
Karácsonyozott-e Sissi a budavári Királyi Palotában?
Ez azért is volt fontos kérdés a Habsburg-családban, mert december 24-én nem csak a szentestét, de egyben Sissi születésnapját is ünnepelték. Erzsébet királyné kedvességének és a magyarok iránti szeretetének köszönhetően a budavári Királyi Palota megtelt fénylő melegséggel, gyermeki zsivajjal és ajándékokkal.
Sissi, eredeti nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach vagyis Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia (1854-1898) bajor hercegnőként a bajorországi Münchenben 1837. december 24-én, Szenteste született. A későbbi magyar királyné bajor hercegnőként, harmadik gyermekként látta meg a napvilágot, és amellett, hogy egy különleges napon, vagyis szenteste született, egy foggal jött a világra. Mindkét dolog jó ómennek számított. A bajorországi Possenhofenben élte gondtalan gyermekkorát, olyat, amilyet a gazdag hercegnők szoktak. Bár a Habsburg trónörökösnek, Ferenc Józsefnek (1830-1916) Sissi nővérét, Ilonát szánták feleségül, azonban az ifjú herceg annak húgába szeretett bele, akit egy év múlva feleségül is vett. I. Ferenc József császár és királlyal kötött 1854-ben megkötött szerelmi házassága révén lett osztrák császárné, illetve cseh és magyar királyné. Eredetileg csak családi körben becézték Sisinek, de Ernst Marischka (1893-1963), osztrák filmrendező és forgatókönyvíró 1955-ben Romy Schneider (1938-1982) főszereplésével bemutatott mozifilmje, Sissi – A magyarok királynéja után terjedt el az ismert ragadványnév. Erzsébetet egyébként Magyarország szerelmeseként is számontartjuk, először 1857-ben járt Pest-Budán az akkor még huszadik életévét be sem töltő fiatalasszony, két kislányával érkezett a városba. A magyarországi utazás során a gyerekek megbetegedtek, amelynek következtében az egyik kislány, Zsófia - tragikus módon - belehalt a kórba. A szörnyű haláleset ellenére a királyné sok időt töltött életéből Budán, pontosabban a Királyi Palotában és annak déli szárnyában található Sissi-lakban. Egy kis vidékies házikó volt ez, amelynek kertjében nem mellesleg Erzsébet saját alpesi tehenei adták Sissi kedvenc italát, a tejet. Kevesen tudják, de az elsősorban protestáns szokásként megjelenő fenyőfaállítás Sissi "kanonizálta", s tette a katolikus családok otthoni ünnepi "liturgiájának" részévé.

Így, advent első vasárnapján muszáj felidéznünk, hogy a Ferenc József és Erzsébet királyné többször is itt töltötték a karácsonyi ünnepeket az egykori Királyi Palotában. Több szentestét is töltött itt, tehát pár alkalommal biztosan itt, nálunk budavári Királyi Palotában ünnepelte születésnapját is.
1872. november 5-én írta meg például a Községi Jegyzők Közlönye, hogy a:
A királyné január közepéig fog körünkben mulatni. A királyi család a karácsonyi ünnepeket a Budai Várban tölteni.
Egy korabeli újságcikkből azt is tudjuk, hogy:
a karácsonyfához valókat maga vásárolta be Pesten, mi most történt először.
Végül a források alapján azt mondhatjuk, hogy bár Budán is voltak, de valójában 1872-ben - minden udvari formalitástól mentesen, a világtól elvonultan - Gödöllőn karácsonyoztak. December 24-e menetét, uralkodói napirendjét a következőképpen foglalhatnánk össze röviden: délelőtt ünnepi mise, egy kis szülinapozás, ünnepi ebéd, sötétedéskor gyertyagyújtás, ajándékozás az udvari személyzetnek a karácsonyfánál, aztán ünnepi díszvacsora és az este intimebb része a családdal, majd részvétel az éjféli misén.
A Pesti Napló 1884. december 21-i száma pedig így írt Az udvar köréből című, külön a királyi udvar híreinek dedikált rovatában:
A karácsony ünnepet a királyi család az idén a budai Királyi Várpalotában szűk családi körben fogja ünnepelni. Rudolf trónörökös hétfőn este Budapestre (SIC!) érkezik, hogy felséges szüleit a nagy ünnepek alkalmából meglátogassa, szerdán reggel azonban visszautazik Bécsbe s a karácsonyi ünnepet neje és kis leánya körében fogja ünnepelni. Az udvar többi vendégei: a királyné testvére, Károly Tivadar bajor herczeg, neje és leánya, szintén el fognak utazni még az ünnep előtt, feltéve, hogy a herczeg, aki kissé beteg, addig teljesen fel fog épülni. Ez esetben hétfőn a keleti villámvonattal Münchenbe fognak utazni.

Az itt töltött karácsonyról pedig így számolt be a Néptanítók Lapja december 27-én:
A király és királynék felségeik, a trónörököspár és Mária Valéria főherczegnő is a budai várpalotában családiasan együtt ünnepelték szeretet és öröm közt a karácsonestét s a királyné születésnapját. A felséges szülők szeretete összeolvadt nemes lelkű gyermekeik hálás örömeivel. A királyi gazdagságú karácsonya ott állott ragyogó fényben a királyné lakosztálya egyik nagy termében és árasztotta boldogító áldásait nem csak a felséges család tagjaira, hanem mind azokra is, akik az udvarhoz tartoznak az utolsókig.
Szóval, így advent első vasárnapján és az egész időszakban érdemes feljönni egy picit a Várba és sétálgatni, emlékezni régi korok régi embereire, s a végén egy, a Monarchia ízeit megidéző krampampulival felmelegíteni lelkünket a Szentháromság téri adventi vásárban.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.

Kosztolányi Dezső (1885-1936) éppen ma 140 évvel ezelőtt, virágvasárnapon született Szabadkán. A XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa és egyben prózai írója egykor itt - a háborúban sajnos bombatalálatot kapott - családi házukban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). A zöld kerítéses földszintes ház a Tábor utca és a Logodi utca sarkán állt, egy kőhajításra Márai Sándortól, két kőhajításra Schöpflin Aladártól, s három kőhajításnyira Babits Mihálytól.