Cikkek tagek alapján:
irodalomtörténet
A Krisztinavárosból 1948-ban Svájcba, Olaszországba, majd New Yorkba emigráló író 1951 és 1968 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. Az ötletéből valósult meg a „Vasárnapi Krónika" című rádiós műsorsorozat, s éveken át lehetett hallgatni az író saját hangján felolvasott vasárnapi leveleit. 1951. december 24-én visszaemlékezve egykor még szabad, európai hazájára, a polgári Magyarországra, és otthonára, a Krisztinavárosra, az alábbi írás hangzott el a rádióban.
A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tél. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt a téli alkonyatról 1907 telén.
A XX. századi magyar irodalom tudós költője-itt a Krisztinavárosban élt, az Attila úton két házban is lakott, majd élete utolsó évében a Logodi utcában talált otthonra feleségével, Török Sophieval (1895-1955) és nevelt lányukkal, Babits Ildikóval (1928-1982).
Mi itt az öreg kontinensen megszoktuk, hogy négy évszak követi egymást, sokan szeretjük is, hogy a telet a bimbózó tavasz, majd a megújuló évszakot a forró nyár, a vakációt pedig a színes ősz, majd az ünnepektől fénylő tél követi. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a kaotikus, gyorsan változó világban. Ebből az összeállításból idézzük Márai decemberi hónapról szóló írását.
A magyar irodalom „poeta doctus”-itt a Krisztinavárosban élt, az Attila úton két házban is lakott, majd élete utolsó évében a Logodi utcában talált mentsvárra feleségével, Török Sophieval (1895-1955) illetve nevelt lányukkal, Babits Ildikóval (1928-1982).
Az idén 95 éve született Kossuth-díjas költő, Kányádi Sándor (1929-2018) verse a novemberről szól a költő utánozhatatlan és összetéveszthetetlen játékosságával.