Szép katonai hagyomány éled újjá a budavári Kapisztrán téren
Valamikor régen, vasárnap délutánonként hatalmas tömegek várták a Budai Várban, hogy megnézhessék a zenével kísért őrségváltást. Most a Kapisztrán téren éled újra a hagyomány.
A Magyar Honvédség hét Területvédelmi Ezredének tartalékos állománya kéthetes váltásban, a Kapisztrán téren teljesít díszőrséget - jelentette be a napokban Szalay-Bobrovniczky Kristóf, honvédelmi miniszter a Honvédelmi Minisztérium épülete előtt. A bejelentkezésből kiderült, hogy a területvédelmi tartalékosok a testőrezredtől kaptak kiképzést, annak érdekében, hogy ennek a szép katonai feladatnak, a díszőrség ellátásának eleget tudjanak tenni.
A helyszínválasztás nem véletlen, ugyanis itt állt a valamikori Nándor téren, a Nándor laktanya. A jelenlegi Hadtörténeti Múzeum jogelődje már 1929-ben az épületbe költözött és 1937-ben meg is nyílt az első hadtörténeti kiállítás. A XVIII. században még József tér és Ferencesek térként később Ferdinánd térként ismert közteret 1852-től nem véletlenül nevezték át Helyőrség térnek. Az 1874-től Nándor térnek hívott terület 1922-től Kapta a Kapisztrán tér nevet a híres ferences szerzetesről, Kapisztrán Jánosról (1386-1456). Az általa vezetett kereszteseknek hatalmas szerepe volt az 1456-os nándorfehérvári győzelemben. Kapisztránt XIII. Benedek pápa 1724-ben avatta szentté.
„Új tradíció kezdődik a Budai Várban, mostantól a hét területvédelmi tartalékos ezred kéthetes váltásban a Honvédelmi Minisztérium főépülete előtt teljesít díszőrséget. (…) Jöjjenek, nézzék meg őket, büszkék vagyunk katonai hagyományainkra és katonai értékeinkre…” – mondta el a honvédelmi miniszter.
A főképen egy 1934-es fotón a Budavári Palota Habsburg lépcsőjén díszmenetben a Magyar Királyi Testőrség tagjai (Forrás: Fortepan 134541)
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
