Cikkek tagek alapján:
Budavár
Történészek jól tudják, hogy a Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című versből ismert kurtakocsma nem csupán egy szellemes költői alliteráció, hanem a magyar vendéglátástörténet egykori időszakos italmérését jelenti. Kurtakocsmán elődeink a csak rövidített - tehát nem egész évre szóló - italmérési engedéllyel rendelkező, hanem megkurtított, időszakosan működtethető kocsmákat értették.
A napokban érkezett a hír, hogy az elmúlt években a Nemzeti Hauszmann Program keretében megújuló Budavári Palotanegyed is tagja lett a legnevesebb uralkodói központokat tömörítő European Royal Residences elnevezésű szervezetnek
A Balaton a legújabb korban mindig is a magyar emberek egyik legkedveltebb üdülőhelyének számított. Így a budai lakosok is előszeretettel vettek maguknak itt telket, építettek maguknak nyaralót, s töltötték itt a nyarakat. Ez alól nem képeztek kivételt neves íróink, költőink sem.
1938-ban jelent meg a Mikó utcában élő költő, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely valamelyest az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, de rím nélkül, azonban abszolút hallással megkomponált mondatokat.
„Sokan vagyunk, akik nem hangulatot és romantikát keresünk a Várban, hanem a régi magyar városi kultúra néhány utolsó eleven emlékét. [...] Mert egy séta a Várban, nyári vagy téli este, tavaszi vagy őszi délutánon, az élet egyik titkos és nemes ajándékát jelenti. Mintha visszautazna a sétáló száz évet a magyar időben." - írta Márai Sándor 1941-ben, a Képes Vasárnapban megjelent Szépséges Vár című cikkében.
A tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon készült.