Gondoljunk ma a “budai srácokra” is!

A legszebb és legkülönlegesebb '56-hoz kapcsolódó I. kerületi emlékmű, a Hunyadi-szobortól lefelé, a Szabó Ilonka utcára ereszkedő lépcső alsó támfalában található Mansfeld-szobor. Mansfeld Péternek (1941. március 10. - 1959. március 21.) az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások legfiatalabb áldozatának állít emléket, akit a megtorlásokért felelős népbíróság Mátsik György ügyész indítványára halálra ítélte. 

Mansfeld Pétert röviddel tizennyolcadik születésnapja után, 1959. március 21-én, jelképes módon a Tanácsköztársaság negyvenéves évfordulóján végezték ki.  Reggel 9 óra 22 perckor a Gyűjtőfogház melletti épületben akasztották fel, Dr. Fáber Viktor bírósági vizsgálóorvos, igazságügyi orvosszakértő 9 óra 35 perckor állapította meg, hogy: a szíve megszűnt dobogni. Felmerülő orvosi költség, 100 Ft. Nem véletlen, hogy a Melocco Miklós által készített Hullócsillag című szobor avatására 2007. március 21-én került sor. ‍

A forradalmi eseményekkel kapcsolatban talán sűrűbben kerülnek szóba a “pesti srácok”, de milyenek voltak a “budai srácok”?

Eörsi László az elmúlt évtizedekben megjelent tanulmánykötet-sorozata 1956 történéseinek főbb helyszínei szerint mutatja be a forradalmi eseményeket. A „budai srácok” 1956 című kötetben a Duna fővárosi részének jobb partján zajló események kerülnek górcső alá, utcáról, utcára bemutatva a küzdelmeket, miközben a szerző a szereplők életrajzait, valamint a megtorlás éveinek peradatait is közzé teszi.

A kötetben bemutatott hat budai kerület 1956-os története egymástól sokban eltér, hiszen a budai felkelőcsoportok, nemzetőrségek egymástól szinte teljesen függetlenül működtek. A szerző szerint azonban mégiscsak összekötötte ezeket a felkelőcsoportokat egyfajta budai tudat, jóllehet Budán nem volt olyan erősségű fegyveres ellenállás a szovjet csapatokkal szemben, mint Pesten. Ezt az áldozatok aránya is alátámasztja, hiszen Pesten 15-szöröse volt az elesettek száma. Ennek oka többek között az is volt, hogy a munkásság jelenléte kisebb volt a pesti oldaléhoz mérten, és a felkelőcsoportok főleg munkások, ipari tanulók köréből álltak, valamint a budai oldalon olyan magas lakóházakkal beépített, jól védhető városnegyedek sem jöttek létre.  A Corvin közzel - ahogy azt Eörsi tanulmánykötetében olvashatjuk - a Széna tér vagy a Körtér sem vethető össze.

A budai ellenállás legjelentősebb körzete a Széna téri volt, itt volt az ország második legnépesebb felkelőcsoportja. A kezdetben 100 fős csoport irányítását a legendás Szabó János gépkocsivezető október 26-27-én vette át

- írja Eörsi

A forradalom leverése után a Széna téri felkelők közül többen elhagyták az országot, de tizennégy résztvevőt kivégeztek, mások börtönbüntetést kaptak. Október végén Budafokon is megalakult a helyi nemzeti bizottság és több budai kerületben is alakultak nemzetőrségi csoportok. Napokig tartó ellenállás a Budai Várban, az óbudai Schmidt-kastélyban, a Kamaraerdőnél, a Balatoni útnál alakult ki, egy-egy napig tartó fegyveres konfliktus a Déli pályaudvarnál és a Móricz Zsigmond körtérnél voltak.

A kötet részletesen bemutatja Budavár forradalmi szerepvállalását, a Budafoki Forradalmi Katonai Bizottmány története megalakulásától kezdődően a csoport szétoszlásáig, a Pesthidegkúti felkelők, valamint az Alkotás utcai és a Szabadság-hegyi, budafoki és nagytétényi nemzetőrség tevékenysége, továbbá a fegyveres ellenállás a Schmidt-kastélyban és a XI. kerületben. A minden részletre kitérő, a felkelők és nemzetőrök 150 életrajzát tartalmazó könyv kádárista büntetőeljárások periratain, valamint kihallgatási, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek és önvallomások feldolgozásán alapszik.

Ma van a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Magyarországon. Gondoljunk a Budai Vár hőseire is és mindazokra, akik a hosszú időn át hazánkat károsító embertelen rendszer miatt szenvedtek, vagy vesztették életüket.

‍