Cikkek tagek alapján:
Budavár
Néhány nappal ezelőtt a Nemzeti Hauszmann Program oldalán bemutatták a Szent György tér megújításának látványterveit. Nagyon úgy tűnik, hogy a program keretében újjászülető Budavári Palotanegyed központi helyszíne méltó helyre kerül a történelem főutcáján.
Az eddigi budavári nyár abban különbözött minden eddigitől, hogy a helyi rendezvényszervezők olyan kulturális programokat hirdettek a Budavári Palota különböző színtereire, amelyek - a szokásos nyári turistadömping mellett - végre felvonzották a magyar fiatalokat is. Ilyen volt többek között a budavári kertmozi, ami egy igazi sikertörténet és most úgy tűnik, hogy folytatódni fog.
A több mint tíz éve tartó programsorozat soron következő rendezvénye az Európai mesterek fantázianevet kapta. A népszerű eseménysorozat történetében idei újdonság, hogy a felkért hazai neves borászatok mellé minden alkalommal csatlakozik egy natúr borászat is az adott tájegységből. Számunkra mindig az emeleti terasz jelenti a legnagyobb élményt, amit immáron nem csak a Borszerdák alkalmával, hanem a múzeumi hétköznapokon is megcsodálhatunk.
Éppen százhúsz évvel ezelőtt, 1904 nyarán született meg a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb mesterének tollából a Nyár című szonett, amely a Logodi utca egykori lakójának szerelmes ódája a legmelegebb évszakhoz, a nyárhoz.
1470-ben a makfalvi Dósa-család sarjaként a székelyföldi Dálnokon látta meg a napvilágot Dózsa György, akit Bakócz Tamás esztergomi érsek a kereszteshadak vezérévé nevezett ki. Dózsa azonban végül a parasztsereg élén nem a balkáni törökök ellen, hanem saját urai ellen vezette hadait. Ma 510 éve halt kínhalált a lázadó seregek élére állt egykori végvári vitéz.
A magyar irodalomtörténet talán legszórakoztatóbb kapcsolata volt a két bohém budai zsúrpubi, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes legendás, elválaszthatatlan barátsága. Még a Négyesi-féle szemináriumokon kötöttek örök barátságot, s onnantól kezdve folyamatosan ugratták és megtréfálták egymást. A Nyár, nyár, nyár című költemény is ennek az élcelődésfolyamnak az egyik, s talán legviccesebb mementója.