Cikkek tagek alapján:
verskötet
„Roppan a jégen a hajnal lépte” – így hangzik Radnóti Januárja Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azonban sok időt töltött a budai Hegyvidéken és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A magát következetesen „magyar költőnek” nevező, éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel egy rövid, Január címen megjelent költeményével köszöntjük az új évet.
„A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki…” - Szabó Magda verse a januárrólKevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját eredetileg „Újholdas” költőként kezdte. Két verseskötete jelent meg, az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Ennek elismeréseként és itt a Krisztinavárosban történt vele az is, amikor 1949-ben körülbelül félnapra megkapta a Baumgarten-díjat. Ugyanis még azon a napon, amikor neki ítélték az elismerést - Németh Lászlóval egyetemben - a kommunisták politikai nyomásásra vissza is vonatták azt.
Kosztolányi Dezső őszi pillanatképével búcsúzunk októbertől A modern magyar irodalom kibontakozásának egyik legjelentősebb mérföldkövének tekinthetjük Kosztolányi Dezső (1885-1936) költészetét. A költő Őszi táj című rövidke kis verse a Számadás kötetben szereplő lírai szpotokat felvonultató Negyven pillanatkép című versciklus egyik legismertebb, s talán legtöbbször idézett költeménye. Nem véletlenül…
Felemás őszi vers Kányádi Sándortól Az éppen 95 éve született Kossuth-díjas költő, Kányádi Sándor (1929-2018) 2002-ben megjelent verseskötete egy különlegesen színes lírai alkotás, amelyben nem a versek felemásak, hanem a könyv egyik fele más, mint a másik fele. A kötete egyik legszebb versével üdvözöljük ezt a szép, fényes októberi napot.
„Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer…” – Radnóti őszköszöntője Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
„Mágus. Nem bánta, ha így hívták…” - Gyurkovics Tiborra emlékezünk Az egykor a Várkerületben élő és alkotó Gyurkovics Tibor (1931–2008) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, nem mellesleg Budavár díszpolgára éppen ezen a napon született és mintegy másfél évtizede hagyta itt a földi világot. Rá emlékezünk.
