_t%C3%A9r._Fortepan_24643.jpg)
Dicsőség a hősöknek - Avanti ragazzi di Buda!
Ilyenkor, november 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, többek között a pesti és a budai srácokra. Ilyenek voltak a Széna tériek, a körtériek, de Budafokon is sok ifjú harcolt a tankokkal támadó, sokszoros túlerő ellen. A Budai Vár támfalán Mansfeld Péter (1941-1959) szobra mindig emlékeztet bennünket arra, hogy a hazáját nem adja az ember. Csoóri Sándor (1930-2016) egyik legszebb verséből idézve: „Ölelni másutt is ölelhetsz,/ De ölni csak itt maradt jogod.”
A legszebb és legkülönlegesebb '56-hoz kapcsolódó I. kerületi emlékmű, a Hunyadi-szobortól lefelé, a Szabó Ilonka utcára ereszkedő lépcső alsó támfalában található Mansfeld-szobor. Mansfeld Péternek (1941. március 10. - 1959. március 21.) az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások legfiatalabb áldozatának állít emléket, akit a megtorlásokért felelős népbíróság Mátsik György ügyész indítványára ítélt halálra. Néhány nappal a tizennyolcadik születésnapja után, 1959. március 21-én, cinikusan és jelképes módon a Tanácsköztársaság negyvenéves évfordulóján végezték ki. Dr. Fáber Viktor bírósági vizsgálóorvos, igazságügyi orvosszakértő 9 óra 35 perckor állapította meg, hogy: a szíve megszűnt dobogni. Mansfeld Péter, az éppen 18 éves fiú kis testét aztán a 301-es parcellába vitték, ahol egy jeltelen sírba temették el.
„Az idő igaz, S eldönti, ami nem az”, így az sem véletlen, hogy a Melocco Miklós által készített Hullócsillag című szobor avatására éppen 2007. március 21-én került sor. Nem mellesleg a szobrászművész újságíró édesapját, Melocco Jánost (1909-1951) a könyörtelen kommunista államhatalom ugyancsak egy koncepciós perben ítélte halálra. De ne feledkezzünk el a Széna tériek közül arra a tizennégy forradalmárra, akiket a kegyetlen megtorlás eredményeként kivégeztek, s azokat sem, akik „csak” börtönbüntetést kaptak.
A budai ellenállás legjelentősebb körzete a Széna téri volt, itt volt az ország második legnépesebb felkelőcsoportja. A kezdetben 100 fős csoport irányítását a legendás Szabó János gépkocsivezető október 26-27-én vette át
- írja Eörsi László A "budai srácok" 1956 című könyvében.
Ezekben a napokban a Budai Várban, a Kalefnál, az óbudai Schmidt-kastélyban, a Délinél, a Móricz Zsigmond körtéren, illetve a Kamaraerdő Balatoni úti részén alakult ki fegyveres ellenállás. November 4-én mindig gondoljunk ezekre az ellenállókra és mindazokra, akik hazánkért áldozták fel drága életüket! S persze a Széna téren járva, jusson eszünkbe Illyés Gyula verse:
Illyés Gyula: Ne feledd a tért
Ne feledd a tért, ahol elestek ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld
szent ügy hős-helye lett.
Mert hol tiszta ügyért s így lám temiattad –
érted is hulltak el ők:
terül az bárhol a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.
Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had
bár legutolsó hátvéde ledőlt!
Míg nem feleded:
Nem nyugszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget
emészt el ott – vagy akárhol – a sírhant.
Új hont érlel a föld.
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.
Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
