"A legjobbak köztársasága" – a Budavári Történelmi Kaszinó legutóbbi előadásán jártunk
Ezúttal Lánczi András, Széchenyi-díjas magyar konzervatív filozófus, politológus, a Corvinus Egyetem volt rektora tartott lebilincselő előadást a politikai filozófia tematikáján belül az államformák, illetve a kormányformák kérdésköréről hétfőn a Budavári Palotanegyedben található Szent István Kávéházban megrendezett kulturális eseménysorozat legutóbbi állomásán.
Az előadás egészen az ókori filozófusoktól indult, hiszen noha több ezer év eltelt, de Arisztotelészt (Kr.e. 384-322) nem igazán haladta meg senki ebben a kérdésben, ma sem tudunk sokkal érvényesebb válaszokat adni morális, történeti szempontbólé az általa megválaszoltaknál. Az előadás címe maga az arisztokratikus köztársaságra utal, amelyet Arisztotelész a legjobb kormányformának tekintett.
A filozófusok a közösségek számára a bakafánt, bomlasztó, bosszantó ember ideáltípusai, akik olyan kérdésekről elmélkednek, aminek „az égvilágon semmi értelme nincs”. Például, hogy milyen a legjobb állam? Kik irányítsák? Melyik a legjobb politikai közösség és mi jellemzi azt?
Egyébként Arisztotelész három helyes államformát nevezett meg a Politikában: a királyságot (basileia), az arisztokratikus köztársaságot, illetve a politeiát, vagyis a cenzusra alapított köztársaságot, amelyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat. Ezek torzulásai, elfajulásai pedig a tyranneia, az oligarchia, illetve a demokrácia. Ez utóbbit Arisztotelész a politeia elfajulásának tekinti, amelyben a sokaság, a tömeg a saját magánelőnyére gyakorolja a legfőbb hatalmat.
A kérdés az Arisztotelész óta élt és alkotott egykori történetírók, filozófusok, politikai gondolkodók műveiben az ókori Hellász nagy bölcseihez hasonlóan, leegyszerűsítve vetődött fel: Spárta vagy Athén?
Ennek a két modellnek a filozófiai és politikai vetélkedése határozza meg azóta is az okcidentális területeken élő emberek életét. A keleti despotikus, expanzióval létrejövő birodalmakat Arisztotelész és a politikai gondolkodók sosem tekintették valódi államnak. Lánczi András felidézte az egykoron Plutarkhosz (46-125) és Xenophon (Kr.e. 430-354), illetve Kritiasz (Kr. e. 460-403) által megrajzolt legendás spártai arkhon és államférfi, Lükurgosz törvényeit, a Rhétrát, pontosabban a rhétrákat. A politikai gondolkodó részletezte a Raguzai Köztársaság történelmi állam az ókori mintához kísértetiesen hasonlító működési modelljét. Raguza (ma Dubrovnik) a mai Horvátország déli részén, az Adriai-tenger keleti partján található és az említett dalmát városállam 1358-tól 1808-ig állt fent. Felépítésében és működésében feltehetően itáliai mintát követett, de praktikumában meghaladta azt. Lánczi András előadásában részletesebben is bemutatta Raguza városállamának több évszázadon, gyakorlatilag félévezreden keresztül fennálló világát.
Az előadás után pedig a Budavári Történelmi Kaszinó hagyományainak megfelelően a Szent István Kávéház bőséges és nagyvonalú vendéglátása, a rendezvény úgynevezett kaszinó része következett, amely mindig a rendezvény koccintással, falatozással és kötetlen beszélgetésekkel történő folytatását jelenti.
Az elsősorban szőlő- és bortermelésből élő budaörsi svábok a két világháború között évről évre Európa-szerte híressé vált szabadtéri passiójátékokat adtak elő a Kő-hegyen. A közönség egy része a Kálvária dombra vezető keresztutat végig járva közelítette meg az ünnepi előadást. Akkor még nem sejthették, hogy néhány év múlva egy olyan szenvedéstörténetet élnek át, amely a XX. századi diktatúrák embertelenségének egyik iskolapéldája lesz. A rákosista ötvenes években még a kálváriát is lerombolták, mintegy letörölve a valaha itt élt, majd kitelepített svábok emlékét a dombról. De mindhiába: cikkünkkel és a rendezvénnyel rájuk emlékezünk.
Exkluzív tárlatvezetésekkel, történelmi előadásokkal, különleges családi programokkal várják a kicsiket és a nagyokat is a Budavári Palotanegyedben található Vármúzeumban. Az 1848. március 15-én kitört forradalom ünnepnapja alkalmából az összes programra és kiállításra a belépés ingyenes.
Kápolnapuszta egy éppen idén 80 éve kiirtott sváb falu volt. Lakosságának többségét a második világháború végén meggyilkolták a „felszabadító szovjet harcosok”. A túlélők nagy részét a háború után származásuk miatt kitelepítették a kommunisták. A falu és annak lakosságának tragédiáját bemutató dokumentumfilm után történészek beszélgetnek a sokáig nem csak kibeszélhetetlen, de megemlíteni is tilos történtekről. A Saxlehner András Egyesület által 2025. március 12-én 18 órára, a budavári Pasha Caféba szervezett program nyilvános és ingyenes, azonban a cikkben szereplő linken regisztrálni kell!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
