„Délben ezüst telihold a nap…” – így írt az éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a decemberről
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.
Boldog új évet kíván a Hungária Nyomda és Könyvkiadó
- áll a vékonyka kis kötet hátlapján.
És akkor most meg kell állnunk egy pillanatra. Vajon jelentett-e az antiszemitizmus tombolása alatt, egy a zsidóságot bűnbaknak kikiáltó háborús uszításban fortyogó országban, a már százezres emberáldozatokat követelő második világégés alatt kockázatot e versek megjelentetése újévi ajándékként a partnerek, s olvasók számára. Vajon jelentett-e valamiféle erkölcsi kiállást egy a logójában kettős kereszttel díszített és Hungáriáról elnevezett könyvkiadó vezetése részéről, hogy éppen egy a jogaitól fokozatosan megfosztott, 1940-től rendszeresen munkaszolgálatokra ítélt és rendelt, meghurcolt zsidó származású magyar költő verseivel kívántak boldogabb új esztendőt az 1942-ik évre? Hiszem, hogy igen. Ezért most, ha csak néhány mondatig erejéig, de emlékezzünk meg e két személyről.
Lengyel Lajos reklámgrafikusként indult, majd szakmai érdeklődése a könyvtervezés felé fordult a két világháború között. 1946-tól a Nyomdaipari Igazgatóság vezetője, 1949-től a Kossuth Nyomda igazgatója, 1956-tól ő volt a Magyar Grafika című folyóirat felelős szerkesztője, illetve 1970-től a Nyomdaipari Egyesülés elnöke volt.
Vitéz Bánó Lehel pedig egy Ludovika Akadémiát végzett katona volt, aki vezérkari ezredesként ment nyugdíjba a Trianoni Békediktátum megkötésének évében. A vaskoronarenddel, német vaskereszttel és különböző Signum Laudis kitüntetésekkel bíró Bánó építész végzettségű fia, ifjabb Bánó Lehel (1905-1964) pedig a korszak kiemelkedő sportolója, teniszezője volt. Bánó a Horthy-korszakban négy éven keresztül az Angol-Magyar Bank, majd öt éven keresztül a Hungária Nyomda és Kiadó Vállalatnak volt az igazgatója, ekkor adta ki az említett vékonyka kötetet is. Ekkortájt még senki sem sejthette, hogy három évre rá, 1944. novemberében a Naptár verseinek törékeny szerzője egy tarkólövéssel végzi egy abdai tömegsírba elhantolva, s a december hónapról írt költeményének utolsó két sora látnoki képességeit erősíti majd az utókorban. Olvassák nagy-nagy szeretettel!
December
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
A főképen Radnóti Miklós az egykori Bástya sétány (ma Tóth Árpád sétány) egyik padján ül 1927-ben.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
