Cikkek tagek alapján:
tél
„Mind búsan elmerengve járunk, szivünk sok emléktől nehéz…”- így várta Kosztolányi a tavaszt A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tavaszvárás. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt 1906 februárjában tavaszváró versében.
„A hideg gépfegyverekkel lövi a várost” – Márai és a február1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
„Brummog az erdő is, dörmögő hanglemez. Morog a medve. Ébredez.” – Kányádi és a FebruárAz erdélyi születésű magyar költő kulturális jelentőségét jól mutatja, hogy tavaly már a középszintű magyar érettségi műveltségi tesztjében is szerepelt tőle származó idézet. Az élete utolsó évtizedeiben itt a Tabánban, a Döbrentei tér szomszédságában otthonra talált költő igazi lokálpatriótaként élt. Kevesen tudják, de neki köszönhetjük a Mesemúzeumot, illetve Elek apó kútját is. Most a február hónapról írott költeményét mutatjuk be olvasóinknak.
Hófödte Vár – nézegessen régi szánkózós fényképeket!Leesett a hó, az egész táj fehérbe borult. A gyerekek által legkedveltebb téli szórakozási lehetőségek közül a szánkózás ilyenkor előkelő helyen szerepel. Nem csak most, hanem évszázadok óta. Ha festményeket nem is, de fotókat tudunk mutatni a szánkózás élményéről, egészen 1945-től. Nézzék csak!
„Roppan a jégen a hajnal lépte” – így hangzik Radnóti Januárja Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azonban sok időt töltött a budai Hegyvidéken és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A magát következetesen „magyar költőnek” nevező, éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel egy rövid, Január címen megjelent költeményével köszöntjük az új évet.
„A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki…” - Szabó Magda verse a januárrólKevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját eredetileg „Újholdas” költőként kezdte. Két verseskötete jelent meg, az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Ennek elismeréseként és itt a Krisztinavárosban történt vele az is, amikor 1949-ben körülbelül félnapra megkapta a Baumgarten-díjat. Ugyanis még azon a napon, amikor neki ítélték az elismerést - Németh Lászlóval egyetemben - a kommunisták politikai nyomásásra vissza is vonatták azt.
