Budavár egykori dísze: a Dísz tér
A középkorban itt, az akkor még Szent György térhez tartozó, a mainál jóval nagyobb terjedelmű területen volt a piac, amely a korabeli kivégzéseknek is helyet adott. Az 1686 előtt eredetileg Fő tér névre keresztelt köztér később - a díszszázad gyakori katonai parádéi, s a főőrség állandó őrségváltásai miatt - a Parádé tér elnevezést kapta, ami a XVIII. második felében Dísz térre finomodott. A Vár központi részén elhelyezkedő tér hangsúlyos része az egyész Várnegyedednek.
A Várban a Budavári Palotanegyed és az úgynevezett polgárváros hátárán fekszik a Dísz tér. Déli részén a Vár két budai bejárata helyezkedett, illetve helyezkedik el. A keleti oldalon a Víziváros felőli egykori Szent János kapu, illetve a nyugati, Tabán és Krisztinaváros felől a Fehérvári vagy másnéven Zsidó kapu. Nem véletlenül helyezkedett el éppen itt a XIII. századi rituális zsidó fürdő, az egykori budavári mikve is. Délről a tér felé nézve az északi végében jobbra a Tárnok utca, illetve balra az Úri utca található. A két utca találkozásánál már a középkorban is lakóházak álltak, ezek az épületek azonban a Vár töröktől való visszafoglalásakor jórészt elpusztultak, ezért a XVIII. század elején egyetlen egyemeletes, zárt udvarú alaprajzú barokk épületet emeltek a korábbi lakóházak helyére tulajdonképpen a mai Dísz tér 8. szám helyén.
1801-ben ezt az épületet vette meg Marczibányi István (1752-1810) egykori ispán, császári és királyi titkos tanácsos, akit halhatatlanná az tett, hogy bőkezű műpártoló mecénás is volt. A műgyűjtés és az irodalomtámogatás mellett ő volt az, aki azért vásárolta meg a budai Császár-fürdőt, hogy aztán az Irgalmas rendnek adományozza kórház és menedékház létesítése céljából; ezzel biztosítva a rend Budára való visszatérését II. József (1741-1791) feloszlató rendelete után. Ő áldozott vagyonából az irgalmasok első kórházának megépítésére, amely Buda első kórháza lett, valamint ő építtetett budai otthont az Erzsébet-apácáknak is. A II. kerületi tér és művelődési ház névadója házat az akkori divat szerint későbarokk copfstílusban kibővíttette, homlokzatára erkélyt és timpanont építtetett. Így vált a tér emblematikus épületévé az ízlésesen kivitelezett Marczibányi-palota. A palotában egyébként 1841-től a Budavári Casino Egylet működött, de kávéháznak is helyet adott a patinás épület.
A Marczibányi-palotát 1910-ben lebontották, helyére négyemeletes szecessziós lakóházat emeltek, mely az ostrom alatt megsérült, majd a háború után lebontották. Helyre Farkasdy Zoltán (1923-1989) Ybl- és Kossuth-díjas építész tervei alapján 1970-ben épült a ma is látható épület, amelynek aljában ma is vendéglátóegység működik. Mindenek 1893-tól tanúja volt Zala Györgynek (1858-1937), a századforduló legismertebb szobrászművészének, a neobarokk szobrászat mesterének Honvéd-szobra, amely Budavár 1849. évi visszafoglalásának, pontosabban a visszafoglalásában részt vevő, hősiesen harcoló honvédeknek állít emléket.
A Dísz tér az 1910-ben épült négyemeletes szecessziós házzal 1927-ben (Fotó: Fortepan)
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
