Cikkek tagek alapján:
Budai Vár
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Magyarországon - mióta 2000. június 16-án megszavazta az Országgyűlés - minden év február 25-én van. Ezen a napon emlékezünk azon nem kevesekre, akik a kommunista elnyomás alatt számos borzalmat éltek át. Mint például a pesti és a budai srácok, vagy éppen az 1956-os forradalom és szabadságharc ikonikus alakja, Mansfeld Péter, akinek a szobra a Szabó Ilonka utcára ereszkedő lépcső alsó támfalában található.
A kiállítás Budapest szerelmesei számára valódi csoda, a Vár rajongók számára pedig szintén nagyon izgalmas. Mi már többször megnéztük a fotótárlatot és elmentünk a héten is, de még most is találtunk olyan különleges képet, ami korábban elkerülte a figyelmünket. Szóval, aki még nem látta, annak érdemes felkerekednie és elindulnia a Várba!
A Fehér Galamb vendéglőt a Szentháromság és az Úri utca sarkán álló régi, emeletes barokk ház földszintjén nyitották meg 1856-ban. A vendéglő elnevezésére két történetünk is van: az egyik szerint a Bach-rendszer alatti étteremtulajdonos, Karl Siebert a bibliai szőlőültető Noé békét hirdető fehérgalambjáról adta a vendéglőnek nevet, egy másik legenda szerint a későbbi tulajdonos, Huber Antal – nemes egyszerűséggel – a ház előtti fán fészkelő fehérszínű galambpárról nevezte el éttermét. De nem is ez a lényeg, hanem a múltidézés: jöjjenek csak velünk!
1844. február 20-án született a kárpátaljai Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. Noha nem mindennapi életpályája áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, azonban egy biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Idén februárban ünnepeljük Munkácsy Mihály születésének 180. évfordulóját. Egy olyan művészét, akit a maga korában nem csak itthon, hanem a nagyvilágban is a legnagyobbak között emlegettek. Az MNG előadás-sorozatának célja, hogy látogatók számára kiegészítsék a kiállítások nyújtotta élményeket, és így tesznek a világot meghódító festő műveivel kapcsolatban is.
A nagyváradi születésű, méltatlanul elfeledett költőt is megihlette a Várhegy. Máriaremetei otthonából kimozdulva sokszor itt merengett hosszú sétái közben hazánk és nemzetünk múltjáról, jelenéről. Egy ilyen alkalom ihlette egyik gyönyörű versét is.