Budavár egykori dísze: a Dísz tér
A középkorban itt, az akkor még Szent György térhez tartozó, a mainál jóval nagyobb terjedelmű területen volt a piac, amely a korabeli kivégzéseknek is helyet adott. Az 1686 előtt eredetileg Fő tér névre keresztelt köztér később - a díszszázad gyakori katonai parádéi, s a főőrség állandó őrségváltásai miatt - a Parádé tér elnevezést kapta, ami a XVIII. második felében Dísz térre finomodott. A Vár központi részén elhelyezkedő tér hangsúlyos része az egyész Várnegyedednek.
A Várban a Budavári Palotanegyed és az úgynevezett polgárváros hátárán fekszik a Dísz tér. Déli részén a Vár két budai bejárata helyezkedett, illetve helyezkedik el. A keleti oldalon a Víziváros felőli egykori Szent János kapu, illetve a nyugati, Tabán és Krisztinaváros felől a Fehérvári vagy másnéven Zsidó kapu. Nem véletlenül helyezkedett el éppen itt a XIII. századi rituális zsidó fürdő, az egykori budavári mikve is. Délről a tér felé nézve az északi végében jobbra a Tárnok utca, illetve balra az Úri utca található. A két utca találkozásánál már a középkorban is lakóházak álltak, ezek az épületek azonban a Vár töröktől való visszafoglalásakor jórészt elpusztultak, ezért a XVIII. század elején egyetlen egyemeletes, zárt udvarú alaprajzú barokk épületet emeltek a korábbi lakóházak helyére tulajdonképpen a mai Dísz tér 8. szám helyén.
1801-ben ezt az épületet vette meg Marczibányi István (1752-1810) egykori ispán, császári és királyi titkos tanácsos, akit halhatatlanná az tett, hogy bőkezű műpártoló mecénás is volt. A műgyűjtés és az irodalomtámogatás mellett ő volt az, aki azért vásárolta meg a budai Császár-fürdőt, hogy aztán az Irgalmas rendnek adományozza kórház és menedékház létesítése céljából; ezzel biztosítva a rend Budára való visszatérését II. József (1741-1791) feloszlató rendelete után. Ő áldozott vagyonából az irgalmasok első kórházának megépítésére, amely Buda első kórháza lett, valamint ő építtetett budai otthont az Erzsébet-apácáknak is. A II. kerületi tér és művelődési ház névadója házat az akkori divat szerint későbarokk copfstílusban kibővíttette, homlokzatára erkélyt és timpanont építtetett. Így vált a tér emblematikus épületévé az ízlésesen kivitelezett Marczibányi-palota. A palotában egyébként 1841-től a Budavári Casino Egylet működött, de kávéháznak is helyet adott a patinás épület.
A Marczibányi-palotát 1910-ben lebontották, helyére négyemeletes szecessziós lakóházat emeltek, mely az ostrom alatt megsérült, majd a háború után lebontották. Helyre Farkasdy Zoltán (1923-1989) Ybl- és Kossuth-díjas építész tervei alapján 1970-ben épült a ma is látható épület, amelynek aljában ma is vendéglátóegység működik. Mindenek 1893-tól tanúja volt Zala Györgynek (1858-1937), a századforduló legismertebb szobrászművészének, a neobarokk szobrászat mesterének Honvéd-szobra, amely Budavár 1849. évi visszafoglalásának, pontosabban a visszafoglalásában részt vevő, hősiesen harcoló honvédeknek állít emléket.
A Dísz tér az 1910-ben épült négyemeletes szecessziós házzal 1927-ben (Fotó: Fortepan)
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
