Ötven éve halt meg a minőség forradalmára, Németh László
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
„A kultúra nem tudás, nem művészeti produkció, hanem életet szabályozó elv”
– fogalmazta meg egész életét végig kísérő hitvallását és ars poéticáját.
A minőség nemcsak eszme, utópia: antropologikum. (…) A görög istenekben volt meg ez az antropologikumban gyökerező, azt áthangoló eszmei valami, melyet én Minőségnek neveztem el. A Minőség azonban több, hatásosabb, erjesztőbb erejű „valami” mint az eszme, „mélyebb a támadáspontja, mint az eszméké, tanoké, a vitális gócokat akarja megszállni
- foglalta össze egy barátjának írt levelében.
Saját bevallása szerint is egész életében „javíthatatlan utópista” volt, mélységesen hitt az akaratmozgósító erőben. Felfogása szerint a minőségnek az egész életet szabályozó legfőbb elvnek kell lennie, amelyben az egyén a magatartás és akarat új lovagrendjébe akar tartozni, s nem ismer privilégiumot, mely a történelmi feladat és a személyes példa alól felmentené. A mennyiséggel szemben a minőséget, a tömeg helyett az egyént tartotta elsőrendűnek.
A személy gazdaságban, hadseregben, pártlistán elvont szám lett, a közös élet minőségben egyre kevesebbet, mennyiségben egyre többet kívánt az egyéntől, kihasználta és lealacsonyította.
- írta az Európa földrengés-térképéhez című írásában, 1933-ban.
Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lenni. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, s azt kérdezi: Nem lehetne Új-Guinea az itt lakó pápuáké? Hát ez a harmadik oldal.
- fogalmazta meg a harmadik utasság politikáját, illetve világnézetét 1943-ban híres, illetve bizonyos tekintetben hírhedtté vált szárszói beszédében.
Véleménye szerint a nemzet legfontosabb konstans sorskérdése nem más, mint a megmaradás.
Nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselőiben sosem volt a más mellének szegzett kés, mindig csak a fejünkre sújtó bunkó ellen felemelt kar. (…) Vasat fogunk, ha vassal esnek nekünk, de vigyázzunk rá, hogy hódítani csak szívvel és aggyal menjünk.
Hite szerint a magyar minőségi reformnak idővel európai mozgalommá kellene válnia, amely minden nép számára példa lehetne. A népfőiskola alapításának ötleténél nemzet kulturális felemelésének víziója vezette, azonban ez sajnos sosem valósult meg.
1926-1932 között a Krisztinavárosban, a Philadelphia Kávéház melletti házban, a Pauler utca 3-ban élt és dolgozott. Feleségével, Démusz Ellával négy leánygyermeket neveltek fel közösen. A harmincas években, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként is jellemzően arra törekedett, hogy a minőségi magyar irodalom jelenjen meg a műsorpalettán.
Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe.
- írta Németh László a Sajkodi esték című esszékötetben.
Élete utolsó évtizedeiben a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. Végül 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) éppen ma 140 évvel ezelőtt, virágvasárnapon született Szabadkán. A XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa és egyben prózai írója egykor itt - a háborúban sajnos bombatalálatot kapott - családi házukban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). A zöld kerítéses földszintes ház a Tábor utca és a Logodi utca sarkán állt, egy kőhajításra Márai Sándortól, két kőhajításra Schöpflin Aladártól, s három kőhajításnyira Babits Mihálytól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
