80 éve éppen szenteste reggelén végezték ki a nyilasok Bajcsy-Zsilinszky Endrét

A politikus itt, a Vár aljában, a Horváth-kert melletti Szent János tér 1/A (ma Attila út 37.). számú házban élt. Éppen abban, amelynek ötödik emeletébe egy az ostromlott Várba élelmet bejuttatni próbáló vitorlázógép fúródott 1945.február 4-én.

A heves nacionalistából nemzeti ellenállóvá és náciellenessé lett szarvasi születésű tehetséges politikus, Szatmár, Ugocsa és Bereg egyesített vármegyék országgyűlési képviselője volt. 1944. március 19-én pedig innen, a lakásából hurcolt el a Gestapo.

‍

A „Független Magyarország” című politikai lap főszerkesztője azonban ekkor sem adta könnyen magát, tűzharcba keveredett az érte érkező nácikkal, amelynek során súlyosan megsebesült. Az elfogásáról így számolt be Barcs Sándor (1912.2010) későbbi kommunista politikus, újságíró a Szabad Szó 1945. április 10-én megjelent lapszámának hasábjain:

Március 19-én reggel hosszasan csengettek lakásának ajtaján. Felesége ment ajtót nyitni, de csakhamar holtsápadtan tért vissza. Izgalmában beszélni sem tudott, egy cédulára írta fel: „Német katonák vannak itt!“ Ezután még többször egyre türelmetlenebbül csengettek, aztán elcsendesült minden. Bajcsy-Zsilinszky Endre feltárcsázta főkapitányságot és védelmet kért. A válasz azonban rövid volt: „Sajnos, nem tehetünk semmit!“ Erre elővette revolverét és megnézte, hogy rendben van-e. Újra csengettek, majd dörömböltek, aztán recsegett-ropogott az ajtó és betört. A képviselő azonban ekkor már az előszoba közepén állt és rálőtt az első SS- pribékre. Az visszaugrott és a következő pillanatban már kerepelni kezdtek a géppisztolyok. Nyolc géppisztoly egy browning ellen. Az első golyót a bal vállába kapta, a másodikat a hasába. Ez a golyó azonban szerencsére a hasfalon megcsúszott és elhagyta a testet. Közben a képviselő muníciója is kifogyott. Az utolsó golyót saját magának tartogatta, az azonban valószínűleg akkor, amikor megnézte revolverét, kiesett a szőnyegre. S így, amikor a halántékára tartotta revolverét, a fegyver csütörtököt mondott. A hatalmas bérházban mindenki tudta mi történt. Az egész ház apraja-nagyja kint volt a folyosókon és szorongva leste a fejleményeket. Amikor BajcsyZsilinszky Endre kiskabátban, kalap nélkül, kitartott fájó karral kilépett a lakásból és meglátta a népes folyosókat, harsány hangon elkiáltotta magát: -- Éljen független, szabad, demokratikus Magyarország! Erre puskatussal oldalba vágták és nekilökték a lépcsőnek. Lent a ház előtt azonban, ahol ugyancsak nagyobb csoport verődött össze, újra felkiáltott „Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország!"

‍

A Bajcsy-Zsilinszky Endre által alapított Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága nem csupán politikai ellenállást, de fegyveres harcot is hirdetett német megszállással és az azt kiszolgáló nyilas önkénnyel szemben. Az 1944. év végi rajtaütés után a nyilaspribékek az egykori Margit körúti katonai fegyházba (ma a Mammut Bevásárlóközpont áll a helyén) hurcolták szinte a teljes vezetést, ahol válogatott szadista kínvallatások után Kiss János altábornagyot, Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost megkínzásuk után felakasztották az udvaron. Mártírhaláluk talán megváltás volt a kegyetlen tortúra után, amelyről később így számolt be az újság:

Az elvetemült csendőraltisztek, akik éjjel-nappal verték a foglyokat. Válogatott kínzásokon, állatias kegyetlenségeken esett át mindenki, akit elhurcoltak a hóhérok. Néhány napi vallatás után nem lehetett a lefogottakra ráismerni, mert egyiknek sem volt emberformája, a fejük egybefolyó véres daganat volt. Egyiknek a keze, másiknak lába volt eltörve.

A rögtönítélő bíróság kegyelmi bírósággá alakulva a szintén halálra ítélt Almássy Pál büntetését végül 15 év fegyházbüntetésre, Révay Kálmánét és Makay Miklósét pedig 10-10 év fegyházbüntetésre változtatták. Bajcsy-Zsilinszkyt pedig december 12-én - képviselői mentelmi joga megléte okán - egyelőre a szovjet előre nyomulástól „kiürített” börtönből nyugatabbra, a sopronkőhidai fegyházba szállították át cinikusan megvárva a mentelmi jogát felfüggesztő országgyűlési határozatot. Az oroszok előrenyomulása miatt aggódó nyilasok sürgették a döntést, mert attól tartottak, hogy életben marad az általuk árulónak bélyegzett politikus.

Bajcsy-Zsilinszky a december 23-án ítéletet hozó rögtönítélő bíróság előtt kijelentette:

Nem én vagyok hazaáruló, önök veszejtik el a hazát, önök az árulók. Nem lehetnek bíráim, csak gyilkosaim

A kivégzéssel még várni kellett ugyan, de addig sem tétlenkedtek. Amint megérkezett a sürgöny a mentelmi jog felfüggesztéséről, a nyilasok gyakorlatilag azonnal cselekedhettek. A futár konkrétan a hóhérok kezébe kézbesítette a kivégzést jogilag lehetővé tevő, a halálosítéletet kvázi jóváhagyó parlamenti határozatot.

Képviselő úr, legyen szíves jönni. Képviselő úr felállt. Egy pillanatig szó nélkül álltunk egymás mellett, akkor átölelt, jobbról-balról megcsókolt és azt mondta: az egyik legyen búcsúcsók szeretett egyházam számára, a másik az utolsó pillanatokban velem levő lelkészem számára. Azután ismét megcsókolt jobbról-balról és kissé elfátyolosodott hangon arra kért, hogy ennek emlékét adjam át feleségének, amit én hangtalanul, magam is sírással küzdve Ígértem meg neki. Arra kért még, hogy az utolsó órák emlékét mondjam el majd feleségének. Azután elindult. Vele mentem a balján én is. Amikor kiléptünk a zárkából, a kívül álló két őr tisztelgett. Az egyikkel kezet fogott. Lelkére kötötte, hogy legyen jó magyar. Amikor a másikhoz ért - aki vagy falubelije, vagy közeli ismerőse volt - azzal is kezet fogott, akkor ez a magyar katona egyszer csak megcsuklott, ráhajolt a kezére és megcsókolta Bajcsy-Zsilinszky kezét. Lelket megrendítő pillanat volt ez. Zsilinszky ezután szótlanul jött le velem. Az ajtónál - a rendelkezés szerint - én elváltam tőle. Azt láttam még, amint utána néztem, hogy felemelt fővel, bátran, keményen megy őrei között. Én már csak a kivégzés után lettem a kivégzés helyére kirendelve, csupán a Miatyánk elmondására, hogy temetésén ott lehessek, és sírba szálló porát megáldhassam, ezen kérésemet elutasították.

- jelent meg Bárdosi Jenő evangélikus lelkész jegyzőkönyvi visszaemlékezése.

Akasztását végül némi pénzért és valamennyi italért önkéntes hóhérok vállalták. Amikor hóhérjai a nyakába tették a kötelet - gyöngyöt szórva a disznók elé - még utoljára felkiáltott

A történelem engem fog igazolni! Isten mindent lát! Jó ügyért halok meg!

A háború után hamvait választókörzetében, Tarpán helyezték végső nyugalomra.

A Szabadság egyik legutóbbi számában riport jelent meg Bajcsy-Zsilinszky Endréről. A riporthoz most szomorú hozzászólás érkezett, Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik sopronkőhidai fogolytársától, dr. Lukács Páltól és két társától, akik kalandos körülmények között érkeztek Budapestre. Bajcsy-Zsilinszky Endrét december 12--én este a Margit körúti katonai kórház kiürítésekor Sopronba szállították. A képviselő itt 12 napot töltött, a harmadik emeleten a 252 számú cellában raboskodott. — Sohasem felejtem el — mondja a szemtanú, — amint megfogyva, de mindvégig egyenes tartással rótta a köröket, noha nyilván tisztában volt azzal a tragikus véggel, amit a náci bérgyilkosok törvényszéke szánt neki. December 24-én a kora reggeli órákban futótűzként terjedt el a hír a fegyházban, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét kivégezték A hírt a fegyőrök terjesztették s csakugyan, ettől a naptól kezdve a képviselő már nem vett részt a szokásos napi sétán. * Miután szavahihető szemtanuk hozták ennek a döbbenetes gaztettnek a hírét, ennek hitelében — sajnos — nincs okunk kételkedni Bajcsy-Zsilinszky Endre vértanúhalált halt. Az aljas fasiszta gyilkosok egy olyan harcos, az utolsó csepp véréig meg nem alkuvó férfinak oltották ki életét, aki minden akaraterejével, minden ténykedésével és szíve minden dobbanásával a magyar népet és a magyar demokrácia ügyét szolgálta. Bajcsy-Zsilinszky Endre vértanúhalálát a magyar néphadseregnek s a néphadsereg kebelén belül most szerveződő Bajcsy-Zsilinszky zászlóaljnak kell megbosszulnia.

- írta a Szabadság, 1945. februárjában.

‍

‍