Karácsonyozott-e Sissi a budavári Királyi Palotában?
Ez azért is volt fontos kérdés a Habsburg-családban, mert december 24-én nem csak a szentestét, de egyben Sissi születésnapját is ünnepelték. Erzsébet királyné kedvességének és a magyarok iránti szeretetének köszönhetően a budavári Királyi Palota megtelt fénylő melegséggel, gyermeki zsivajjal és ajándékokkal.
Sissi, eredeti nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach vagyis Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia (1854-1898) bajor hercegnőként a bajorországi Münchenben 1837. december 24-én, Szenteste született. A későbbi magyar királyné bajor hercegnőként, harmadik gyermekként látta meg a napvilágot, és amellett, hogy egy különleges napon, vagyis szenteste született, egy foggal jött a világra. Mindkét dolog jó ómennek számított. A bajorországi Possenhofenben élte gondtalan gyermekkorát, olyat, amilyet a gazdag hercegnők szoktak. Bár a Habsburg trónörökösnek, Ferenc Józsefnek (1830-1916) Sissi nővérét, Ilonát szánták feleségül, azonban az ifjú herceg annak húgába szeretett bele, akit egy év múlva feleségül is vett. I. Ferenc József császár és királlyal kötött 1854-ben megkötött szerelmi házassága révén lett osztrák császárné, illetve cseh és magyar királyné. Eredetileg csak családi körben becézték Sisinek, de Ernst Marischka (1893-1963), osztrák filmrendező és forgatókönyvíró 1955-ben Romy Schneider (1938-1982) főszereplésével bemutatott mozifilmje, Sissi – A magyarok királynéja után terjedt el az ismert ragadványnév. Erzsébetet egyébként Magyarország szerelmeseként is számontartjuk, először 1857-ben járt Pest-Budán az akkor még huszadik életévét be sem töltő fiatalasszony, két kislányával érkezett a városba. A magyarországi utazás során a gyerekek megbetegedtek, amelynek következtében az egyik kislány, Zsófia - tragikus módon - belehalt a kórba. A szörnyű haláleset ellenére a királyné sok időt töltött életéből Budán, pontosabban a Királyi Palotában és annak déli szárnyában található Sissi-lakban. Egy kis vidékies házikó volt ez, amelynek kertjében nem mellesleg Erzsébet saját alpesi tehenei adták Sissi kedvenc italát, a tejet. Kevesen tudják, de az elsősorban protestáns szokásként megjelenő fenyőfaállítás Sissi "kanonizálta", s tette a katolikus családok otthoni ünnepi "liturgiájának" részévé.
Így, advent első vasárnapján muszáj felidéznünk, hogy a Ferenc József és Erzsébet királyné többször is itt töltötték a karácsonyi ünnepeket az egykori Királyi Palotában. Több szentestét is töltött itt, tehát pár alkalommal biztosan itt, nálunk budavári Királyi Palotában ünnepelte születésnapját is.
1872. november 5-én írta meg például a Községi Jegyzők Közlönye, hogy a:
A királyné január közepéig fog körünkben mulatni. A királyi család a karácsonyi ünnepeket a Budai Várban tölteni.
Egy korabeli újságcikkből azt is tudjuk, hogy:
a karácsonyfához valókat maga vásárolta be Pesten, mi most történt először.
Végül a források alapján azt mondhatjuk, hogy bár Budán is voltak, de valójában 1872-ben - minden udvari formalitástól mentesen, a világtól elvonultan - Gödöllőn karácsonyoztak. December 24-e menetét, uralkodói napirendjét a következőképpen foglalhatnánk össze röviden: délelőtt ünnepi mise, egy kis szülinapozás, ünnepi ebéd, sötétedéskor gyertyagyújtás, ajándékozás az udvari személyzetnek a karácsonyfánál, aztán ünnepi díszvacsora és az este intimebb része a családdal, majd részvétel az éjféli misén.
A Pesti Napló 1884. december 21-i száma pedig így írt Az udvar köréből című, külön a királyi udvar híreinek dedikált rovatában:
A karácsony ünnepet a királyi család az idén a budai Királyi Várpalotában szűk családi körben fogja ünnepelni. Rudolf trónörökös hétfőn este Budapestre (SIC!) érkezik, hogy felséges szüleit a nagy ünnepek alkalmából meglátogassa, szerdán reggel azonban visszautazik Bécsbe s a karácsonyi ünnepet neje és kis leánya körében fogja ünnepelni. Az udvar többi vendégei: a királyné testvére, Károly Tivadar bajor herczeg, neje és leánya, szintén el fognak utazni még az ünnep előtt, feltéve, hogy a herczeg, aki kissé beteg, addig teljesen fel fog épülni. Ez esetben hétfőn a keleti villámvonattal Münchenbe fognak utazni.
Az itt töltött karácsonyról pedig így számolt be a Néptanítók Lapja december 27-én:
A király és királynék felségeik, a trónörököspár és Mária Valéria főherczegnő is a budai várpalotában családiasan együtt ünnepelték szeretet és öröm közt a karácsonestét s a királyné születésnapját. A felséges szülők szeretete összeolvadt nemes lelkű gyermekeik hálás örömeivel. A királyi gazdagságú karácsonya ott állott ragyogó fényben a királyné lakosztálya egyik nagy termében és árasztotta boldogító áldásait nem csak a felséges család tagjaira, hanem mind azokra is, akik az udvarhoz tartoznak az utolsókig.
Szóval, így advent első vasárnapján és az egész időszakban érdemes feljönni egy picit a Várba és sétálgatni, emlékezni régi korok régi embereire, s a végén egy, a Monarchia ízeit megidéző krampampulival felmelegíteni lelkünket a Szentháromság téri adventi vásárban.
Az erdélyi születésű magyar költő kulturális jelentőségét jól mutatja, hogy tavaly már a középszintű magyar érettségi műveltségi tesztjében is szerepelt tőle származó idézet. Az élete utolsó évtizedeiben itt a Tabánban, a Döbrentei tér szomszédságában otthonra talált költő igazi lokálpatriótaként élt. Kevesen tudják, de neki köszönhetjük a Mesemúzeumot, illetve Elek apó kútját is. Most a február hónapról írott költeményét mutatjuk be olvasóinknak.
Az igaz ugyan, hogy a tragikus sorsú magyar költő, Radnóti Miklós (1909-1944), sosem élt a Várban, azonban rengeteg szabadidőt töltött kedvesével, Fannival a budai Hegyvidéken. De Fifi és Mik - ahogyan egymást, illetve magukat becézték - számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A 80 éve meggyilkolt, magát következetesen „magyar költőnek” nevező Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel Február címmel megjelent költeményével köszöntjük a farsangi szezont
Csoóri Sándor 1930. február 3-án született egy zámolyi parasztcsalád gyermekeként. Csoóri ideológiákon átívelő, megrendítően őszinte és húsbavágóan szép költészete a XX. század utolsó harmadának egyik legeredetibb és legszebb művészi lenyomata. Azoknak, akik még sosem olvastak Csoóri-verset, meleg szívvel ajánljuk cikkünkben idézett költeményét. Az Új írás című folyóirat hasábjain 1966. május 5-én megjelent verse nem csak a költő, de a magyar irodalom egyik legszebb hazaszeretetről szóló verse is egyben.