Ezen a napon született gróf Széchenyi István, minden idők egyik legnagyobb magyar államférfija és leginnovatívabb magyar politikusa, nem mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója, akinek nevéhez számtalan olyan kezdeményezés kapcsolódik, amely ma is jelentős mértékben meghatározza a Budai Vár, illetve egész Budapest látképét. A gróf történelmi jelentőségéről pedig szinte mindent elárul, hogy legkérlelhetetlenebb politikai ellenfele, maga Kossuth Lajos (1802-1894) nevezte elsőként őt „a legnagyobb magyarnak”.
Éppen napra pontosan 170 éve, 1853. február 18-án, péntek délután fél egy körül történt, hogy Ferenc József (1830-1916), az ifjú császár a szokásos sétáját tette a bécsi bástyasétányon, s éppen a gyakorlatozó katonákat szemlélte, amikor szinte egy semmiből előugró férfi hátulról nyakon szúrta az uralkodót. A merénylő egy magyar szabósegéd, bizonyos Libényi János (1831-1853) volt.
Igen, 1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, a korábban halálra ítélt, így emigrációba kényszerült magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük.
A Várnegyed neves gimnáziumait bemutató filmsorozatunk premierjeként a közel 170 évvel ezelőtti alapítása óta a hazai középfokú oktatás élvonalába tartozó Toldy Ferenc Gimnáziumba kalauzoljuk el a nézőket. Az intézményben oktatók és az itt végzett diákok névsora is patinás, de a gazdag múlt és kulturális örökség mellett tekintélyt parancsol magának az iskola épülete is, amelyet a pincétől a Huszár-toronyig bejártunk.
A János Vitéz jeleneteit feldolgozó diákalkotásokból nyílt kiállítás a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódva kedden a Várkert Bazárban. A Gyere ki a partra című szabadtéri tárlaton a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (Kisképző) tanulóinak munkáit láthatja a közönség.
1853. február 10-én, egy csütörtöki napon kezdték el építeni a Budai Várhegy alatt Széchenyi István 1842-ben megfogalmazott ötletét, a Budai Váralagutat Adam Clark, vagy ahogyan a magyarok hívták és hívják, Clark Ádám tervei szerint. A Lánchíd így vált teljes értékűvé, így teremtett végül Pest és Buda között közvetlen kapcsolatot. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől.
Gróf Apponyi Albert élete legdicsőbb évtizedeit itt – a mai Táncsics utcában található – budavári palotájában élte. A királypárti politikus temetésére 1933. február 14-én került sor, a temetési menet az Országháztól a Lánchídon át haladt egészen a Mátyás-templomig, majd ravatalát is itt a templom előtt álló Szentháromság-szobornál állították fel. Első nyughelye pedig – Gömbös Gyula miniszterelnök javaslatára és a parlament döntése értelmében – szintén itt, a Mátyás-templom kriptájában volt. A 90 éve elhunyt Apponyi grófra emlékezünk.