A főváros legrégebbi iskolája, az Egyetemi Katolikus Gimnázium – videósorozatunk utolsó része következik!
A Budavári iskolákat bemutató videósorozatunk legújabb állomásán az egykori Pest-Buda, illetve Budapest legrégebbi iskoláját mutatjuk be, mai nevén a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumot. A napjainkban a várhegy keleti oldalán végig futó Szabó Ilonka utcában található intézményt 1687-ben a jezsuiták gimnáziumaként alapította Széchényi György (1603-1695) esztergomi érsek.
A következő évszázadok viharos időszakaiban is az egyik legjobb és legnevesebb magyar almamaterként tartották számon, amelynek számos neves diákja volt, például több aradi vértanú idejárt iskolába, de itt tanult többek között Semmelweis Ignác, Andrássy Gyula, Eötvös József vagy éppen Márai Sándor is. Az épületet 1872-ben Lippert József, az Esztergomi Érsekség főépítésze tervezte és 1876-ra épült fel az egykori öregdiák, báró Eötvös József, akkor már közoktatási és vallásügyi miniszternek köszönhetően.
A három részes videósorozat első részében fény derült arra, hogy honnan kapta különös becenevét Cox, az iskola egyik legendás tanára, de megtudhatták azt is, milyen tanuló volt az intézmény egyik leghíresebb diákja, Semmelweis Ignác. Aki nem látta, az itt megnézheti:
Videósorozatunk második részéből megtudhattuk, hogy Eötvös Józsefet, becenevén Pepit mivel támadták osztálytársai már az első napján, és az is kiderült, hogy az aradi vértanúk közül kik voltak az intézmény tanulói, valamint elkalauzoltuk önöket a gimnázium saját kápolnájába is. Ezt a részt is megnézhetik:
Riportunk harmadik részéből pedig megtudjuk, hogy az iskola hagyományokat tisztelő és családias légkörű szellemisége hogyan tudja erősíteni az idejárók identitását, de megmutatjuk azt is, hogy az intézmény egykori neves tanulói mit, és milyen humoros módon üzennek a ma diákjainak. Nézzék csak!
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.