Ezen a napon született minden idők egyik legkiválóbb magyar történésze, Kosáry Domokos
Kosáry Domokosra, Széchenyi-nagydíjas magyar történészre, egyetemi tanárra, az MTA és a Magyar Történelmi Társulat egykori elnökére emlékezünk. Életútját - ahogyan a legkiemelkedőbb kelet-európai történetpolitikai gondolkodóinak életét – pajzsra emelt diadalmenetes hegycsúcsok és elszigetelt vákuumok, elnémított-mellőzéses völgykatlanok jellemzik.
Talán nem véletlen a misztikus szám, hiszen éppen 111 éve ezen a napon, 1913 július 31-én született Kosáry Domokos, a történész szakma egykori doyenje. A felvidéki Selmecbányán látta meg a napvilágot Kosáryné Réz Lola (1892-1984), és dr. Kosáry János (1881–1942) a korszak egyik legismertebb írónőjének és egy zongoraművésznek és zenepedagógusnak a gyermekeként. Hasonlóan kortársához, a másik nemzetközileg is elismert nagy magyar történészhez, Niederhauser Emilhez (1923-2010) a Felvidék Csehszlovákiához csatolásával Budapesten kezdett tanulni a Pázmány Péter Tudományegyetemen az Eötvös József Collegium tagjaként.
A XX. század tragikus nyitánya, az első világháború, a régi ország – és régi otthonunk elvesztése, és e régi Európa összeomlása fordított át a történelem felé.
- írta egyik könyvének utószavában.
Itt a korszak talán - Hóman Bálint (1885-1951) és Hajnal István (1882-1956) mellett - legnevesebb történészének, A Három nemzedék című alapmű írójának, Szekfű Gyulának (1883-1955) az egyik legkedvesebb tanítványa lett. Franciaországi (1936-1937), illetve angliai (1938-1939) tanulmányi ösztöndíjai után már huszonévesen a történelmi szakma elitjébe, a Magyar Szemle szerzői közé tartozott. Teleki Pál (1879-1941) miniszterelnök küldöttjeként 1941-ben ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott, hogy Magyarország esetleges angolszász közeledését, háborús kiugrását előkészítse, azonban mire hazatért, Teleki sajnos már öngyilkos lett, így ennek a külpolitikai iránynak már nem maradt a kormányban jelentős támogatója.
1939-es doktori disszertációjában tényekkel tisztázta a Görgei-kérdést és a fegyverletétel addig inkább bűnbakképző módon magyarázó körülményeit. Talán ez is oka lehetett, hogy a kommunista Rákosi-korszakkal kezdődő első szilenciumának kezdetén a nagy francia történész, Ernest Renan (1823-1892) egyik bölcs mondását írta fel mottóként magának:
Ha azt akarjuk, hogy a jövőben igazat adjanak nekünk, akkor néha bele kell tudni nyugodnunk abba, hogy egy ideig meghaladottnak tekintsenek bennünket.
A háború utáni egyetemi marxista-leninista hatalomátvétel áldozatául esett. A kommunista történészek folyamatos és nemtelen támadásai bűnbakot kreáltak a legtehetségesebb magyar történészből, minden állásától megfosztották. 1956-ban a Történettudományi Intézet Forradalmi Tanácsának elnöke lett, amiért a szabadságharc leverése után három évig börtönben ült, ahonnan amnesztiával szabadult. Itt írta a Széchenyi Döblingben című művét. Szabadulása után levéltárosként, illetve kutatóként a csendes alkotásba zárkózott.
A hetvenes évek végétől megjelent történeti munkái ma is megkerülhetetlenek a korszakot kutató történészek számára. A nyolcvanas években nem tudták már eltusolni a nyilvánvalót, hogy Kosáry a korszak egyik legnagyobb magyar tudósa. Így lehetett 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1985-től rendes tagja, a rendszerváltás után - 1990-1996 között -pedig annak elnöke. Szerencsésnek tarthatja magát, aki még hallgathatta előadását, beszélgethetett vele. 2007-ben 94 éves korában halt meg. 2013-ban - születésének századik évfordulója alkalmából - a Magyar Tudományos Akadémián emlékülésen idézték fel alakját és munkásságát. Ma már könyvtár, tanulmányi verseny, ösztöndíj viseli nevét, egykori – a Sas-hegyen található - Hegytető utcai lakhelyének udvarán emléktáblát helyeztek el. Itt a Várnegyedben is sokat lehetett látni, hiszen munkája sokáig ide, az egykor az Úri utcában található Történeti Intézethez kötötte. Egyszer talán itt is, egykor munkahelyének falán is lehet majd emléktáblája a XX. század egyik legnagyobb magyar történészének.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
