715 évvel ezelőtt koronázták meg Károly Róbertet a budavári Nagyboldogasszony-templomban
Van abban valami transzcendentálisan is különleges, hogy a Budai Várban nyolc évszázadon átívelő évfordulókról emlékezhetünk meg. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a több száz évig koronázótemplomként funkcionáló budavári Nagyboldogasszony-templom - ismertebb nevén Mátyás-templom - számára helyet adó mai Szentháromság tér Budapest egyik legrégebbi és legszebb tere. Sőt, az egykori Pénzügyminisztérium épületének újraépítésével mára a magyar főváros igazi ékszerdoboza lett. Ezen a téren, ami sokszáz éve tér, egyszerűen szubjektívvá válik az idő…
Károly Róbert vagy Caroberto 1288-ban született Martell Károly, a nápolyi trónörökös és Habsburg Klemencia gyermekeként és nem mellesleg V. István Árpád-házi magyar király dédunokájaként Nápolyban. 1301. január 14-én, a Budán elhunyt III. András halála után hatalmi harcok nehezítették az ország sorsát, ugyanis akinek volt hozzá valamilyen joga, illetve jogosultsága az magyar király akart lenni. Itt volt például a cseh Vencelt, akinek nagyanyja IV. Béla unokája, Árpád-házi Kunigunda volt. De ott volt bajor Ottó, aki a német Wittelsbach-házból származott, de édesanyja, Erzsébet IV. Béla leánya volt, tehát a király unokájaként tartott igényt a magyar trónra. Az Árpád-ház kihalása és 1310 között a három trónkövetelő összesen öt koronázást tartott. Ebből három Károly Róberthez köthető. A magyar királyok koronázásához kötődött egy hármas feltételrendszer: Székesfehérvárott, az esztergomi érsek, a Szentkoronával. De a feltételrendszerek valamelyike – az utolsót kivéve - mindegyiknél hibádzott.
Az említett kornázás előzménye volt, hogy 1308. november 27-én a Budán megtartott országgyűlésen a magyar nagyurak közül a Kőszegiek, Kán László és Csák Máté is felsorakoztak Károly Róbert mögött. 1309. június 4-én Kőszegi Henrik egész családja hűségesküt tett a királyra.
Ennek folyamodványaként 1309. június 15-én – immáron másodszor - megkoronázták Károly Róbertet. Igaz se nem Székesfehérváron, se nem a Szentkoronával - tehát jogilag ez a koronázás is érvénytelen volt -, de a történészek többsége mégis e naptól tekinti Károly Róbertet az ország törvényes urának.
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
