„Kitártan, a két égő part fölött…” - Tóth Árpád édes-szomorú őszi verse Buda és Pest fölé repít bennünket

„Kitártan, a két égő part fölött…” - Tóth Árpád édes-szomorú őszi verse Buda és Pest fölé repít bennünket

A Várnegyed egykori lakóját, Tóth Árpádot a Duna két partját, Pestet és a vele szemben büszkén magasodó Budát összekötő híd ihlette meg 1926. őszén. A versből arra következtethetünk, hogy az egykori, a háborúban megsemmisült Erzsébet hídról van szó. A mélabús költeményt, amelyben megjelenik a budapesti ősz méltatlanul kevésszer halljuk, pedig egy a magyar irodalom szekreterének titkos mélyén lapuló gyémántról van szó.

Tóth Árpád (1886-1928) az egyik legnagyobb magyar költő az egykori a mai Táncsics Mihály utca 13-ban lakott feleségével, Lichtmann Annával (1895-1967) és kislányával, Tóth Eszterrel (1920-2001) 1917-től egészen haláláig.

Tóth Árpád szerelmével, Lichtmann Annával (Fotó: Családi emlékek/Magvető Kiadó)

impresszionista lírájának több költeményében megjelenik a kifeszített táj és az örökké váló pillanat, melyben az elmúló élet költői képe szinte galaktikus végtelenbe olvad. A Buda és Pest két partja között álló költő képzelete főnixmadárrá varázsolja a hidat, s a végtelenbe feszíti annak szárnyait. A költő és szerelme a hömpölygő Duna fölött állva, a szinte fényképpé rögzült tér és idő tértelenségében és időtlenségében repülnek az életen át a képzeletbeli madár hátán, a híd metamorfózisaként szárnyaló főnixmadár utasaiként, majd érnek földet a szomorú valóságban. De olvassák csak!

A HÍDON

Ennek az őszi napnak aranya

Még a miénk; a budai hegyek,

A hídon túl, nézd, mennybe szállanak,

S a híd is úgy lebeg,

Kitártan, a két égő part fölött,

Mint végtelenbe készülő madár.

Mely a búcsúzó lendület előtt

A fényben még megáll,

Acélfőnikszként, mozdulatlanul,

S mi, szárnyai közt, boldog utasok,

Valószínűtlen tájról álmodunk,

Hová röpítni fog.

Ó, irreális, édes pillanat

Ez itt a zúgó, vén folyam felett,

Minthogyha most először állanék

A híd ívén veled,

És most keresném első hangjait

A tóduló, de ki nem mondható

Vad, ifjú szónak, melyből az dadog,

Hogy élni, élni jó,

S melyet mikorra elsóhajtana

A reszkető és forró földi száj,

Egy egész elmúlt élet hirdeti,

Hogy élni, élni fáj.

Jaj, máris - látod? - húny a nap, nehéz

Traverz-vasakká lomposúl a híd

S döglötten veti a két partra szét

Bús főniksz-szárnyait.

Az őszi napnak édes aranya

Elsáppad a hideg hegyek felett,

S elejtjük ezt a drága percet is,

Mint ág a levelet.

Vagy hallgassák meg Gáspár Sándor előadásában:

Ma 200 éve született Jókai, holnap különleges irodalmi est lesz a Budai Várban
Ma 200 éve született Jókai, holnap különleges irodalmi est lesz a Budai Várban

Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.

1867-ben ezen a napon jött létre a kiegyezés, s született meg az Osztrák-Magyar Monarchia
1867-ben ezen a napon jött létre a kiegyezés, s született meg az Osztrák-Magyar Monarchia

1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.

„A hideg gépfegyverekkel lövi a várost” – Márai és a február
„A hideg gépfegyverekkel lövi a várost” – Márai és a február

1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.