható. Pedig azok nagy része, még ha szórakoztató, tanulságos és szép is – ahogyan feltehetően a híres budai kutyavásár is – a népköltészet szüleménye: népmese, mítosz és legenda. Azonban azt reméljük, hogy cikkünkkel sikerült bebizonyítanunk, hogy a Hunyadiak budai kötődése nem csak mese.

Mátyás király emlékét őrzi a Budavári Palota Hunyadi udvarában (!) a Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész alkotása, a Mátyás kútja, amely a közeli erdőkben szívesen cserkelő uralkodót éppen egy vadászat után ábrázolja.

‍

‍