Lesznek olyanok, akik a hagyományainkat tovább tudják vinni – interjú Lávinger Ildikóval

Nagyon Vár: Ha jól tudom, Reich Tamás kereste meg a Budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzatot 2019-benés akkor valami egészen új dologba fogtatok bele. Nem a sváb táncok kerültekelőtérbe, hanem a tiroli, bajor vonal, és akkor még nem is volt ilyen Magyarországon. Miért ezt választottátok?

Lávinger Ildikó: Elárulok egy "titkot": Tomi azóta már a férjem. 2019-ben lettem a Budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, és akkor az egyik legfontosabb feladatnak azt tekintettem, hogy a fiatalokat meg kell szólítani. Tomi gyerekkora óta táncolt, illetve 30 évig kint élt Németországban, úgyhogy neki ez a vérében van. Öt táncos párral indultunk, de már az első koreográfiák nagyon sikeresek voltak. Nem igazán tudtuk, hogy milyen lesz a fogadtatás, hiszen Magyarországon ez egy teljesen új dolog volt, de mentünk előre. Átvettük a bajor népviseleti ruhákat, a Dirndlt, amit a nők hordanak. Egyébként roppant előnyös, hiszen ápol és eltakar, amit ki kell emelni, azt kiemeli. Ahova elmentünk fellépni, mindenhol kitűntünk a ruháinkkal, és egy idő után azt vettük észre, hogy a fellépések után a többi táncos is átveszi a sváb ruhát és Dirndlben bulizik.

N.V.: Nem is kellett sokat várni az első komoly sikerre. Ráadásul nagyon szép helyen került rá sor.

L.I.: A Villányi Sváb Zenei Hétvégére, ami a legnagyobb sváb rendezvény az országban, mindig az autentikus sváb fellépőket hívtak. 2019-ben megismerkedtünk az egyik főszervezővel, Futár Jánossal, aki szintén azon a véleményen volt, hogy a fiatalokat valahogy meg kell szólítani, ha azt szeretnénk, hogy a hagyományokat valaki tovább vigye. Ő is úgy gondolta, hogy a régi zenével ez nem fog sikerülni, vett egy mély levegőt és azt mondta: az Alpenrose tánccsoport mindkét nap felléphet. Ott jött az első igazán komoly visszaigazolás, hiszen az emberek felállva sikongattak a zenénkre. Innentől indult be igazán a mi projektünk, így van már több mint 10 koreográfiánk, a Youtube-on pedig olyan videónk, aminek 460 ezer felett van a megtekintése.

N.V.: És ez siker még tovább fokozódott.

L.I.: Tavaly Tirolban az Ursprung fesztiválnak volt a 30. évfordulója és oda egyetlen fellépőként minket hívtak el. Több osztrák tévé közvetítette, de annyian álltak minket körbe, hogy a stábok oda sem fértek. Ez hatalmas lökést adott, azóta nyáron gyakorlatilag minden hétvégére vannak fellépéseink. A tánccsoport is szépen bővült, egyre többen lettünk, a korosztály nagyon vegyes, 40-80 éves korig.

N.V.: Budakalászon sváb kötődésű kórus is működik, velük is dolgoztok együtt?

L.I.: Ahogy mondtam, nem titkolt szándékunk a fiatalok bevonzása. Ha a tánccsoporttal megyünk fellépni, ajánljuk a Lustige Schwaben kórust is, őket magunkkal tudjuk vinni, ezáltal nekik is sokat gyarapodott a fellépésszámuk. Budakalászon svábok és szerbek az őslakosok, ezt az értéket, kultúrát igyekszünk közvetíteni. Vannak nemzetiségi délutánjaink is, látszik, hogy egyre többen csatlakoznak a programjainkhoz, és én most már látom, hogy lesznek olyanok, akik a hagyományainkat tovább tudják vinni.

N.V.: Honnan ered nálad a táncnak és főleg a német nemzetiségi táncnak a szeretete?

L.I.: Hidegkútisváb családból származom, nagyon büszke vagyok a családi hagyományokra. Mikor Budakalászra költöztem, nem volt kérdés, hogy mindkét gyerekem az itteni német nemzetiségi osztályba fog járni. Tomival 50 éves korunk után ismertük meg egymást, aki a faluházban programszervező, és nekem a bakancslistámra fel volt írva, hogy szeretnék megtanulni táncolni. Nem volt társastánc tanfolyam, de neki volt egy békásmegyeri táncoktató ismerőse, aki szívesen jött ide és egyből csoportot is tudott indítani. Én itt tanultam meg az alapokat, és amikor megalakult az Alpenrose tánccsoport, akkor a többiekkel együtt a kezdőlépéseket. Hétfőnként vannak a próbáink, utána pedig a faluház büféjébe szoktunk kiülni, mindig nagyon jó a hangulat, közösséget is építünk. Sokfélék vagyunk, de jól megértjük egymást.

‍