„Szikrázó az égbolt, aranyfüst a lég…” - legnagyobb költőink a kánikuláról

„Szikrázó az égbolt, aranyfüst a lég…” - legnagyobb költőink a kánikuláról

A szinte minden nyelvben ismert és élő kánikula szó a latin kiskutya (canicula) kifejezésből ered. Amely egyszerre jelentette a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebben ragyogó csillagát, a Szíriuszt, valamint a nyári hőséget, amely az ókori Rómában jellemzően a nevezett csillagkép jegyében köszöntött be.

Az elnevezés pedig egy ókori tévhiten alapul, ugyanis a Szíriusz csillag nyár közepén, a Rómában ekkortájt tomboló legnagyobb hőség idején jelent meg az éjszakai égbolton, és emiatt a római polgárok azt hitték, hogy a csillagkép okozza a nagy meleget. Így vált a kánikula szó szinte minden európai számára a forró nyári időszak nemzetközi elnevezésévé. A magyar nyelvtörténetben már a XVI. században találunk forrást, amelyben szerepel a kifejezés.

A család kint van a nyaralóban, nincs a közelben ismerős, kávéházba se érdemes bemenni, ilyenkor, kánikulában, rendes ember nincs Pesten, aki itt van, az mérges és elkeseredett, kár szóba állni velük.

- írta Karinthy Frigyes (1887-1938) Lekéstem a vonatot című humoreszkjében.

Weöres Sándor cicájával

De nézzünk inkább néhány verset, amely ehhez a forró nyári időjáráshoz kapcsolódik. A sokszor itt a budavári Bécsi kapu téri Hatvany-palotában vendégeskedő Weöres Sándor így írt Kánikula című versében:

Szikrázó az égbolt

aranyfüst a lég,

eltörpül láng-űrben a

tarka vidék.

Olvadtan a tarló

hullámzik, remeg,

domb fölött utaznak

izzó gyöngyszemek.

Ragyogó kékségen

sötét pihe-szál:

óriás magányban

egy pacsirta száll.

Kányádi Sándor Elek apó kutjánál

A Tabánban élő Kányádi Sándor (1929-2018) Kossuth-díjas magyar költő konkrétan a budapesti forróságról írt egy játékos kis költeményt Városi kánikula címmel.

Éjjel-nappal

forró katlan,

a hőség ki-

bírhatatlan.

Minden ház, mint

egy-egy kályha,

s mintha lépnél

eleven parázsra.

Se egy szellő,

se egy felhő,

se nyugatról

se keletről.

A nap mintha

megállt volna,

az éjnek is

nap a holdja.

S az utak, mint

sárkánynyelvek,

valósággal

sisteregnek,

s ugranának,

ha nem volna

híd alattuk,

a folyóba.

Karinthy és Kosztolányi

Kosztolányi Dezső pedig, a Logodi utca egykori lakója a modern német líra képviselőjének, Stefan Georgénak (1868-1933) versét ültette át magyarra, így:

Az erkély már hallgat árván,

zeng a kertből édes ének,

pompázó platánok árnyán

szépelegnek büszke szépek,

drága, pípes öltönyökbe

a lovagjukkal karöltve

tétováznak s bájjal intnek

híveiknek.

Óh, a büszkék, a hiuk,

míg vígan ugrál a fiuk,

mind könnyelmű kedvbe flörtöl,

bájos ajkon léha szó

és a parfüm a gyönyörtől

elhaló.

Dob se dobban; nyugalom van.

Messze zajt, lovas-dobajt

hallanak s néznek utánuk,

röpke szóra kél a szájuk

s felsohajt.

Víg üresség, lomha álmok,

terhes tettre gyászos átok,

bölcs nyugodtság, csak a tóba

enyhe, jó ma.

Evező zeng a vizekrül,

eltűn a hajócska már

s ez ütembe becsicserdül

olykor egy nótába kezdő

kismadár.

Ha egy nap csak egy videó, akkor ez legyen az: Párperces csodafilm a régi Erzsébet hídról (1903-1945)
Ha egy nap csak egy videó, akkor ez legyen az: Párperces csodafilm a régi Erzsébet hídról (1903-1945)

Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.

Hogyan írt Márai a novemberről?
Hogyan írt Márai a novemberről?

Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.

„Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes” - 20 éve nincs köztünk a „kis Kabos”
„Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes” - 20 éve nincs köztünk a „kis Kabos”

Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.