Mesterségük a címer: Ma 140 éve alakult meg a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság

Végül 1883. február 25-én a Magyar Tudományos Akadémia Kisfaludy-termében a közel 300 egybegyűlt megtartotta alakulóülését és megalakult a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság. Azért írjuk, hogy végül, mert eredetileg nem ez volt az alakulóülés dátuma.

A magyar heraldikai és genealógiai társaság alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta; a társaság ennek folytán alakuló gyűlését febr. 11-dikén, vasárnap tartja az akadémia Kisfaludy-termében d. u. 4 órakor, melyre a társaság tagjai meghivatnak. Czélja e gyűlésnek a választmány s a társulat tisztviselőinek megválasztása. Kik a társaságba még belépni óhajtanak, szíveskedjenek e részbeni szándékukat b. Radvánszky Béla ideigl. elnöknél (József utcza, gr. Károlyi-ház), Szilágyi Sándornál (egyetemi könyvtár), vagy dr. Fejérpataky László idill. titkárnál (múzeum-könyvtár) bejelenteni.

- írta a Pesti Napló 1883. január 27-én megjelent számában. Azonban végül a tervezett dátum módosult, erről a Pesti Napló február 7-i lapszámából értesültek az ülés iránt érdeklődök, amely így ír:

»A magyar heraldikai és genealógiai társaság« alakuló közgyűlését nem mintegy ízben hirdetve volt, febr. 11-én, hanem f. hó 25-én d. u. 3 órakor fogja az akadémia Kisfaludy-termében megtartani. A tervező és alapító tagok részéről múlt hó végén már tartatott egy előleges értekezlet, melyen a közgyűlés tárgysorozata megállapittatott s elhatároztatott, hogy a társaság folyóirata évnegyedes füzetekben még a folyó év első negyedében meg fog indíttatni. Már eddigelé is 300 tagnál több jelentkezett s mintegy 6000—7000 forintnyi alapítvány íratott alá. Tagul jelentkezhetni báró Radvánszky Bélánál és Szilágyi Sándornál (Egyetemi könyvtár.)

Biztos voltak olyanok, akik megjelentek az elmaradt ülésnapon is, de a lényeg, hogy rengetegen voltak az újonnan kitűzött rendezvényen is. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság első székhelye egyébként itt a Várban, a Levéltár épületélben volt. Ebből az időszakból három jelentős történészt kell megemlítenünk, akik nagyban hozzájárultak a hazai történettudomány, illetve a történelem segédtudományainak fejlődéséhez, szaktekintélyük nemcsak korukban, de azóta is megkérdőjelezhetetlen volt. Az egyik, aki a Társaság alapítói között is feltűnik, nem más, mint Fejérpataky László (1857-1923). Az akadémikus történész-levéltáros-könyvtáros az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt, aki megteremtette a magyar diplomatikát (oklevéltan), mint önálló tudományágat. Az ő tanítványa volt Szentpétery Imre (1878–1950), aki a történeti segédtudományok egyetemi tanáraként főleg oklevéltani kutatásokkal és forráskiadásokkal, illetve kronológiával foglalkozott. A harmadik pedig Áldásy Antal (1869-1932), aki korának egyik vezető heraldikusa volt. 1923-ban megjelent Címertana a szakirodalom legkimagaslóbb műve a heraldika területén. Épp Ő írta 1922-ben Fejérpatakyról, annak munkásságát méltatva, hogy:

„A proletárdiktatúra világbolondító elveit hirdető elvtársaknak a Nemzeti Múzeum tradícióit lábbal tipró törekvéseit, a gyűjtemények egységének megbontását szinte emberfölötti erővel tudta csak megakadályozni….tudományos munkásságával, az általa alapított iskolával a történeti segédtudományok művelését hazánkban az európai tudomány színvonalára emelte.”

Fejérpataky volt ugyanis az a történész, aki Budapest román megszállása idején a múzeum „elbarikádozásával”, illetve Harry Hill Bandholtz (1864-1925) amerikai tábornok segítségével megakadályozta a Magyar Nemzeti Múzeum románok általi kifosztását.

‍

Ily alapokon nyugvó és ily célok megvalósítására hivatott tudományos társaság eszméjének volt hordozója a múlt század nyolcvanas éveinek elején Radvánszky Béla báró, kinek kora ifjúságától fogva úgyszólván egyedüli szenvedélye a történelemmel és társtudományaival való foglalkozás volt. Az általa propagált eszme a történelem munkásaiból való szakférfiak lelkes csatlakozása után az 1882. év végén az alapszabályok megerősítése kapcsán konkrétummá érlelődött. És mikor a Társaság kevéssel utóbb, 1883. február 25-én a Magyar Tudományos Akadémia Kisfaludy-termében nagyszámú gyülekezet előtt alakuló közgyűlését tartja, már 300 tagnál többet számláló tábor tehet tanúbizonyságot a társaság létjogosultsága, szükségessége és egyben életrevalósága mellett. Első elnöke maga a Társaság megteremtője, Radvánszky Béla báró; másodelnökei Nagy Imre és Nagy Iván, a hazai családtörténet érdemes kutatói; titkár: Fejérpataky László; jegyző: Szádeczky Lajos; pénztárnok: Czanyuga József. A Társaság folyóiratának szerkesztői Nyáry Albert báró és Fejérpataky László. Az igazgatóválasztmány alapszabályszerűen 40 tagból állt. Április 28-án tartja a Társaság első igazgató-választmányi ülését, melyen megállapítja az ügyrendet, ennek keretében a Társaság pecsétjét (a II. Endre király aranybulláin háromszögű pajzsban oroszlánokkal rakott vágásokat feltüntető magyar címert, körirattal) és különösen állandó tudományos organumának, a Turul címet nyert folyóiratának tartalmát, terjedelmét és azt a formáját; melyben ma is változatlanul immár 47-ik évfolyamába lép.

- mondta 1933-ban, a Társaság alapításának 50. éves jubileumi közgyűlésén ünnepi beszédében Czobor Alfréd (1883-1959), a szervezet titkára.

Sajnos, a kommunista hatalomátvétel elsősorban az arisztokrácia kedvtelésének látta mind a címertant, amely a nemesi címerek miatt volt nem kívánatos, mind a családfakutatást, amely elsődlegesen szintén a nemesség tevékenységének számított. Így, a történelem-segédtudományainak ezen ágait és azok művelőit a Rákosi-rendszer ellenségként kezelte. 1950-ben végül be is tiltották a „reakciós” Társaságot. A kommunista propagandában a Társaság lapját, a Turult is szándékosan összemosták a Horthy-korszak legjelentősebb egyetemi ifjúsági szervezetével a Turul Szövetséggel, így az is tiltásra került.

1983-ban, a Társaság alapításának 100 éves jubileumán Dr. Kállay István (1931-1998) vezetésével újraindult az MHGT. Ennek egyik oka az volt, hogy Kállay ebben az évben lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelem Segédtudományai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Ő volt az a befolyásos történész, aki szigorúan tudományos álláspontot képviselt és szakmai alapon tudott a Társaság újjáalakítása miatt érvelni, később a rendszerváltás alatt pedig komoly szerepet vállalt a Szent Koronás címer visszaállításához. 1988 elején a Magyar Nemzetbe írt cikkében megállapította, hogy a genealógiának, ennek az egyik legősibb tudományágnak a szükségességét ma már az is elismeri, aki néhány évtizede még a „burzsoá reakció egyik alattomos fegyveré"-t látta benne.

‍

1950 és 1983 között harminchárom évig semmilyen szakértő heraldikai szervezet nem adott keretet Magyarországon a címerek használatának, amelyek a Rákosi-korszakban egyébként is be voltak tiltva. A családi címerek a nemesség politikailag nemkívánatos intézményének, jelképeinek számítottak, a közösségi címerek (megyék, szabad királyi városok) címerei pedig szintén be lettek tiltva. Ezek helyett az állami és önkormányzati hivatalok, a városi és települési önkormányzatok, és általában véve, minden hivatalos közeg 1949-től az új, szocialista heraldika szabályainak megfelelő népköztársasági címert használták, amelyet 1957-ben a Kádár-címer váltott fel. A Kádár-rendszer korában már engedélyezett volt városok, megyék, települések számára a közösségi címerek használata, azonban ezek a jelképek a „szocialista heraldika” szempontjai szerint lettek elkészítve. A címerek jóváhagyásáról a Képző- és Iparművészeti Lektorátus döntött, mindenfajta tudományos szempont nélkülözésével, így sok új közösségi jelkép jött létre a heraldika szabályainak figyelmen kívül hagyásával. Ezeknek a szocialista címereknek a visszatérő elemei a fogaskerekek, gyárak, munkások, munkások szobrai, búzakalászok, boldog földművesek, napsugarak, vörös csillag, sarló és kalapács stb. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1983-as újraalakításával az 1980-as években már újra megjelent a közösségi címerek létrehozásában a tudományos szempont. A rendszerváltás után sok település tért vissza korábbi, történelmi címeréhez, míg más települések szocialista címereiket elhagyva új címereket készíttettek. Sok esetben azonban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság bevonása nélkül, grafikusok, művészek közreműködésével, heraldikailag helytelen címerek születtek. A Társaság feloszlatása a Rákosi-rendszerben feltehetően következménye volt nevének: az illetékesek a genealógiát a nemességgel kapcsolták össze, és így mint feudális csökevényt üldözni kellett. Ez különben a rendszerváltás miatt érthető is volt, hiszen a francia forradalom után ott is üldözték a genealógiát, de csak rövid ideig. A genealógia „gyanússága" nálunk tovább élt. A hatvanas évek végén Lederer Emma professzornő védelme alatt először volt mód évtizedek óta genealógiai oktatást adni a budapesti egyetemen. Tanszéki utóda ezt már nem merte vállalni, és ezért közölte velem, hogy tartsak más órát genealógia helyett! Közben nemcsak a genealógia, hanem a többi segédtudomány sem fejlődött. (…) Nem véletlen, hogy újjáalakult a Heraldikai és Genealógiai Társaság. A Turul újjáalakításának gondolata egy lelkes kis csapatban született meg, amelyben a nemrég elhunyt Fügedi Erik és Vajay Szabolcs voltak a vezéregyéniségek. Az övék és munkatársaiké, a folyóirat szerkesztőié a fő érdem, hogy ez meg is valósult. Remélhetőleg a 42 éves kihagyás után az immár 110 éves Turul be fogja tudni tölteni azt a szerepet, amelyet a múlt század végétől a magyar tudományban játszott.

- írta Dr. Kubinyi András, történész a Turul folyóirat LXV. évfolyamának (1951-1992.) köszöntőjében. A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönyeként az 1992-ben újra indult folyóirat szerzői között természetesen megtaláljuk Dr. Kállay István professzort, a rendszerváltás után szintén újjáalakult Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnökét, illetve a terület kiemelkedő kutatóját dr. Pandula Attilát, a Társaság akkori főtitkárát is.

"Az MHGT utóbbi évtizedeiről, a közvetlen érintettség okán, csak elfogultan tudok nyilatkozni. Azt azonban kiemelendőnek tartom, hogy az újraindulás az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történelem Segédtudományai Tanszék szakembereinek élénk közreműködésével történt. Az igen korán elhunyt Kállay István örökül hagyta e feladatot a Tanszék mindenkori vezetői és munkatársai számára." - írja az MHGT honlapján köszöntőjében dr. Pandula Attila, a Társaság elnöke.

140 év nem kis idő... Boldog születésnapot!

‍