Cikkek tagek alapján:
költészet

„Sokan vagyunk, akik nem hangulatot és romantikát keresünk a Várban, hanem a régi magyar városi kultúra néhány utolsó eleven emlékét. [...] Mert egy séta a Várban, nyári vagy téli este, tavaszi vagy őszi délutánon, az élet egyik titkos és nemes ajándékát jelenti. Mintha visszautazna a sétáló száz évet a magyar időben." - írta Márai Sándor 1941-ben, a Képes Vasárnapban megjelent Szépséges Vár című cikkében.

A tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon készült.

A szinte minden nyelvben ismert és élő kánikula szó a latin kiskutya (canicula) kifejezésből ered. Amely egyszerre jelentette a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebben ragyogó csillagát, a Szíriuszt, valamint a nyári hőséget, amely az ókori Rómában jellemzően a nevezett csillagkép jegyében köszöntött be.

A magyar irodalom egyik legnagyobbja, Weöres Sándor (1913-1989) 1913. június 22-én született Szombathelyen. S noha a fővárosban a II. kerületben – először a Törökvész út 3/c- ben , majd a Muraközi utca 10/a-ban - éltek szintén költő és műfordítő feleségével, Károlyi Amyval (1909-2003), mindezek ellenére a nyelvzsonglőr poéta a Budai Várban is rendszeresen megfordult. Róla emlékezünk.

Idén lenne 95 éves Kányádi Sándor, Kossuth-díjas magyar költő, aki 2018-ban ezen a napon távozott az élők sorából és aki éppen 30 éve írta az egyik legszebb versét Valaki jár a fák hegyén címmel. Az idei középszintű magyar érettségi műveltségi tesztjében is szerepelt belőle részlet.
A Tóth Árpád sétány japán díszcseresznyefáinak virágzása már-már zarándokhellyé tette a budai Várnegyed nyugati peremén futó várfalat. Könnyű megközelíthetőség, pazar panoráma és hamisítatlan tavaszi zsongás várja azokat, akiknek fürdőzni támad kedvük az áprilisi napsütésben. Vagy csak megállni egy pillanatra. Ahogy Tóth Árpád tette azt 100 évvel ezelőtt.