Cikkek tagek alapján:
Vár
_t%C3%A9r._Fortepan_24643.jpg)
Ilyenkor, november 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, többek között a pesti és a budai srácokra. Ilyenek voltak a Széna tériek, a körtériek, de Budafokon is sok ifjú harcolt a tankokkal támadó, sokszoros túlerő ellen. A Budai Vár támfalán Mansfeld Péter (1941-1959) szobra mindig emlékeztet bennünket arra, hogy a hazáját nem adja az ember. Csoóri Sándor (1930-2016) egyik legszebb verséből idézve: „Ölelni másutt is ölelhetsz,/ De ölni csak itt maradt jogod.”

Hamarosan befejeződik a Dísz tér egykori ékkövének, a Vöröskereszt Egylet székházának újjáépítése a Várnegyedben. A Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán közzétett videóban már bepillantást nyerhetünk az épület belsejébe is, s többek között megtudhatjuk azt is, hogy a székház egykori díszét, a Róth Miksa (1865-1944) által tervezett, nemzeti címert ábrázoló üvegképet Balog Eleonóra, műemléki restaurátor, Ferenczy Noémi díjas üvegművész műhelyében készítik újra, amely nemsokára már a díszbejárat falát díszíti majd.

A letűnt polgári világ utolsó nagy képviselője, az egykor a Mikó utca és a Logodi utca sarkán élő író és költő, Márai Sándor (1900-1989) ikonikus verse az 1956-os forradalom és szabadságharc talán legszebb irodalmi mementója. Az ekkor már az Egyesült Államokban, emigrációban élő író New York városában írta a Mennyből az angyal című versét. 1956 a magyarság utolsó – tragikus, az orosz tankok által vérbe fojtott – kísérlete volt a kommunizmus által üldözött polgárság, illetve a „végelszámolt” polgári világ feltámasztására.

Az iskolai őszi szünetben, október 28-31. között a 6-10 éves korosztály számára hirdetett gyerektábort a BTM Vármúzeum. A „Vadat és halat, s mi jó falat - csemegék az őskortól a középkorig” címmel meghirdetett múzeumpedagógiai foglalkozás célja, hogy a gyerekek játékos keretek között ismerjék meg a régmúlt korok embereinek életmódját, legfőbb ételeit, táplálkozási szokásait.

A letűnt polgári világ egyik utolsó mohikánja írásainak egy jelentős részében megtanít bennünket, európai embereket értékelni, hogy az évszakok váltakozásai mennyire színessé, s változatossá teszik életünket. Október az őszközepe, amikor ugyan még olykor-olykor a nyár emléke is felderenghet, s már a tél is csábítana, azonban mégis: október a legtisztább őszi hónap. Az alábbi cikkben az író októberhez kapcsolódó írásaiból szemezgettünk, de ahogyan Márainál megszokhattuk, az idézetek nem egy hónapról szólnak, hanem annál sokkal többről: a polgári világlátás szellemi metszetéről, a polgári szemüvegen át szemlélt emberi életről, egy polgárnak az emberi világról vallomásairól.

A Várnegyed egykori lakóját, Tóth Árpádot a Duna két partját, Pestet és a vele szemben büszkén magasodó Budát összekötő híd ihlette meg 1926. őszén. A versből arra következtethetünk, hogy az egykori, a háborúban megsemmisült Erzsébet hídról van szó. A mélabús költeményt, amelyben megjelenik a budapesti ősz méltatlanul kevésszer halljuk, pedig egy a magyar irodalom szekreterének titkos mélyén lapuló gyémántról van szó.