Közel kétszáz éve állították az első karácsonyfát Magyarországon, itt a Krisztinavárosban

A Brunszvik Teréz által 1828 nyarán alapított „Angyalkert” a Habsburg-monarchia területén az első óvoda volt. A kisdedóvó európai viszonylatban is korát meghaladónak számított. A grófnő azonban nem csak ebben volt első, ő állította 1828. decemberében az első karácsonyfát Magyarországon.

Hogy az első magyarországi kisdedóvó megalapítója valóban első volt-e az elsősorban arisztokrata és nagypolgári családoknál elterjedt szokás elterjesztésében, az teljességgel nem bizonyított, ugyanis mint mindenre, erre a címre is voltak még jelentkezők, akik meggyőzően állították, hogy nevükhöz és családjukhoz köthető ennek a szép, ünnepi hagyománynak a megteremtése. A " kockás báró", Podmaniczky Frigyes (1824-1907) - akit Krúdy Gyula (1878-1933) csak szimplán Budapest vőlegényének nevezett - is jelentkezett az első karácsonyfa-állító címért, ugyanis azt írta a Budapesti Hírlap 1884-es karácsonyi számában megjelent visszaemlékezésében, majd az 1887-ben publikált naplójában is, hogy édesanyja, a drezdai születésű gróf Noszticz-Jäckendorf Elza, az egykori szász királyi miniszter lánya honosította meg Pesten a karácsonyfát 1828-ban. A dátum mindkét esetben azonos, de legyünk megengedőek Brunszvik Teréz javára, hiszen Podmaniczky csak ebben az évben született, így honnan is emlékezhetne hitelesen arra, hogy édesanyja mikor állított karácsonyfát. De egy másik túlfutásra is fel kell hívnunk a figyelmet, ugyanis néhol 1824-es dátum szerepel a angyalkertes karácsonyfa-állítás mellett; nos ez azért sem elképzelhető, mert az Angyalkertet csak 1828-ban alapította a grófnő.

Csak itt ott veheté az ember a’fővárosban neszét, puszta hangját egyes szózatnak, melly a’ kisded-óvás’ terjesztését a’ hazában szükségesnek ’s időszerűnek nyilványitá. — Vannak gyönge szózatok, mellyek a’ szívből minél mélyebben erednek ’s minél halkabban kezdődnek, annál hatalmasabb hangokká válnak.—Illyenek voltak azon néhány mély-érzelmü emberbarát’ halkszózatai , kik mintegy két év előtt itt köztünk Budapesten a’ kisded-óvás’terjesztése’szükségét a’hazában megpendítették. — E’ lelkesek közé tartoznak Szentikirályi Móricz és Kacskovics Lajos urak,— ugyszínte, kit tán előbb kell vala említenem, Brunszvik Terézgrófné, a kik később Tolnai Festetics Leo gróf urat ’s engem is szándékjokba avattak.

- Simon Florent a Társalkodó című 1836. január-decemberi lapszámának hasábjain.

Samuel Wilderspin (1791-1866) 1823-ban adta közre első munkáját a kisgyermek neveléséről. Ezt egyébként Kossuth Lajos fordította magyarra 1837-ben. Brunszvik Teréz számára az angliai példa szolgáltatta a „benchmarkot”. Végül édesanyja krisztinavárosi házában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán álló épületben indította útjára híres kezdeményezését. A grófnő terve természetesen az volt, hogy az óvoda, mint intézmény országossá váljon és az egész Monarchia területén alakuljanak „angyalkertek”.  A hivatást választó férfiak és nők kétéves kortól hétéves korig vigyáztak a gyerekekre, akik elsősorban a testnevelésre, illetve a valláserkölcsi nevelésre koncentráltak, noha – az angol minta alapján– az intézmény első alkalmazottja egy férfi, Kern Máté kisdedóvó volt. Az alapító azonban már az elejétől deklarálta, hogy a gyermekek felvigyázására és fejlesztésére elsősorban a hölgyek alkalmasak. Hat éves korban a gyermekek már tanultak is; többek között olvasás, számolás és általános ismeretek voltak a tanított készségek között.

‍

Az igazságot Lukács László A karácsonyfa elterjedése című könyvében próbálta kideríteni, amelyben felidézte a neves néprajzkutató, egyetemi tanár, hogy Brunszvik Teréz 1828. június 1-jén édesanyja, Brunszvikné Seeberg Anna otthonában, a Mikó utca 8. szám alatti egyemeletes házban nyitotta meg hazánk és Közép-Európa első kisdedóvóját, ahol fenyőfát díszített fel, amellyel hagyományt teremtett egész Magyarországon. Hogy a grófnő korábban merre találkozott ezzel a szokással vagy hol hallott a karácsonyfa-állításról? Ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, a kutatások szerint azonban bizonyított, hogy a grófnő az európai arisztokratacsaládok szokásairól naprakész információkkal rendelkezett, amelyben nagy szerepe lehetett Asbóth Jánosnak is, aki a keszthelyi Georgikon igazgatója volt és göttingai tanulmányai során találkozott a fenyőállítás divatjával. A neves tudós 1814-ben a Brunszvik család martonvásári kastélyában töltötte a szentestét és feltételezhető, hogy a grófnő ekkor hallott a német szokásról. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Goethe nagyhatású műve, Werther szerelme és halála jelentette az ihlető forrást Brunszvik Teréznek, ugyanis ebben a könyvben a karácsonyfa "paradicsomi boldogságba ragadja a lelket". Egy azonban biztos, hogy a karácsonyfa-állítás szép szokása közel kétszáz éve tartja bűvkörében a meghitt, ünnepi hangulatot teremteni vágyó magyarországi családokat. Az ünnepi készülődéshez, az adventi várakozás izgalmához pedig ebben az évben a budavári adventi vásárok is hozzájárulhattak.

(A főképen Viggo Johansen (1851-1935) dán festőművész Szenteste című koppenhágai festménye 1891-ből.)