Cikkek tagek alapján:
Vár
„A városi levegő szabaddá tesz” – idézte sokszor a középkori szólást. A katedráról szinte sugárzott belőle az a fajta finom polgári intellektus, ami csak belülről fakadhat. Franciás műveltsége, szerteágazó tudása, szellemi öröksége szinte predesztinálta arra, hogy egy meglehetősen összetett tudományterületnek legyen a legjobb, legrangosabb hazai ismerője: a várostörténetnek. Granasztói György 2016. augusztus 9-én hunyt el.
Az köztudott, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb költője, kritikusa és szervezője itt a Krisztinavárosban élt. Azt viszont már kevesen tudják, hogy az Attila úton két házban is lakott, majd élete legvégén a Logodi utcában talált otthonra feleségével, Tanner Ilonával (1895-1955) vagyis Török Sophieval, illetve nevelt lányukkal, Babits Ildikóval (1928-1982).
„A királyok ékszerésze, az ékszerészek királya"- mondta Cartierről VII. Edvard, akinek koronázási ékszereit szintén az 1847-ben alapított francia ékszerészműhely készítette. Kevesen tudják, de a híres francia ékszerész famíliának is volt palotája a Budai Várban. Gróf Almásy Jacqueline az 1920-as évek elején Párizsban ismerkedett Louis J. Cartierrel (1875-1942), a család legtehetségesebb tagjával, akivel 1924-ben Budapesten össze is házasodtak. A budavári történet itt kezdődik…
A történet szerint 1790-ben Bécsben II. József császár így kiáltott fel: „Dr. Zwack, das ist ein Unicum!” ... miután megkóstolta udvari orvosa, Dr. Zwack által előállított gyógyító elixírt. Nem csoda, hogy is nevezték el a mintegy negyven gyógynövényből álló titkos receptúra alapján készült gyomorkeserűt. De hogyan került a likőrgyáros család a budavári Úri utcába? Cikkünkből ez is kiderül.
Kosáry Domokosra, Széchenyi-nagydíjas magyar történészre, egyetemi tanárra, az MTA és a Magyar Történelmi Társulat egykori elnökére emlékezünk. Életútját - ahogyan a legkiemelkedőbb kelet-európai történetpolitikai gondolkodóinak életét – pajzsra emelt diadalmenetes hegycsúcsok és elszigetelt vákuumok, elnémított-mellőzéses völgykatlanok jellemzik.
Történészek jól tudják, hogy a Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című versből ismert kurtakocsma nem csupán egy szellemes költői alliteráció, hanem a magyar vendéglátástörténet egykori időszakos italmérését jelenti. Kurtakocsmán elődeink a csak rövidített - tehát nem egész évre szóló - italmérési engedéllyel rendelkező, hanem megkurtított, időszakosan működtethető kocsmákat értették.