E napon született Babits Mihály
A magyar irodalom „poeta doctus”-itt a Krisztinavárosban élt, az Attila úton két házban is lakott, majd élete utolsó évében a Logodi utcában talált mentsvárra feleségével, Török Sophieval (1895-1955) illetve nevelt lányukkal, Babits Ildikóval (1928-1982).
Babits Mihály (1883-1941) az Attila út 133-as számú ház első emeleti lakásában 1931 áprilisától 1937 augusztusáig élt, majd ekkor a 103. szám alatti modern Bauhaus-stílusú háznak, a korábbinál jóval nagyobb, negyedik emeleti lakásába költöztek át, ahol Ildikónak már külön szobája is volt. Itt laktak egészen 1940 májusáig, amikor is - a megnövekedett könyvtár miatt szűkössé vált lakásból - a költő utolsó budai otthonába, a Logodi út 31-be alá költöztek át.
Szörnyű köd van, elsüllyedt a Vérmező. Ha kinézek az ablakon, csak egy végtelen szürke tavat látok, valami rejtelmes Balatont, amelynek túlsó partja homályba vész. Nem vagyok többé a városban s képzeletem szabadon röpülhet; a házak eltűntek s azt rajzolok helyükbe, amit akarok.
- írja Babits Szekszárdi Kadarka című írásában.
Ha a Várból indulunk egy rövid Babits-sétára, akkor a Bugát lépcsőn a Logodi utcában található egykori lakásához érdemes elsőként érkeznünk, ahol Babits igazából már alig töltött időt, hiszen betegsége, torokrákja végstádiumában, 1940 tavaszán költöztek át ide. Egy utcával lejjebb, az Attila úton pedig érdemes elzarándokolni mindkét lakhelyéhez, amit emléktáblák jeleznek a fent említett házak falán.
Érdekes adalék, hogy a Várnegyed túloldalán található romantikus, csodás látképet nyújtó sétányt nevezték el Babits Mihályról1945-ben, amit 1948-ban lerövidítettek Babits-sétányra. 1965-ben pedig - az egykori Keglevich-palota falán – emléktáblát is avattak a költő tiszteletére.
Külön érdekesség, hogy Babits első fővárosi szobrát, Marton László (1925-2008) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotását csak a költő születésének 125. évfordulóján avatták fel a Vérmezőn, a már említett Bugát lépcsőnél.
Ezen a napon született Szekszárdon a magyar irodalom egyik legfényesebb csillaga...
A Várban a két világháború között még Werbőczyről elnevezett, majd a háború után Táncsics Mihályra átkeresztelt utca 13. számú házában egykor élt költő Karácsonyi emlék című verse sokkal inkább egy élcelődő, kissé gúnyos korrajz mintsem valami szentimentális költemény.
Éppen 80 évvel ezelőtt, 1944. december 26-án zárult be az szovjetek ostromgyűrűje Budapest körül. Innentől kezdve 51 napon keresztül - 1944. december 26. és 1945. február 13. között - tartott Budapest ostroma. Az irtózatos pusztítás egész Budapesten, de a Várnegyedben talán kiváltképp begyógyíthatatlan seb maradt.
A Krisztinavárosból 1948-ban Svájcba, Olaszországba, majd New Yorkba emigráló író 1951 és 1968 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. Az ötletéből valósult meg a „Vasárnapi Krónika" című rádiós műsorsorozat, s éveken át lehetett hallgatni az író saját hangján felolvasott vasárnapi leveleit. 1951. december 24-én visszaemlékezve egykor még szabad, európai hazájára, a polgári Magyarországra, és otthonára, a Krisztinavárosra, az alábbi írás hangzott el a rádióban.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
