Erzsébet királyné „magyar leánya”
Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.
Királyné ö Felségét, mint pesti lapokban olvassuk, f. hó 22-én reggeli 4 órakor lepték meg a szülési fájdalmak,s már 5 órakor a főherczegnő szerencsésen megszületett. Este a nagyszerűen kivilágított Buda-Pest fénytengerben úszott. A „Te Deumot“ a herczegprimás f. hó 23-án d. e. 11 órakor tartotta a budai főtemplomban. A keresztelést f. hó 25-én d. u. 1 órakor, király ő Felsége, több főherczeg, egyházi, polgári s katonai méltóságok és küldöttségek jelenlétében, Magyarország herczegprimása nagyszerű ünnepélyességgel, a kir. vár kápolnává alakított nagy termében végezte. A főherczegné Mária , Matild , Amália, Valeria neveket kapta. Úgy a királyi anya, mint királyi gyermeke, a naponkint kiadatni szokott orvosi jelentések szerint, folyvást a legjobb egészségnek örvendenek.
- írta meg a korabeli, Eger újság április 30-án.
Az egykori történetek szerint Erzsébet Királyné próbálta a magyarok szeretetére nevelni lányát. Magyarországi tartózkodásaik alatt például úgy erőltette a kislány számára a magyar nyelv tanulását, hogy nem engedte a személyzetnek, hogy németül szóljanak a gyermekhez. Első nevelője is magyar volt, Rónay Jácint (1814–1889) bencés tanár, pozsonyi nagyprépost, címzetes szkodári püspök volt. Már Rónay is meglehetősen különleges figurája volt a kornak, hiszen a szabadságharc leverése után – 1850 és 1866 között - londoni emigrációba kényszerülő polihisztor többek között Kossuth Lajos (1802-1894) gyermekeinek tanára is volt, akiknek magyart és latint tanított. Külön érdekesség, hogy Charles-Louis Napoléon Bonapartét (1808-1873) is tanította magyar nyelvre, Victor Hugóval (1802-1885) pedig szoros barátságot ápolt. Egy újabb csavar életrajzában, hogy természettudósként elkötelezett híve lett Charles Darwin (1809-1882) tanainak, amely egy idő után nyilvánvalóan összeegyeztetetlenné vált bencés mivoltával, így 1871-ben kilépett a rendből. Ennek ellenére, hatalmas tudása miatt – gróf Andrássy Gyula (1823-1890) javaslatára - 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Habsburg Rudolf (1858-1889) trónörökös tanárának. Andrássy közbenjárására Erzsébet harcolta ki a tudós tanár udvari alkalmazását. Az élet végül őket igazolta, hiszen a magyar szellemben nevelt Rudolf egy évvel később már olyan briliáns tudásról tett tanúságot a legnagyobb hazai tudósok előtt tett vizsgán, amiért Rónayt a Szent-István-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Ezután 1875-1883 között Mária Valéria főhercegnő magyar nyelvű neveléséért és oktatásáért felelt, amelyért az Osztrák Császári Vaskorona-rend nagykeresztjét kapta kitüntetésül.
»Az én kis magyar leányom!« így beszélt róla, így emlegette mindig felséges királynénk Mária Valéria főhercegasszonyt azokban a verőfényes napokban, mikor még a gödöllői park, a besnyői erdő harasztos ösvénye visszhangzott üde gyermekei hangjának ezüstös kacagásától. Magyar földön, Buda várában ringott bölcsője, magyar volt a tej, melyet a mogyoródi menyecske emlőiből szívott és magyar nyelven szólalt meg először gőgicsélő, édes beszéde, midőn oda állva a hatalmasok leghatalmasabbja, királyi atyja elé, azt mondotta: — Édes jó apácskám! Magyar volt a nevelése, melyben a felséges szülők részesítették és nevelője, a néhai nagyérdemű Rónay Jácint püspök volt, aki a szabadságharc után sokáig volt emigráns. A kis magyar lány hazafias nevelőjétől megtanulta ismerni hazájának történetét és megtanulta szeretni annak a hazának hűséges, lovagias népét, amely nem egyszer mentette meg őseinek ingadozó trónusát. Megtanulta ismerni ennek a nemzetnek édes-bús dalait, gyönyörködve olvasta lánglelkű poétánk örökszép sorait...
- írta meg tárcájában a Pécsi Figyelő, 1898. szeptember 17-i lapszáma.
A kis kedvenc Mária Valéria rengeteg időt töltött édesanyjával, Erzsébet királynéval annak gödöllői kastélyában. Az anyai erőltetés azonban nem érte el a célját, a később bécsi nevelőhöz került főhercegnő a német mellett franciául, angolul és olaszul is megtanult. Mária Valéria főhercegnőt, az akkor 20 esztendős főhercegnőt 1888-ban eljegyezték, majd 1890. július 31-én Bad Ischlben feleségül is ment Szalvátor Ferenc (1866–1939) osztrák főherceghez, így házassága révén címzetes toszkánai hercegnővé is vált. A házaspár az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyba (Schloss Wallsee) költözött, házasságukból tíz gyermek született. Mária Valéria az első világháború idején a kastély egyik szárnyában katonai kórházat rendezett be, majd szegényeket és betegeket segítő jótékonysági alapítványt hozott létre.
1915-ben pedig ő alapította az egykori legelő és szeméttelep területén a budapesti Mária Valéria-telepet is szükségkórházként. Először 120 ideiglenes barakk várta a fronton megsérült, sokszor hadirokkanttá vált katonákat, majd egy katonai kórháztábort is fejlesztettek, később pedig téglából készült barakkokat építettek a területen. A mai József Attila-lakótelep helyén álló szükséglakótelep a háború utáni lakáshiány miatt kvázi nyomornegyeddé vált. Mária Valéria egészen 1924. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig jelentős adományokkal segítette az elesetteket.
A 100 éve elhunyt hercegnő emlékét őrzi az Esztergomot Párkánnyal összekötő, eredetileg 1895-ben átadott, majd 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd. Halálának 100 évfordulóján rá emlékezünk.
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.