Szép katonai hagyomány éled újjá a budavári Kapisztrán téren
Valamikor régen, vasárnap délutánonként hatalmas tömegek várták a Budai Várban, hogy megnézhessék a zenével kísért őrségváltást. Most a Kapisztrán téren éled újra a hagyomány.
A Magyar Honvédség hét Területvédelmi Ezredének tartalékos állománya kéthetes váltásban, a Kapisztrán téren teljesít díszőrséget - jelentette be a napokban Szalay-Bobrovniczky Kristóf, honvédelmi miniszter a Honvédelmi Minisztérium épülete előtt. A bejelentkezésből kiderült, hogy a területvédelmi tartalékosok a testőrezredtől kaptak kiképzést, annak érdekében, hogy ennek a szép katonai feladatnak, a díszőrség ellátásának eleget tudjanak tenni.
A helyszínválasztás nem véletlen, ugyanis itt állt a valamikori Nándor téren, a Nándor laktanya. A jelenlegi Hadtörténeti Múzeum jogelődje már 1929-ben az épületbe költözött és 1937-ben meg is nyílt az első hadtörténeti kiállítás. A XVIII. században még József tér és Ferencesek térként később Ferdinánd térként ismert közteret 1852-től nem véletlenül nevezték át Helyőrség térnek. Az 1874-től Nándor térnek hívott terület 1922-től Kapta a Kapisztrán tér nevet a híres ferences szerzetesről, Kapisztrán Jánosról (1386-1456). Az általa vezetett kereszteseknek hatalmas szerepe volt az 1456-os nándorfehérvári győzelemben. Kapisztránt XIII. Benedek pápa 1724-ben avatta szentté.
„Új tradíció kezdődik a Budai Várban, mostantól a hét területvédelmi tartalékos ezred kéthetes váltásban a Honvédelmi Minisztérium főépülete előtt teljesít díszőrséget. (…) Jöjjenek, nézzék meg őket, büszkék vagyunk katonai hagyományainkra és katonai értékeinkre…” – mondta el a honvédelmi miniszter.
A főképen egy 1934-es fotón a Budavári Palota Habsburg lépcsőjén díszmenetben a Magyar Királyi Testőrség tagjai (Forrás: Fortepan 134541)
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
