Budavár egykori dísze: a Dísz tér
A középkorban itt, az akkor még Szent György térhez tartozó, a mainál jóval nagyobb terjedelmű területen volt a piac, amely a korabeli kivégzéseknek is helyet adott. Az 1686 előtt eredetileg Fő tér névre keresztelt köztér később - a díszszázad gyakori katonai parádéi, s a főőrség állandó őrségváltásai miatt - a Parádé tér elnevezést kapta, ami a XVIII. második felében Dísz térre finomodott. A Vár központi részén elhelyezkedő tér hangsúlyos része az egyész Várnegyedednek.
A Várban a Budavári Palotanegyed és az úgynevezett polgárváros hátárán fekszik a Dísz tér. Déli részén a Vár két budai bejárata helyezkedett, illetve helyezkedik el. A keleti oldalon a Víziváros felőli egykori Szent János kapu, illetve a nyugati, Tabán és Krisztinaváros felől a Fehérvári vagy másnéven Zsidó kapu. Nem véletlenül helyezkedett el éppen itt a XIII. századi rituális zsidó fürdő, az egykori budavári mikve is. Délről a tér felé nézve az északi végében jobbra a Tárnok utca, illetve balra az Úri utca található. A két utca találkozásánál már a középkorban is lakóházak álltak, ezek az épületek azonban a Vár töröktől való visszafoglalásakor jórészt elpusztultak, ezért a XVIII. század elején egyetlen egyemeletes, zárt udvarú alaprajzú barokk épületet emeltek a korábbi lakóházak helyére tulajdonképpen a mai Dísz tér 8. szám helyén.
1801-ben ezt az épületet vette meg Marczibányi István (1752-1810) egykori ispán, császári és királyi titkos tanácsos, akit halhatatlanná az tett, hogy bőkezű műpártoló mecénás is volt. A műgyűjtés és az irodalomtámogatás mellett ő volt az, aki azért vásárolta meg a budai Császár-fürdőt, hogy aztán az Irgalmas rendnek adományozza kórház és menedékház létesítése céljából; ezzel biztosítva a rend Budára való visszatérését II. József (1741-1791) feloszlató rendelete után. Ő áldozott vagyonából az irgalmasok első kórházának megépítésére, amely Buda első kórháza lett, valamint ő építtetett budai otthont az Erzsébet-apácáknak is. A II. kerületi tér és művelődési ház névadója házat az akkori divat szerint későbarokk copfstílusban kibővíttette, homlokzatára erkélyt és timpanont építtetett. Így vált a tér emblematikus épületévé az ízlésesen kivitelezett Marczibányi-palota. A palotában egyébként 1841-től a Budavári Casino Egylet működött, de kávéháznak is helyet adott a patinás épület.
A Marczibányi-palotát 1910-ben lebontották, helyére négyemeletes szecessziós lakóházat emeltek, mely az ostrom alatt megsérült, majd a háború után lebontották. Helyre Farkasdy Zoltán (1923-1989) Ybl- és Kossuth-díjas építész tervei alapján 1970-ben épült a ma is látható épület, amelynek aljában ma is vendéglátóegység működik. Mindenek 1893-tól tanúja volt Zala Györgynek (1858-1937), a századforduló legismertebb szobrászművészének, a neobarokk szobrászat mesterének Honvéd-szobra, amely Budavár 1849. évi visszafoglalásának, pontosabban a visszafoglalásában részt vevő, hősiesen harcoló honvédeknek állít emléket.
A Dísz tér az 1910-ben épült négyemeletes szecessziós házzal 1927-ben (Fotó: Fortepan)
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
